NGO-k támadásainak kereszttüzében: az önálló és független magyar igazságszolgáltatás

illusztráció

Miért figyelemre méltó, hogy az Országos Bírósági Tanács szembe fordult az Alaptörvénnyel? - teszi fel a gondolatébresztő kérdést a Tűzfalcsoport helyzetértékelésében.

Az elmúlt években a független magyar igazságszolgáltatás elleni kormányzati támadások hamis vádjával egy nemzetközileg finanszírozott jogvédőhálózat – politikai szevezetek hálója – próbálta nyomás alá helyezni, és fokozatosan ellehetleníteni az önálló és független hazai bíráskodást.

E céljuk megvalósítása érdekében pedig semmilyen eszköztől nem riadtak vissza.

Szüntelenül zajlik a nemzeti szuverenitás támadása (illusztráció) Forrás: shutterstock

A Kúria volt elnöke, Darák Péter finoman szólva nem blokkolta az ilyen típusú folyamatokat. Darák vezetése alatt a Kúrián ítélkezhetett, akár politikai ügyekben is, a Soros Alapítvány által gründolt Eötvös Károly Közpolitikai Intézet vezetőjének, Majtényi Lászlónak a felesége, és ez akkor sem változott, amikor a szélsőliberális "civil" Majtényi a baloldali szivárványkoalíció államfőjelöltjeként nyíltan politikai színre lépett. De fontos beosztása volt a Kúrián a kormányt több ízben nyíltan kritizáló Baka Andrásnak, aki ezzel a balliberálisok kedvenc (ex) főbírója lett, illetve Mészár Rózának, akiből pedig még Gyurcsányék akartak alkotmánybírót csinálni.

Arról is beszámoltunk, hogy Baráth Etele volt szocialista politikus felesége Madarász Gabriella - aki forrásaink szerint a pártállami igazságügy egyik utolsó párttitkára volt a Kúria egyik korábbi sajtószóvívője. Baráth a Medgyessy kormányban gyermek-, ifjúsági és sportminiszter, Gyurcsány Ferenc kabinetjében pedig az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszterként funkcionált. Darák más "üldözötteket" is pártfogolt. A rendszerkritikus és az Országos Bírósági Hivatal (OBH) és annak elnöke Handó Tünde ellen folyamatosan harcoló Országos Bírói Tanács (OBT), amelynek ő hivatalból a tagja volt a Kúrián tartotta üléseit, és titkárnőt is a Kúriától kaptak.

Az Országos Bírósági Hivatal épületének aulája. Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Az Országos Bírói Tanács 2021. március 19. napján ülést tartott, amelyen a 87/2018. (IX. 5.) OBT határozat alapelvei szem előtt tartásával döntött a Juhász Andor-díjak adományozásáról és dr. Darák Péter, a Kúria tanácselnöke, kúriai tanácsosnak a díj aranyfokozatát ítélte oda.

Ezek fényében talán nem meglepő, hogy nem támogatta az előző főbíróval jó kapcsolatokat ápoló OBT a Kúria jelenlegi elnökének, Varga Zs. Andrásnak azon előterjesztését, amely szerint a bírói tanácsnak el kellett volna fogadnia egy nyilatkozatot, amelyben kifejezi elkötelezettségét a bírói hatalom, valamint az Alaptörvény és Magyarország alkotmányos rendje iránt. Az előterjesztésében Varga Zs. András utalt arra, hogy az Alkotmánybíróság elnöke „tapasztalva a demokrácia és a jogállamiság elleni közvetlen és súlyos támadások erősödését" december 14-én nyílt levélben kért segítséget a három közjogi méltóságtól „az Alkotmánybíróságnak az alkotmányos rend szerinti működőképessége védelmében".

A rendszerellenes erők ráadásul új támogatóra találtak a Magyar Bírói Egyesületet (Mabie) képében, ami azért is különös, mert a szervezet részt vett a jelenlegi igazgatási modell kidolgozásában és támogatta annak bevezetését. A Mabiét éveken át a pártállami múlttal rendelkező Makai Lajos vezette

.Ilyen előzmények fényében vizsgálandó, hogy a Magyar Helsinki Bizottság és az Amnesty International Magyarország 2019 elején még konferenciát is tartott – a budapesti holland nagykövetség hathatós támogatásával – a magyar jogállamiság helyzetéről. A holland nagykövet a magyarországi jogérvényesülés nehéz helyzetét panaszolta hallgatóságának.

Az említett szervezetek és hozzájuk hasonló szerepű és hátterű NGO-k azóta is folyamatosan vádolják az Orbán-kormányt és Magyarországot például az igazságszolgáltatás függetlenségének csorbításával.

Amnesty International (illusztráció) Forrás: Shutterstock

Amikor a közigazgatási felsőbíróságok felállításával kapcsolatos alaptalan támadások kezdték még maradék értelmüket is elveszíteni, a Helsinki Bizottság az Országos Bírósági Hivatal (OBH) és az Országos Bírói Tanács (OBT) szabályozását vette médiaoffenzíva alá. Pedig számos európai országban a már elfogadott közigazgatási perrendtartás alapján valamennyi ügyben bírósághoz lehet fordulni, de az OBH-val és OBT-vel kapcsolatos hazai szabályozás is megfelel az irányadó európai gyakorlatnak.

Pedig amikor a Magyar Bírói Egyesület honlapján közzé tette az Országos Bírói Tanácsba delegált bírák neveit, borítékolható volt, hogy a bíróságokon teljes baloldali fordulat fog bekövetkezni.

Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy például Németország nem ismer olyat, sem hasonlót, mint az Országos Bírósági Hivatal (OBH) és az Országos Bírói Tanács (OBT).

A szövetségi bírákat ezek helyett a 16 tartomány igazságügyi minisztereiből és a szövetségi parlament, a Bundestag 16 küldöttéből álló választási bizottság (Richterwahlausschluss) választja ki, formális kinevezésük pedig a szövetségi elnök (Bundespräsident) hatáskörébe tartozik.

Macron Franciaországában a bírókiválasztás a Bírósági Főtanács (Conseil Supérieur de la Magistrature) kezében van, a kinevezés a köztársasági elnökéében. Ami az előbbit illeti, az természetesen egy nagyon öntudatos és nagyon független szervezet. Tagsága hét bíróból (valójában hat bíróból és egy államügyészből) és nyolc külsős, de mindenre elszánt demokratából áll, köztük a köztársasági elnök, a nemzetgyűlés (l'Assemblée nationale) és a szenátus elnökeinek két-két személyes kinevezettjével, az Államtanács (Conseil d'État) egyik tanácsosával és az ügyvédi kamara képviselőjével - túlnyomórészt tehát inkább a politikához, közvetve-közvetlenül az elnökhöz köthető személyekkel.

Mark Rutte liberális Hollandiájában dekrétummal nevezik ki be bírókat. Forrás: John Thys/Pool/AP/File photo

A liberális Hollandiában pedig mindmáig királyi dekrétummal nevezik ki a bírákat.

Hogy mennyire függetlenül, demokratikusan, a nyugati normáknak megfelelően, arról inkább a Holland Igazságszolgáltatási Társaság (Nederlandse Vereiniging voor Rechtspraak), egy haladó szellemű jogászokat tömörítő szervezet véleményét idézzük:

"We do have a judicial council in the Netherlands but it does not have a decisive role in the appointment process. In addition, this judicial council does not meet the standards of the European commission. It is not independent and members are not elected by the judges."

Vagyis magyarul:

Hollandiában van ugyan egy bírósági tanács, de annak nincs döntő szerepe a kinevezési eljárásban. Ráadásul, ez a bírói tanács nem felel meg az Európai Bizottság standardjainak. Nem független és a tagjait nem a bírók választják."

A mainstream nyugati szakirodalomban az utóbbi években kezdett divatossá válni a „bírói populizmus" kifejezés használata, amelynek lényege (elvi kiindulópontja) az a feltételezés, hogy a bírák döntésükkor főleg azt mérlegelik, hogy ítéletük megfelel-e majd a közvélemény elvárásainak. Ez a jogviták megoldása során egy aktivista szemlélet érvényesítését jelenti, ami a liberális jogászok szemében egy létező veszély magára a társadalomra is.

Persze ha a bíró inkább azt próbálja figyelembe venni, hogy a nemzetközileg pénzelt (és elitista) jogásztársadalom elvárásait teljesíti-e, akkor nincsen gond. Pontosan erről szólt, szól a bírák tréningezése is. Például 2017–18-ban több mint száz bírót és igazságügyi alkalmazottat „érzékenyített" a túlnyomórészt külföldről, illetve Brüsszelből finanszírozott Helsinki Bizottság a migrációval, illetve a menedékkérőkkel kapcsolatban. A jogvédők által szervezett kurzusok ekkor már évek óta zajlottak, és azokat a Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) hálózata mellett az Európai Bizottság is bőkezűen támogatta.

Soros György az álcivil szervezeteivel érzékenyíti a bírókat. Forrás: MTI/Szigetváry Zsolt

A „jogvédők" valójában nem is civilek, hanem sokkal inkább politikai aktorok, akik hosszú évek óta érzékenyítették a bírákat számos témában, így a menedékkérők, a migránsok vagy éppen a magyarországi etnikai vagy szexuális kisebbségek ügyeivel foglalkozó képzéseken.

Nem is eredménytelenül, ahogyan azt az elhíresült gyöngyöspatai ügy is mutatja: a liberális „jogvédő" hálózat ernyője alá tartozó egyik NGO, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány az ezzel kapcsolatos perét meg is nyerte. Az eset még a Jobbik radikális jobboldali időszakához köthető, amikor a párt helyi és országos szinten is támogatásáról biztosította az egyre gyakoribb bűncselekmények miatt a helyi roma lakosságot vádoló Szebb Jövőért Polgári Egyesületet.

A bírák kapcsán az egyéni nyomásgyakorlás eszközétől sem riadnak vissza. Például a Patent Egyesület közösségi oldalán felhívást tettek közzé egy nevesített büntetőbíró kapcsán, és arra kérték követőiket, hogy írják meg nekik az illető bíróval kapcsolatos tapasztalataikat.

A Helsinki Bizottság blogot is vezet e témában (is) és ha kell, a liberálisabb szemléletű jogalkalmazók ügyeit veszi elő, azt sugallva, hogy az ilyen szellemben ítélkező bírók ugyanakkor mennyire kiszolgáltatottak a felsőbb szintű bírói közigazgatás nyomásgyakorlásának (ahogy a cikk címében fogalmaz: „egy bírónő meghurcolása"). Az érintettek nevei jellemzően vezeték- és keresztnévvel szerepelnek ebben az írásban is.

Helsinki Bizottság, a TASZ és az Amnesty logója Forrás: Origo

Nem tolerálják az ellenkező szakmai véleményt, és ami az ő nézőpontjuktól eltér, azonnal támadni kezdik.

Néhány évvel ezelőtt az Amnesty annak a véleményének adott hangot egy kormánypárti javaslat benyújtásakor, hogy az egyik legkomolyabb beavatkozást jelentené az ítélkező bírák függetlenségébe a polgári perrendtartás (Pp.) azon módosítása, hogy indoklási kötelezettséget írnának elő a bíró számára abban az esetben, ha döntésével eltér a korábbi kúriai gyakorlattól.

Azt azonban nem veszik észre, hogy amit ők akarnak, az irányulna valójában az önálló és független bírói mérlegelés korlátozására – bár valójában ez lehet a szándékuk –, és a más szemléletű bírók kezét teljesen gúzsba kötve, zsarolási és hosszú távon ellehetetlenítő következményeket rendelnének – akár a jogalkalmazó meghurcolása árán is – az ilyen bírók döntéseihez, végső soron megsemmisítve a független és önálló bírói érvelést és döntéseket.

Egy olvasónk az alábbi kiegészítést küldte el szerkesztőségünknek a cikkel kapcsolatban

A cikk alapvetően helyesen írja le az előzményeket és a tényeket. A Kúria akkori elnökének, Darák Péternek az ítélkező bírókat illető szerepét és lehetőségeit azonban tévesen ítéli meg.

A Kúria elnöke nem egy vállalat vezérigazgatója, aki belátása szerint vizsgál felül beosztotti döntéseket vagy oszt ki feladatokat, vesz fel vagy bocsát el munkatársakat, hiszen a bírókat a Köztársasági Elnök nevezi ki.! Így például:

1. A Kúria elnöke nem szólhat bele a döntésekbe! (Az ítélkező bíró függetlensége!)
A Kúria működése és elnökének jogkörei szigorúan szabályozottak, az elnök jogosítványai erősen korlátozottak. Bár a legfelsőbb bíróság egy hierarchikus szervezet, a bírák autonómiát élveznek. A Kúria elnöke nem utasíthat bírákat, nem befolyásolhatja a döntéshozatalt, az elbírálás folyamatába nem szólhat bele. Vagyis, semmilyen befolyása nincs és nem is lehet arra, hogy egy ügyet egy bírókból álló tanács miként dönt el.

2. Nem dönthet az elnök arról, hogy melyik bíróhoz kerüljön egy ügy!
Arra nézve sincs a Kúria elnökének ráhatása, hogy a bíróságra érkező ügyek melyik bírói tanácshoz kerüljenek. A Kúrián előre meghatározott és automatikus ügyelosztási rend van érvényben, amelyet a kollégiumok alakítanak ki. A polgári és büntető kollégiumban ezen kívül jogterületekre szakosodott tanácsok működnek. Ez azt jelenti, hogy az elnök semmilyen módon nem tudja befolyásolni, hogy egy adott bírósági ügyet melyik bírói csoport bíráljon el.

3. Egy döntést nem egy bíró, hanem több bíróból álló tanács dönt el!
Ezért is értelmetlen egyes bírók személyét kritizálni! Ezzel is vigyázni kell, hiszen a legfelsőbb bírói fórumon nem egyes bírók ítélkeznek, hanem három vagy öt főből álló tanácsok. Vagyis egy ügyről sosem egy bíró dönt, hanem legalább három. Ha azonban egy ügyfél úgy érzi, hogy az ügyében elfogult lenne a bíró, akkor ezt bejelentheti, amit egy másik bírói tanács kivizsgál.

A cikknek a volt elnök egyszemélyi döntési lehetőségeit taglaló része tehát tévedésen alapul, a bírósági illetve az ehhez értő szakembereknek, a tájékozottabb olvasóknak, akik a Kúria elnökének tevékenységét a médiumokban követik, ez feltűnhet, és számukra a cikk ezen részének szakszerűtlenségét jelzi!