Kapás utcai gyilkosság: egy éve tartó rémálomról posztolt az áldozat ikertestvére

Egy éve, egy Kapás utcai lakásban egy nő brutálisan meggyilkolta az élettársát, majd magával is végezni akart. A gyilkosság évfordulóján a férfi ikertestvére egy a közösségi oldalán emlékezett meg a történtekről. Azt írta: "Még ennyi idő távlatából is hihetetlen, hogy ilyen tragédia tud történni."

Budapest II. kerületébe, egy Kapás utcai társasházhoz riasztották a rendőröket tavaly február 1-jén este, ahol gyilkosság történt.

Egy 39 éves nő fejszével és késsel támadt az élettársára, megölte a 36 éves férfit.

A támadó magával is végezni akart, de nem sikerült neki. Az ő életét a mentők még meg tudták menteni, de a férfin már nem lehetett segíteni.

A gyilkosság helyszíne Fotó: Polyák Attila - Origo

A nőt emberöléssel gyanúsították meg és letartóztatták. Most is rácsok mögött van. Kerestük a rendőröket, akik annyit mondtak, még tart az ügyben a nyomozás.

"Eltelt egy év, de semmi nem lett könnyebb vagy elfogadhatóbb"

A tragédia egy éves évfordulóján a meggyilkolt férfi ikertestvére a közösségi oldalán emlékezett a fivérére. A posztban idézi az ügyben kiadott első rendőrségi közleményt azzal a kiegészítéssel, hogy ezzel a pár mondattal kezdődött az egy éve tartó rémálma.

Nincs bájolgás, romantika. Rideg, koppanó tények. Még ennyi idő távlatából is hihetetlen, hogy ilyen tragédia tud történni. Nem mással, akit nem is ismerünk, messze van, hanem velem/velünk, hiszen ez nem csak az én gyászom, fájdalmam. A családomé, a barátaimé, Ati szeretteié."

- írja a nő, majd hozzáteszi, felfoghatatlan, hogy valaki reggel még az ajtóban áll, erősen és tettre készen, este pedig már több száz kilométerrel arrébb, vérbe fagyva hever a padlón.

Nyomozók a helyszínen Fotó: Polyák Attila - Origo

Eltelt egy év, de semmi nem lett könnyebb vagy elfogadhatóbb. Az értetlen, dühtől feszített toporgás az, ami van és a folyton zakatoló kérdés: miért?"

- írja, majd úgy folytatja, hogy erre a kérdésre csak csúnya szavak jutnak az eszébe. Aztán azt írja, feltört benne a sok emlék, ami örökre összeköti őt és a testvérét.

Helyszínelés a Kapás utcában Fotó: Polyák Attila - Origo

Akkor az ÚR ezt mondta Kainnak: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?" Évek óta kattog, kopácsol a fejemben ez a kérdés. Őrzője vagyok-e én a testvéremnek? S hosszas töprengés után a saját válaszom, elsősorban magamnak: igen. Őrzője vagyok. S én nem őriztem jól a testvéremet. De nem tudom, hogyan tarthattam volna meg. Egy életre ad ez gondolkodni valót.

A bejegyzés végén arra kéri az embereket, gondoljanak majd a testvérére, hogy békét leljen „odaát".

Féltékeny volt a gyilkos

A gyilkosság után a férfi egyik ismerőse az Origónak arról beszélt, hogy a pár gyakran veszekedett egymással és ezeket rendre H. Krisztina kezdeményezte. Elmondása szerint a tragédia előtti héten szakítottak és a férfi el is költözött a nőtől. A gyilkosság napján csak azért ment fel a Kapás utcai lakásba, mert a nő beszélni akart vele.

Krisztina elképesztően féltékeny volt, zaklatta Attila munkatársnőit, mert rájuk is féltékenykedett, gyakorlatilag minden nőre, még a közösségi oldalát is feltörte. Az a nő egy pszichopata

- mondta akkor az ismerős. Ekkor az is kiderült, hogy kozmetikusként dolgozó nő

korábban is rátámadt már a férfira, érzelmileg zsarolta és többször is öngyilkossággal fenyegetőzött.

A rokonai sokszor kérték a férfit, hogy hagyja el a nőt, de ő nem tette meg.