Demeter Szilárd-Megadja Gábor: A jogállamiságról

Idén február 16-án az Európai Unió Bírósága állást foglal abban a politikafilozófiai (!) vitában, ami a jogállamiság problémáját járja körül az Európai Unióban. Koen Lenaerts, az Európai Bíróság elnöke nemrég egy interjúban beismerte, hogy a testületnek nem is az adott ügyről, hanem az európai integráció jövőjéről kell döntenie.

Fordítsuk le a fentebbi tényközlést, hogy érthetőbbé váljon a helyzet abszurditása: egy gumifogalom értelmezése kapcsán egy elvileg pártatlan intézmény politikai döntést hoz több száz millió európai polgár jövőjéről anélkül, hogy megkérdeznék őket. És hogy még komolytalanabb legyen az egész: az Európai Bíróság azt is tudja, hogy előre megírt ítélete csak fügefalevél abban a zsarolásban, aminek eredményeképpen a baloldal már ismét diktatúrát akar létrehozni Európában. A nemzetszocialista és a kommunista diktatúra után most a woke-progresszió diktatúrája fenyeget.

Hannah Arendt mutatott rá arra, hogy az emberi jog annyit ér, amennyit egy adott politikai közösség és intézményrendszer garantálni tud belőle. A filozófiától tehát kicsit el-, az élethez közelebb lépve hadd ajánljunk egy általánosan érvényesíthető definíciót a t. bíróság figyelmébe: jogállam az, amelyik területének minden négyzetcentiméterén érvényt tud szerezni a törvényeinek, így garantálni tudja állampolgárainak jogait.

Az életszerűség alapján érdemes tehát bevonni a jogállamiság indikátoraiba a nyugat-európai mecsetek és az LMBTQ-közösség, illetve a nők Európában elfogadott jogainak kérdéseit, vagy a Saría versus világi törvények elsőbbségének problémáját. Vizsgálják meg: sétálhatnak-e bárhol szabadon és biztonságban a Lajtán túl zsidók kipában, vagy a nők miniszoknyában? Garantálni tudják-e a szülők jogát, hogy dönthessen gyermeke neveléséről? Biztosítják-e a szólás- és vélemény szabadságát?
Még volna pár olyan kérdésünk, ami nem ideológiai fogantatású, hanem a mindennapi tapasztalatból ered.

És ez az, ami Európa jövőjét eldönti.