Ifj. Lomnici Zoltán azt mondta:
Ahogy korábban Önöknek fogalmaztam, a 2020-as év legfőképpen nemzetközi hadszíntéren állította kihívás elé a régió országait, így hazánkat, hiszen a tavasz folyamán világszerte elhatalmasodó koronavírus-járvány hosszabb ideje nem tapasztalt nehézségekkel szembesítette az egész emberiséget. Bár a 2015-ben Európára koncentrálódó, akkor kicsúcsosodó migrációs krízis minket közelebbről is érintett, most egy új típusú globális krízissel, az egészségünk, sőt életünk épségét is fenyegető veszéllyel kerültünk szembe.
Ebben a szimultán küzdelemben – Gustav Radbruch hasonlatát kölcsönvéve – az államiság szívkamrája a szuverenitás, amelynek megőrzése és fenntartása országunk vitális érdeke lesz ebben az esztendőben is.
A 2021-es esztendő még drámaibbra sikeredett az EU szempontjából – a hibás brüsszeli egészségügyi válaszok miatt elhúzódó pandémia, kiújuló gazdasági bajok, amelyek miatt központilag fel kell függeszteni a korábban jól működő konvergenciakritériumok számonkérését, intézményi és strukturális válságok, amelyeket egyébként jól kihasznál az Európai Parlament sorosista, neomarxista, szélsőbaloldali többsége.
Mindezekre Magyarország egyértelmű válaszokat ad, nem csupán a diagnózist állítja fel pontosan a kormány, de a helyes terápiát is alkalmazza a válságkezelésben. Ehhez képest az EU reakciója nem meglepő, olyan szempontok szerint támadják hazánkat, ahogy erre Csizmadia László, a CÖF-CÖKA elnöke az Önöknek adott interjúban utalt, amelyek definiálatlansága okán jóval nehezebb racionális érvek mentén kivédeni azokat.
A nagy megmozdulásokat mindig is nagy figyelem övezte, az én tudomásom szerint az első békemenet az Egyesült Államokban 1967-ben és az azt követő hasonló demonstrációk komoly bel- és külpolitikai változásokat generáltak a vietnami háborúval kapcsolatban. Persze a legtöbb felvonulás egyben politikai állásfoglalás is volt, de ez ma sincs másként, a német választások előtti pénteken a szövetségi parlament épülete előtt vonulhattak fel Greta Thunberg vezetésével a klímatüntetők, persze nem leplezett kiállással a német zöld párt mellett.
A mi Békemenetünk abban hasonlít a nagy elődmegmozdulásokra, hogy Magyarországon az első alaptézisből indul ki minden egyes megmozdulás.
Történelmi kontextusban a menet valódi lényege az lehet, hogy nem engedünk sem a 48-ból, sem 56-ból.
Nem kívánjuk feladni nemzeti szuverenitásunkat, a magyarság önrendelkezéshez való jogát, és az ország abbéli függetlenségét, hogy a legfontosabb, alapvető kérdésekben a magyar és ne a belga fővárosban döntsenek.
A Békemenet szilárd üzenete, hogy soha többé nem kérünk a posztkommunista baloldalból, nem riadunk meg a Gyurcsány-Márki Zay vezette baloldal provokációjától, kiállunk egymásért és a nemzeti kormány politikájáért.
Akár a migráció, akár a családvédelem, akár a rezsicsökkentés, akár a teremtett környezet védelmének kérdéséről beszélünk, a mi válaszaink azonosak a polgári kormány törekvéseivel, és nem hagyjuk, hogy az elmúlt tizenkét esztendő eredményeit és vívmányait a nemzetközi baloldal által dróton rángatott Gyurcsány-Márki Zay-egységfront veszélybe sodorja.
„Ne a republikánus vagy a demokrata választ keressük, hanem a helyes választ. Ne a múlt hibáinak kijavítására törekedjünk. Fogadjuk el saját felelősségünket a jövőért."
Az idézet John F. Kennedytől, az USA 35. elnökétől származik, aki 1960-ban, a forradalom kitörésének negyedik évfordulóján kiadott nyilatkozatában úgy fogalmazott „1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. E nap a bátorság, az öntudat és a győzelem napja volt. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt – bármily kicsi is a siker esélye, s bármily nagy is az áldozat, amit követel."
Ilyenek vagyunk mi, magyarok, és ebből nem engedünk - zárta ifj. Lomnici Zoltán.