Angyalszárnyas Mihály, az őszpont, a természet „haldoklásának", a szakrális év harmadik sarokpontjának, az őszi nap-éj egyenlőségnek, azaz „az esztendő estéjének" a „kapujában", a külső fény befelé fordultával, a lélek "utaztatójaként és szószólóként" rendíthetetlenül áll az évkör „befelé forduló", egyre sötétedő pontján. Mérlegel...
Mihály, igazi lélekvezető. Ki az emberi lelkek mérlegelője, a megholtak bírája, s azok túlvilági szószólója. Ő az, ki Máriát is az égbe vitte a lován a Tejúton, a Mennyek országútján a Mennyek országába.
A kapu, nem arra való, hogy kizárjon, hanem hogy megmutassa a beutat!
- az igazi utat, amelyet Mihály mutat...
Mert Mihály az évkör harmadik „kapujában", az ítélet pallosával és az igazság mérlegével a kezében, számot vet az emberi természet fölött és utat is mutat a földi létben.
Arra bíztatja a földi halandót, vessen számot ő is, vajon mi mindent kell meghalasztania és a múlt hibáiból tanulva meghaladnia? Mi az, amit az évkör ezen szakaszában ideje józanul mérlegelnie?
Mert Mihály a "Lelkek vezetőjeként", kezében a mérlegével bár ítélkezik Isten színe előtt, ám minden egyes lélekért megvívott harcában azért küzd, hogy a jó győzedelmeskedhessék a gonosz fölött.
Az emberi lelket pedig – ki Mihály buzdítására legyőzte a maga gonoszát - a hagyomány szerint az "angyali seregek vezére", maga Mihály angyala kíséri haza a magyar hagyomány szerinti „Lelkek útján" a Tejúton ,,Szent Mihály kocsiján", a Göncöl szekéren az ég házába, az Égi hazába, a Lélek otthonába.
Szent Mihály napján, a szakrális év természetes világában elszámoltatás zajlott az egykor a földi világban is... A régiek ugyanis Mihály napkor, az évkör harmadik fordultával, a természet őszbe borulásával, a nap-erők lankadásával ilyenkor fejezték be a földeken a betakarítást, lezárva, értékelve, „elszámoltatva" ezzel a mezőgazdasági évet.
Mihály-nap fordulóján, a "tűz angyalának" a napján pásztortüzeket gyújtva várták haza a gazdák az évkör átellenes napján, a Szent Györgykor a kinti legelőkre hajtott állataikat.
Azaz a természet befelé fordulásával, ilyenkor Mihály fordultával a kinti világból, a benti világba tért a nyáj és a pásztor is...
A mezőgazdasági év végének eljövetelével, a parasztkalendáriumban pedig a terménnyel és az állatokkal való elszámolás után a Katalin-napig tartó vigasság 40 napos ideje, a kisfarsang kezdődött el. Ilyenkor indult a vásárba, a lagziba járás, ekkor tartották a bálokat és a mulatságokat. S ahogyan a régiek tartották – „Borszűrő Szent Mihály" segedelmével még az új bor is kiforrt Mihály-napra. Örömünnepek sora vette kezdetét, mert ilyenkor mindenki a kinti világából hazatalált...
A szerző: Wieber Orsolya, a csizio.blogstar.hu szerzője, a Teremtő Nőiség című könyv írója