Hazánk társadalmának szociális életére hosszú időre rányomta bélyegét a koronavírus-járvány, s bár az állapot nem újszerű, a megszólalók szinte kivétel nélkül nagy tapasztalattal rendelkeznek a magány tekintetében, és súlyos következményekkel járó társadalmi jelenségnek tartják.
A stábunknak nyilatkozók látnak egyfajta paradoxont a nagyvárosok és a falvak esetében, miszerint hiába élnek ezrek lokálisan szoros lakóközösségben, mégis a négy fal között töltik idejük jelentős részét és kevesük ápol valódi kapcsolatot szomszédaival és a közelében élőkkel.
Kérdésünkre kivétel nélkül úgy nyilatkoztak, hogy feladatunk törődni magányos embertársainkkal; hallgassuk meg őket, keressük a társaságukat, beszélgessünk velük: szánjunk időt rájuk, hiszen közöttünk élnek!
Úgy látják, hogy – bár az ünnepek közeledtével sokunkban nagyobb igény mutatkozik kapcsolataink ápolására, vagy újak teremtésére – egész évben szükséges fenntartanunk a figyelmet a környezetünk iránt.
Megszólalóink számára személyes inger volt a szakértők által „barlangszindrómaként" aposztrofált jelenséget megtapasztalni, hiszen a hónapokon át tartó bezártság következtében egyfajta szorongás alakult ki bennük, így, amikor újra közösségbe mentek, a távolságtartás egyfajta bizalmatlanságot eredményezett.
Megerősítették tehát a pandémia okozta új, mentális állapot létezését, s szinte kivétel nélkül átélték a kialakulásának hátterében álló tünetegyüttes fennállását, ám őket szerencsére elkerülte ennek súlyosbodása, s mára leküzdötték.
A jelenséget tulajdonképpen a koronavírus-járvány miatti izoláció és félelem okozta mentális állapot, a szabadabb életbe való visszatéréstől való, indokoltnál nagyobb szorongás jellemzi, melynek következményeképp az egyén nem képes reálisan felmérni a cselekedeteit kísérő kockázatot, s szorong attól, hogy korábbi életritmusa szerint éljen és kommunikáljon másokkal.
Míg az egyik megszólalónk szerint a magány elszigetelődést jelent, másikuk úgy definiálta a jelenséget, hogy akkor áll fent, ha valaki nem találja a kapcsolatot másokkal és önmagával sem.
Az utca embere szerint a nem csupán magyar vonatkozású, hanem az egész világban jellemző jelenséggel szemben beszélgetéssel és törődéssel lehet leginkább felvenni a harcot, továbbá egyetértettek abban, hogy a szemtől szembe való interakció a legjobb megoldás, mely segítő csoportoktól, önkéntes tevékenységből, oktatásból, hittel kapcsolatos tevékenységből, könyvklubból, rokoni kapcsolatokból származó közösségből is érkezhet, csak az ember úgy érezze, tartozik valahová.
Az ünnepek közeledtével fontos lenne kiemelt figyelmet fordítani embertársainkra, ugyanis, aki magányos, számára ez az időszak az egyik legnehezebb.
Egy-két jó szó, néhány érdeklődő kérdés, figyelmesség csodákra képes,
legyünk nyitottabbak, vegyük észre a felénk áradó igényt!
Együtt tehetünk érte, hogy idén karácsonykor senki ne legyen magányos!
A Vodafone a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve segít országszerte feloldani a magányt. A szervezet közreműködésével adományként Samsung okoseszközöket és internetet juttatunk el az ország számos idősek otthonába.A cikk megjelenését a Vodafone támogatta.