A francia nők közül többen belehaltak az ecetes fogyókúrába

A nők sosem elégedettek az alakjukkal, elég csak körülnéznünk a világtörténelemben, ahol mindig más volt az aktuális szépségideál. A barokk korszakban a teltkarcsú nők hódítottak, azonban a rokokóban ismét a darázsderék számított vonzónak. A 18. században elterjedt a fűző használata, amiért a nők egyenesen rajongtak, és attól sem riadtak vissza, ha veszélyes fogyási praktikákat kellett bevetniük a céljuk elérése érdekében.

A társadalmi elvárásoknak manapság sem egyszerű eleget tenni. Sőt, mióta az online térben számtalan olyan felület van, amely szinte az arcunkba tolja az aktuális szépségideált, pláne nehéz megfelelni ennek a sokszor irracionális és művi valóságnak - a Life.hu cikke

No, de lapozzunk egy kicsit vissza a világtörténelemben. Volt egy Pierre Desault nevezetű férfi, aki a francia nők fogyási szokásait kutatta. Hagyott is egy dokumentumot az utókornak, amely Mademoiselle Lapaneterie különös esetét taglalja.

A túlsúlyos nő azért nyúlt az ecethez, hogy megszabaduljon néhány kilótól, mert elege lett abból, hogy egyre többen kifogásolták az alakját.

Az előkelő hölgy egyik ismerőse elárulta a gyors fogyás titkát: igyon meg minden nap egy kis pohár ecetet.

A francia nők közül többen belehaltak az ecetes fogyókúrába Forrás: Leemage via AFP

Mademoiselle Lapaneterie megfogadta a tanácsot, és minden nap megivott egy pohár borecetet, azonban egy hónap múlva váratlanul meghalt. De nem ez volt az egyetlen ilyen eset, több feljegyzés is született ebből az időszakból, köztük a Dijon városában született Louise-ról, aki 1776-ban szintén behódolt az akkori hóbortnak, és egy hónapon keresztül napi egy pohár ecetet ivott, de ugyanarra a sorsra jutott, mint Mademoiselle Lapaneterie.

Az ecet fogyasztása rendkívüli módon népszerű volt a 18. századi Franciaországban, főként, ami az 1770-es éveket jelenti.

Antoine Claude Maille szintén francia hölgy volt, aki a korabeli ecetdesztillációval foglalkozott: 175 fajtát fejlesztett ki, amelyeknek a nagy részét kozmetikai célokra, ránctalanítóként árulták, de több más szépségápolási szerben is megjelentek.

A termékeket aztán elkezdték reklámozni, és hamar rájöttek, hogy ha fogyasztószerként árulják, megsokszorozhatják az eladást.

A kapzsiság vezetett ahhoz, hogy az ecetivás trenddé nőtte ki magát.

A kapzsiság vezetett ahhoz, hogy az ecetivás trenddé nőtte ki magát Forrás: Shutterstock

A 18. században még a tuberkulózissal kapcsolatosan hozták összefüggésbe az ecetfogyasztást.

A fent említett hölgy esete jó példa erre: a gazdag, jó étvágyú nőnek elege lett abból, hogy sehogy sem tud lefogyni, ezért ecethez folyamodott. Aggódott, hogy lesz majd, aki azt gondolja, hogy az arcán lévő bőrpírt a túlzott alkoholfogyasztás okozza, ám az ecet éppen ellenkezőleg hatott: a bőre egyre fakóbbá vált, és egy idő után egyre gyakrabban gyötörte köhögés.

Az orvosai azt mondták, egyszerű megfázásról lehetett szó. Idővel azonban egyre nehezebben vette a levegőt, éjszakánként álmatlanság gyötörte:

rázta a hideg, émelygett, hasmenése volt és szédült is. Orvosai megvizsgálták, és észrevették, hogy a tüdeje tuberkulózissal fertőződött - nem tudták megmenteni az életét.

Sajátos, hogy tuberkulózis alakult ki nála, mert 2014-ben olyan tanulmányok láttak napvilágot, mely szerint az ecet baktériumölő.

Elképzelhető, hogy az erős sav elpusztította a bélben lévő jótékony baktériumokat, amivel felborította az egészséges bélflórát, legyengítve ezáltal a szervezetet.

A korabeli feljegyzésekből kiderül, hogy az ecet térhódításával egyre több nő kapta el ezt az akkor még gyógyíthatatlan betegséget.

Tanulság: nem szabad semmilyen fogyókúrás csodaszer hatásában bízni, mert egyik sem képes a varázslatra, viszont lehet köztük olyan, amelyik komoly betegséget is okozhat a fogyni vágyónak.