A barátnő családjára gyújtotta a tanyát, mert féltékeny volt - 11 embert ölt meg Szeged közelében

A legtöbb halálos áldozatot követelő bűncselekmények egyike az 1988-as csengelei gyújtogatás volt. (A Csongrád-Csanád megyei község, Csengele Szegedtől 38 kilométerre van.) De mi történt pontosan? Hajagos Tóth Imrét elhagyta élettársa, Cs. Csabáné. A nő a testvére családjához költözött egy közeli tanyára. A féltékeny élettárs a fiával és az egyik ismerősével felgyújtotta a csengelei tanyát 1988. augusztus 15-én hajnalban. A lángokban tizenegyen haltak meg - köztük gyerekek és egy ikreket váró kismama. A három bűnöző közül egyikük - Hajagos Tóth Imre - öngyilkos lett, a fiát börtönre, a harmadik társukat először halálra ítélték, majd miután eltörölték a halálbüntetést, életfogytig tartó fegyházra. 

A csengelei Hajagos Tóth Imre és a vele élettársi viszonyban élő Csányi Csabáné kapcsolata 1988-ban annyira megromlott, hogy Csányiné elhagyta Hajagos Tóthot. Csányiné testvérének családjához költözött, akik libaneveléssel foglalkoztak az alig 500 méterrel arrébb fekvő Sebők-tanyán.

Az elhagyott Hajagos Tóth hiába kérlelte az asszonyt, hogy térjen vissza, a nő nem ment, nem akarta folytatni a közös életüket.

A férfi önérzetét sértette az asszony viselkedése - több ismerősének, barátjának is elmondta a történteket.
Hajagos Tóth egy idő után az asszony családját kezdte zaklatni, sőt, egy alkalommal el is akarta rabolni a tanyáról volt élettársát. Mivel ez sikertelen volt, egyre erőszakosabbá, elkeseredettebbé vált, és azon gondolkodott, hogy

megöli az asszonyt, majd magával is végez.

Ezt onnan lehet tudni, hogy tervét egyáltalán nem titkolta, amerre járt, mondta mindenkinek. Valószínűleg abban reménykedhetett, hogy az asszony fülébe jut, megijed, és visszamegy hozzá.

Megpróbálta az ismerőseit is bevonni abba, hogy segítsenek neki a terve végrehajtásában - vagyis a nő megölésében. Persze, senki nem akart neki segíteni a bűncselekmény elkövetésében - valójában nem is vették komolyan, üres fenyegetőzésnek gondolták Hajagos Tóth szavait.

A férfi ezután egy csongrádi ismerősének, legjobb barátjának, a többszörösen büntetett előéletű L. Jánosnak mondta el a tervét. Ő nem gondolkodott, azonnal felajánlotta segítségét a gyilkossághoz. Sőt, a fegyver beszerzéséről is ő gondoskodott. A Zbrojovka pisztolyt 18-20 lőszerrel L. I. adta el nekik.

L. János - szinte elképzelhetetlen - azt is kialkudta, hogy ha Hajagos Tóth öngyilkos lesz, utána a háza, állatai, autója az ő tulajdonába kerüljenek.

Hajagos Tóth viszont tovább gondolkodott, és egyre nőtt benne a düh.

Úgy érezte, nem elég csak az asszonyt megölni, hanem annak két gyerekén és a családján is bosszút kell állni - hiszen befogadták őket. Tömeggyilkosságon törte tehát a fejét, és ehhez azt tervelte ki, hogy felgyújtja a tanyát, ahol a nő és családja él.

Dermesztő, de a tervébe nemcsak L. Jánost, hanem az akkor tizenöt éves fiát, Lászlót is bevonta.
Csaknem egy hektoliter benzint halmozott fel, és tettestársaival Molotov-koktélokat készítettek. Hajagos végrendeletet is írt, amelyben L. Jánost nevezte meg örököseként.

"Jajveszékelésre, ordibálásra riadtam fel"

Augusztus 14-én az apa ráparancsolt a fiára, hogy tartsa szemmel azt a tanyát, ahová volt élettársa és a gyerekek költöztek. Ő és L. János pedig vettek egy láda sört, és nyomban inni kezdtek.
Hajnalig ittak, majd négy óra körül odamentek a tanyához, ahol a fiú elmondta, hogy az épületben tizenegyen vannak - köztük gyerekek és idősek is -, név szerint felsorolta őket, majd hozzátette: mindenki alszik.

Hajagos elérkezettnek látta az időt a gyilkolásra - addigra a két felnőtt férfi le is részegedett.

A három ember a benzinnel töltött palackokat letette a épület bejárati ajtaja és az ablakok közelébe. Hajagos Tóth intett, és először a benzinnel teli kannákat, utánuk pedig a kanócuknál meggyújtott benzines palackokat az ablakokon át a házba dobták.

A nádtetős tanya azonnal lángba borult.

A bent alvó emberek hirtelen felriadtak a zajra és a tűzre, az ablakokon próbáltak menekülni.
A Délmagyarország című újságban az egyik tanú vallomását is leírták a szörnyű éjszakáról.

Jajveszékelésre, ordibálásra riadtam fel"

– olvasható az egyik tanú, T. I. vallomásában, aki azzal folytatta, hogy ő és egy másik férfi a konyhában aludt.

A kiabálásra kinyitották a konyhaajtót, akkor meglátták, hogy szinte az egész épület lángol, a bent lévők ruhája ég, bármerre indultak, a tűz útjukat állta, és mindenhol az égett hús szagát érezték.

A tanú azt is elmondta, hogy a társa kiugrott a konyhaablakon, ő pedig tett egy kísérletet és megpróbált segítséget nyújtani. Éppen Csányi Csabánét sikerült kimentenie, az összeégett nőt kihúzta a konyhaablakon, ahol Hajagos Tóth Imre pisztollyal a kezében várta!" - írja a lap.
Csányi Csabáné - Hajagos volt élettársa - is ki tudott tehát menekülni, viszont ahogy kimászott az ablakon, éppen ott állt Hajagos, vagyis a gyilkos karjaiba futott. A férfi fegyverével az autójába kényszerítette a nőt és elhajtott.

A bűntársasi - L. János és ifj. Hajagos - ekkorra már elmenekültek a helyszínről.

A zajra, kiabálásra, sikítozásra felébredtek a szomszédos tanya lakói is. Hozzájuk szaladt az a két ember, aki sértetlenül ki tudott menekülni az égő épületből. Együtt rohantak a lángoló házhoz, és a tűzoltók kiérkezéséig próbálták oltani a lángokat - persze, sikertelenül. A sérülteket is próbálták menteni, amennyire lehetett. Végül a tüzet a tűzoltók oltották el - négy gázpalackot is kihoztak a romok közül.

A Sebők-tanya lakói közül ketten azonnal meghaltak a tűzben - egy idős asszony és egy fiatal lány.

Esélyük sem volt a menekülésre. Az összeégett holttestük látványa még a sokat látott rendőröket is elborzasztotta.

A sérültek állapota kritikus volt - többségükön a kórházban sem tudtak segíteni.

A következő napokban öt sérült - köztük egy ikrekkel várandós kismama - meghalt. Mindössze egy kislány gyógyult meg, ő élte túl a támadást, és a két sértetlenül kimenekült ember.
A Bács-Kiskun megyei Népújság így írt augusztus 16-án az esetről:
"Súlyos bűncselekmény történt hétfőn a hajnali órákban a Csongrád megyei Csengelén. Hajagos Tóth Imre 43 éves kiskunfélegyházi lakos négy órakor égő benzinespalackokat dobált be a csengelei 129-es számú tanya ablakán, ahol tizenegy személy tartózkodott. A keletkezett tűzben égési sérüléseibe a helyszínen belehalt a tizenhat éves S. Mónika és a hatvanöt éves K. Erzsébet. A mentők a helyszínről hat személyt súlyos, közülük ötöt életveszélyes állapotban a szegedi bőrgyógyászati, valamint gyermekgyógyászati klinikára szállítottak."

Először halálbüntetés, majd életfogytig tartó fegyház

A rendőrök azonnal Hajagost gyanúsították - a túlélők vallomásai alapján. Azonnal keresni kezdték a gyilkost, akit alig két kilométerrel a gyújtogatás helyszínétől meg is találtak. Pontosabban az autóját látták meg először.

A kocsinál megtalálták az agyonlőtt Csányiné és az öngyilkos Hajagos Tóth holttestét.

A vizsgálatok szerint mielőtt a férfi lelőtte volna, még meg is erőszakolta a súlyos égési sérüléseket szenvedett, félájult asszonyt.
A Bács Kiskun Megyei Népújság ezt írta:

A tettes a tanyán lakó Csányi Lajos Csabánét pisztollyal arra kényszerítette, hogy vele elmenjen. Egy Lada gépkocsival távoztak a helyszínről. A rendőrség e jármű keresésére helikoptert is igénybe vett. Mint Barna Sándor Csongrád megyei rendőrfőkapitány az esettel kapcsolatban tartott sajtótájékoztatóján bejelentette: a keresett gépkocsit, benne Csányi Lajos Csabáné és a tettes — Hajagos Tóth Imre — lőtt sebektől származó holttestével megtalálták. A súlyos bűncselekmény okainak feltárására a vizsgálat megindult."

Csengelei gyújtogatás - ítélethirdetés Forrás: Délmagyarország archívum

Először Hajagos volt az egyedüli gyanúsított. A nyomozók csak néhány nappal később jöttek rá, hogy segítői is lehettek a gyilkosnak. Augusztus 24-én már személyleírás alapján körözték L. Jánost. A Bács-Kiskun Megyei Népújság aznap ezt közölte:

A Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság országos körözést rendelt el L. János, többszörösen büntetett előéletű 27 éves juhász ellen. (...) A rendelkezésre álló adatok szerint L. János augusztus 15-én, hétfő hajnalban részt vett abban a súlyos bűncselekményben, amelyik az egyik csengelei tanyán több ember halálát okozta. (...) L. János személyleírása: 165 centiméter magas, zömök testalkatú, háta kissé hajlott. Haja sötétbarna, oldalra fésült, elöl kissé kopaszodó. Utolsó ismert ruházata katonai gyakorlónadrág, világos, rövid ujjú pólóing."

1988. év végére le is zárták a nyomozást - megtalálták L. Jánost és ifj. Hajagost. Az ügyészek a vádiratot decemberben terjesztették a bíróság elé.

Csengelei gyújtogatás - ítélethirdetés után Forrás: Délmagyarország archívum

A tárgyalás januárban kezdődik - írta a december 29-i Bács megyei Népújság.
"L. Jánoson, mint elsőrendű, és a fiatalkorú, 15 éves Hajagos Tóthon, mint másodrendű vádlotton kívül harmadikként L. István ellen azért emeltek vádat, mert engedély nélkül tartott pisztolyt és lőszert adott el Hajagos Tóth Imrének. A tárgyalás várhatóan január közepén kezdődik a Csongrád Megyei Bíróságon."
L. István volt az a férfi, akitől L. János és Hajagos a fegyvert szerezte. Ő közvetlenül nem vett részt a bűncselekményben, szerepe „csak" egy pisztoly beszerzésére terjedt ki, amiért lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében mondta ki bűnösnek a bíróság. Az orgazdát öt hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte.

Ifj. Hajagost a bíróság hat év börtönre ítélte, mivel még fiatalkorú volt, és úgy látta a bíróság, hogy a gyereket az apja kényszerítette a bűncselekmény elkövetésére.

L. Jánost viszont a bíróság halálra ítélte nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetett emberölés miatt.

Az ügyben az egyik legkiválóbb büntetőbíró, Exterde Tibor hirdetett ítéletet, akiről köztudott volt, hogy halálbüntetés-ellenes. Akkor azonban nem volt más választása. Mellesleg ezzel az ítéletével Csongrád megyében ő szabta ki az utolsó halálbüntetést. A Délmagyarország című lap évekkel később megpróbált vele interjút készíteni a történtekről, de a Csongrád Megyei Bíróság Büntetőkollégiumának elnöke nem beszélt az ügyről. Arra a kérdésükre, hogy pályafutása alatt találkozott-e hasonló bűncselekménnyel, határozott nemmel válaszolt.

Az ítéletet 1990. február 2-án a Legfelsőbb Bíróság a halálbüntetés megszüntetése miatt felülvizsgálta, és életfogytig tartó fegyházra enyhítette.

L. János 2009-ben szabadult.

Forrás: Délmagyarország archívum

Rettegtek a faluban a gyilkostól

A Délmagyarország című napilap 2007-ben terjedelmes cikket közölt, amiben azt írták:

Néhány hónap múlva kiszabadul a szegedi Csillag börtönből a magyar kriminalisztika történetében a legkegyetlenebb módon végrehajtott és legtöbb áldozatot követelő bűncselekmény egyik tettese. Az akkor 27 éves csongrádi férfit halálra ítélték, de megmenekült az akasztófától, ugyanis a másodfokú ítélet előtt a halálbüntetést eltörölték. Két társa közül az egyik egy 15 éves gyerek volt, aki hat év börtönnel megúszta. A másik, a fiú apja öngyilkos lett."

L. János tehát a halálbüntetés eltörlésének köszönheti, hogy megmenekült az akasztófától. Néhány hónap múlva kiszabadul - írta a lap.
A megyei újság 2008. januárjában újabb cikket közölt, amiben azt írták, Csengelén tartanak L. Jánostól, aki nemsokára szabadul. L.-t akkor - 2008-ban - a szegedi Csillag börtönből a fővárosba szállították, onnan üzente, hogy nem kíván nyilatkozni. Az időközben nevet változtató, a börtönből kiszabadulva Csengelére visszatérő H. T. László ugyancsak elzárkózott.
A lap az utcán is próbált megszólítani embereket, és szinte mindenki azt mondta, azért félnek, mert L. János 17 éve a Zsaru magazinnak adott interjújában kijelentette: kiszabadulása után visszatér és mindenkivel leszámol.

A túlélők, és akik segítettek az égő házból kimenteni az áldozatokat, nyilatkoztak az újságnak. Úgy fogalmaztak: még ma is sokkolják őket az emlékek.

Egyikük akkor tizenéves kislány volt. Azt mondta: édesanyja és a testvére meghalt, és őt súlyos, életveszélyes sérülésekkel vitték kórházba.

Sokkot kapott, semmire nem emlékszik azóta sem. Mindössze annyi emléke van, hogy felriadt, és égett körülötte a tanya. Azt sem tudja, hogyan jutott ki a házból.

Két másik túlélő így nyilatkozott a lapnak:

Akinek csak tudtam, segítettem! Higgye el, szörnyű volt hallani a sikolyokat és érezni az égett hús szagát. Ennél szörnyűbbet elképzelni sem lehet."

Azt mondták, a mai napig nem tudták feldolgozni a történteket.
A Délmagyarországnak így nyilatkoztak a szomszéd tanya lakói, akik segítettek kimenteni az embereket:

Megpróbáltunk segíteni, eloltottuk a lángoló ruhákat, majd ahová tudtuk, lefektettük őket és vártuk a mentőket. (...) Aki vizet kért, vizet kapott, aki vizes ruhát kért, vizes ruhát kapott. És volt, aki azt kérte, üssük agyon, mert nem bírja elviselni a fájdalmat, de ezt nem teljesítettük."

A 2008-as cikkben azt írták, hogy a tanya olyan, mint 1988-ban, a bűncselekmény után.
"Néhány fal még áll, itt-ott égett rongyok, megperzselt fém- és fadarabok utalnak a tűz pusztítására."
A lap munkatársának a faluban azt mondták: senki nem akar ott lakni.

forrás:
Bács-Kiskun Megyei Népújság, 1988. augusztus 16. https://library.hungaricana.hu/hu/view/BacsKiskunMegyeiNepujsag_1988_08/?pg=116&layout=s
Bács-Kiskun Megyei Népújság, 1988. augusztus 24. :
https://library.hungaricana.hu/hu/view/BacsKiskunMegyeiNepujsag_1988_08/?pg=176&layout=s
Bács-Kiskun Megyei Népújság, 1988. december 29. :
https://library.hungaricana.hu/hu/view/BacsKiskunMegyeiNepujsag_1988_12/?pg=195&layout=s
Délmagyar, 2007.
https://www.delmagyar.hu/szeged-es-kornyeke/csengele-1988-9-halott-1-halalraitelt-2380756/

https://www.delmagyar.hu/szeged-es-kornyeke/csengelen-tartanak-l-janostol-3692308/