Apáti Bence: Az ukrán nagykövet asszony kijelentése után szükség van arra a bizonyos stratégiai nyugalomra

Az ukrán nagykövet asszony minapi kijelentése, kifakadása, kioktatása vagy hm... követelőzése után van csak igazán szükség arra a bizonyos stratégiai nyugalomra, amit Orbán Viktor említett. Így kezdi Apáti Bence írását.

Mert Nepop Ljubov finoman szólva is visszaélt a vendégjoggal akkor, amikor arra utalt, hogy szerinte azért vagyunk gyáva nép, mert kvázi nem szálltunk be az orosz-ukrán háborúba, így szerinte ahhoz sincs is jogunk, hogy megünnepeljük a 1848-49-es forradalmunkat.

Egészen pontosan így fogalmazott:

„Az 1848-as forradalom évfordulója jön, és rezsicsökkentésről beszélnek? Nem szégyellik magukat? Nem az emberi élet a fontos? Van joguk március 15-én ünnepelni azoknak, akiknek a szabadságnál a rezsicsökkentés fontosabb? Kérem, idén csak azok menjenek ki az utcára ünnepelni, akikben van bátorság kiállni a szabadság mellett!"

A nagykövet történelmi hasonlata túl azon, hogy úgy sántít, hogy a bicegés kilométerekről is látszik, az orosz-ukrán háborút a mi szabadságharcunkkal összekeverni óriási tájékozatlanságra és tapintatlanságra vall, Magyarország elsődleges indoka nem a rezsicsökkentés megőrzése.

Persze természetesen az is fontos, hiszen két idegen ország háborúja miatt alapvetően se megfagyni, se négyszer annyit nem szeretnénk fizetni a gázért, de hazánk magából a háborúból akar kimaradni.
Mi békét szeretnénk.
Ez most a legfontosabb, bármennyire is fáj a nagykövet asszonynak, Amerikának és Gyuri bácsi kézből etetett újságíróinak.

Magyarország egyébként, mint az ismert, minden Oroszország elleni szankciót megszavazott, még úgy is, hogy Ukrajna és Magyarország viszonya az elmúlt években közel sem volt felhőtlennek vagy épp barátinak nevezhető.

Az anyanyelvi oktatást a felső tagozattól megtiltó, 2017-ben bevezetett ukrán nyelvtörvény a mai napig olyan fájó tüske a kárpátaljai magyaroknak, és persze nekünk is, ami megmérgezi a két ország kapcsolatát, és amit az ukránok a konfliktusok ellenére sem hajlandóak kihúzni, illetve visszavonni.
De arról is muszáj szót ejtenünk, hogy az ukrán kormány nacionalista politikája miatt borzasztóan rossz ma Ukrajnában magyarnak lenni.

Elég csak arra gondolni, hogy 2018-ban ukrán szélsőségesek bombát robbantottak a KMKSZ ungvári irodájánál, amit ugyan az ukránok megpróbáltak kvázi ráfogni az oroszokra, de bizonyítékaik diplomatikusan fogalmazva is igen gyenge lábakon álltak, arról nem is beszélve, hogy később, 2020 decemberében a KMKSZ elnökének, Brenzovics Lászlónak az otthonát és a kárpátaljai magyar intézményeket megszállta az ukrán titkosszolgálat, hogy házkutatást tartsanak, mondván, hogy Brenzovicsék meg akarják változtatni Ukrajna határait.
(Mondanunk sem kell, ilyesmiről vagy hasonlóról természetesen szó sem volt.)

De emlékezhetünk arra is, amikor ukrán szomszédaink amiatt borultak ki, hogy magyarországi politikusok magyar jelöltek melletti szavazásra buzdítottak.

Akkor a most a hősiességről papoló ukránok kitiltották az országukból Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkárt és Grezsa Istvánt, a Kárpátalja fejlesztéséért felelős miniszteri biztost.

De a java még csak most jön!

2020-ban, a helyhatósági választások után az ukrán titkosszolgálat, az SZBU - most tessenek figyelni! - hazaárulás miatt eljárást indított egy kárpátaljai falu, Szürte frissen felálló testülete ellen, mert a képviselők az eskütételnél elénekelték a magyar himnuszt is.
Akkor ezt még egyszer, hogy minden olvasónk megjegyezze!
Ukrajnában az ukrán titkosszolgálat hazaárulás miatt indított eljárást a magyar himnusz miatt.

Azok szerint hazaárulás a magyar himnusz eléneklése, akik most úgy gondolják, gyáva nép vagyunk, és akik szerint méltatlanná váltunk arra, hogy megünnepeljük a '48-'49-es forradalmunkat és szabadságharcunkat.
Az ember esze megáll.
Most van szükség stratégiai nyugalomra.
Meg akkor is, amikor a nagykövet a kollektív bűnösség vádjával, illetve minden orosz, az orosz civilek ellen hergel, és nagy hangon, ellentmondást nem tűrően azt követeli, hogy dobjuk ki az orosz műveket, ne hallgassunk orosz zenét, ne olvassunk orosz könyveket, tán még az orosz baletteket is tiltsuk be.
De szerinte a magyar klubcsapatoknak az orosz származású fociedzőkkel is szerződést kellene bontani.

A Müncheni Filharmonikusok éléről menesztették Valerij Gergijev karmestert, Anna Nyetrebko világhírű operaénekesnő pedig kénytelen volt felfüggeszteni fellépéseit. A magyar Fradi focicsapata számára becsületbeli ügy kell legyen, hogy ugyanígy tegyen orosz edzőjével.

Mondta az a nagykövet, akinek az országa szerint Ukrajnában hazaárulás a magyar himnuszt elénekelni.

Kapaszkodjon meg, kedves nagykövet asszony!
Mi nem fogjuk kidobni se az orosz civileket az állásukból, se Csajkovszkij, se Prokofjev, se Dosztojevszkij, se Bulgakov műveit.
Mi nem vagyunk se nácik, se elmebeteg libsik, épp ezért nem hiszünk se a kollektív bűnösségben, se a cancel culturban.

Mi minden aljas provokáció ellenére igyekszünk higgadtak maradni, vagy ahogy a miniszterelnökünk mondta, stratégiai nyugalomra - és persze békére - törekszünk.

Ja, és március 15-én, bármennyire is nem fog ez önnek tetszeni, de ki fogunk menni az utcára, hogy megünnepeljük a saját, 1848-49-es szabadságharcunkat, és bizony a magyar himnuszt is el fogjuk énekelni.