Opera Corpus és/avagy újra a színházak és az Opera finanszírozásáról

ÓKOVÁCS SZERINT AZ OPERA – 206. LEVÉL Opera Corpus és/avagy újra a színházak és az Opera finanszírozásáról Édes Néném, hadd menjek ma tovább a táncvonalon, ha már átküldte a Jelen című orgánum cikkét. Szerzője nem hinném, hogy részt vett a Magyar Opera Napja tiszteletére rendezett novemberi ünnepségünkön – gondolom, képeket látott róla, onnan tudja, hogy vizespalack volt a kezemben. (Jelzem, azért, mert időnkénti köhögéssel búcsúzott tőlem a mostanit épp előző megfázás.)

Elhallgatja tehát, de nem hallhatta, amikor az Opera új sajtódíját bemutattam: bizony, nem azért Opera Corpus a neve, mert – miként a cikkíró állítja – az Opera Teste értelmet kívántuk adni neki, ennek semmi keresnivalója se volna itt. Viszont hangsúllyal mondtam el, hogy a kisplasztika azért trombitatölcsér formájú, mert a kihangosítás, a hírvivés, a messzire hordás képzettársításait szerettem volna felidézni, és mert a rézfúvós hangszerek tölcsérét, sajnos, tényleg korpusznak nevezi a zenészvilág.

De ez apróság lenne. Fontosabbak a komoly állítások. Hogy az Opera a róla hozsannázókat díjazná – nyilván ezért volt a Magyar Narancs és a Revizor, a Népszava vagy az Operaportál több kritikusa is a díjazottak között. De a Bartók Rádió Új Zenei Újságja sem bánik velünk kesztyűs kézzel, a Fidelio, az ATV és a Papageno sem az Opera szócsöve szokott lenni. Aki olvassa, hallgatja cikkeiket, pontosan tudja, hogy ők aztán nem hozsannáznak. És ez nem is elvárás: azért kaptak jelképes „kitüntetést" (nulla forinttal!) hölgyek és urak, mert kitűntek azzal, hogy huzamosan és szakmai közelítéssel érdeklődtek az Opera előadásai, a mai világban nehezebben magyarázható, a közönséghez egyre fáradságosabban közel vihető műfajaink iránt. És beszédemben épp azt mondtam el, hogy azért vagyunk hálásak, mert egyáltalán foglalkoznak velünk, az előadásainkkal, s mi tudomásul vesszük kritikájukat is. Mert nem lehet visszajelzés nélkül élni, és ma, amikor minőségi, tehát szakmai alapon, mívesen létrehozott reakcióból egyre kevesebbet találni, fel is értékelődik a jelentősége.

Tetszettek még a megállapítások az Opera „busás támogatásáról", amely megint olyan elfogult városi toposz, amely – miként a fenti összejövetel és az azon való jelenlét – nem igényli a fókuszba vett téma és az arról szóló ismeretek birtoklásának szükségességét. Kevésbé komplikáltan: ha nem ismeri, amiről ír, az is baj, de ha mégis, ám annak dacára hergel, az még nagyobb. Vegyük a férőhely és programintenzitás szerint a maga műfajaiban az Operával ekvivalens másik intézményt, a Vígszínházat. A köz számára egyetlen kereséssel is elérhető adatok szerint pár éve még 3,5 mrd Ft-os költségvetéssel gazdálkodtak, és mivel ebben jelentős summa náluk a saját bevétel is, érthető, hogy a Covid-korszak éveiben ez a forrás inkább 2,5-2,8 közelébe csúszott vissza.

Az Opera 2022-ben, úgy tűnik, összesen majd kb. 16-17 mrd Ft-ból gazdálkodhat, a nagy rátartás oka nálunk is a többmilliárdos bevételi esély latolgatása, illetve hogy beengednek-e minket és mennyire a 20%-os béremelés általános hatálya alá.

Már többször próbálkoztam a matematika ún. aránypárjait segítségül hívni ahhoz, hogy többdiplomás bölcsészek is megértsék: ha több kenyér fogy Ukrajnában, attól még nem feltétlen Monaco szegényebb.

Ha tehát – pl. a Víggel számolva – a pénzügyi keret ötszörös különbségű, akkor vegyük észre, hogy nálunk 1500 alkalmazott és szerződéses kolléga dolgozik, tehát a Vígben alkalmazottak többszöröse, így semmiképp sem vagyunk a legnagyobb magyar prózai színház finanszírozási színvonala felett. Ugyanabban a dimenzióban mozgunk a saját arányaink mentén.

Ókovács Szilveszter

Sőt, azt is meg lehet állapítani – és minden színházigazgató és színikritikus kolléga megértheti ennek a „tejben-vajban fürdő" Operának a helyzetét –, hogy az arányosság pofonegyszerű elvét használva elmondható: ha ma egy 100-150 tagú színház átlépi az évi egymilliárdos büdzsét (saját bevétellel), akkor a maga világában igenis az Opera szintjén finanszírozott, hisz 10-15-szörös szorzóval kell dolgozni. Ha a színház 200-250 tagú (teljes állás vagy azzal ekvivalens méretű megbízási szerződés), és összköltségvetése a 2,5 milliárd Ft feletti tartományban van, ugyancsak azt állapíthatja meg, hogy az Opera szintjén finanszírozott – ekkor 6-8-szoros különbségnél vagyunk. Az a sejtésem, hogy a megyeszékhelyi nagy kőszínházak többsége hozza valamelyik szorzót, ahogy a budapestiek is.

Egy másik pesti példát is hadd írjak egy másik kategóriáról, az echte művészszínházról, mert erre is igaz a fenti képlet lényege. A nyilvános adatok szerint is jóval 100 fő alatt működő Radnóti Színház szűk egymilliárdos büdzséje – ráadásul a kulturális béremelés előtti szám ez! – arányaiban már meg is haladja az Opera pénzügyi nívóját! Tetszik, nem tetszik, ma az a valóság, hogy

Magyarországon az Opera működési költségvetése nincs a többieké fölött,

sőt – minden efféle vád hamis, igaztalan, demagóg. Pláne, ha belekeveri az infrastrukturális fejlesztéseket, amelyeknek semmi direkt köze nincs a fizetésekhez, viszont rengeteg munka és viszontagság jár velük, ráadásul, ahogy tudom, a színházfelújítási program szerencsére eléri a többiek ingatlanait is, tehát az épületállapot így versenyelőnyt sem igazán jelent. (És akkor még a legkorszerűtlenebb színpadú, épületstílusában is véleményes Erkel Színházunkról még nem is szóltam...)

Drága Néném, ráadásul a Jelen nevű oldal cikkírója arról már hallgat, hogy egyébként ő is kapott megbízást az Operától néhány éve, mert tényleg úgy gondolkodunk, hogy egyetlen Magyarország létezik, és miért ne írhatna ő, a táncéletben jártas újságírónő monográfiát egyik örökös tagunkról? Még akkor is, ha nem epébe, de egyenesen méregbe mártja tollát, ha a 2011 utáni balettjátékunkról találna cikkezni. A megbízást rövidesen visszaadta, és maradt a háborús retorika – lassan megértem, hogy egyesekre tényleg ráégett az egyenruha, még átmenetileg sem képesek attól megszabadulni. Oké, szíve joga, de a tényeket tisztelnie kellene még Horeczky Krisztinának is.

„Zsdú átvétá, kák szálávej létá!"

Szilveszter

2020. december 12.