Budapestről a magyar-ukrán határ felé tartva feltűnően sok ukrán rendszámú autót láttunk. Nagyon sokan érkeztek Magyarországra a háború kitörése óta.
És több olyan teherautót is láttunk, amelyek tele voltak adománnyal.
Az egyikben tartós élelmiszerek, egy másikban rengeteg matrac volt.
A szállítmányokat folyamatosan küldi Magyarország Ukrajnába, már szombaton útnak indult az Ökumenikus Segélyszervezet 28 tonnás segélyszállítmánya Kárpátaljára élelmiszerekkel, higiéniai cikkekkel megrakva.
De az ehhez hasonló akciók azóta is folyamatosak.
Megállás nélkül érkeznek az adományokkal megrakott járművek a magyar-ukrán határ melletti Tiszabecs általános iskolájába, a határállomás magyar oldalán számos civil önkéntes és szervezet segít az Ukrajnából érkező menekültek ellátásában és utaztatásában.
Közben a beregsurányi határátkelőnél hétfőn is rengeteg ember állt sorban. Nehéz megmondani, hogy mennyien, a határnak ezen a részén ugyanis tilos állni, így csak néhány percet tölthettünk ott.
Az okok érthetőek, ezen a területen most zavartalan kell, hogy legyen a mozgás, nagyon sokan érkeznek, és Magyarország mindenkit be is fogad. Ottjártunkkor is 50-100 ember várt arra, hogy belépjen az országba.
Ugyan egyes hírek szerint a 18 és 60 év közötti hadköteles férfiakat nem engedik ki Ukrajnából, ez azonban természetesen a kárpátaljai, magyar útlevéllel rendelkezőkre nem vonatkozik.
A határtól nem messze egy nyolcfős, kárpátaljai magyar nőkből álló csoport tagjai elmondták, hogy ők Magyarországon dolgoznak, és most a gyerekeikért mennek, de csak a határ másik oldalára. Ők ott várják őket, éppen ekkor álltak sorban.
Nagyon aggódunk a gyerekeinkért, ma tudtunk elindulni értük. Most nyugodtunk meg egy kicsit, mert tudjuk, hogy már itt vannak, tőlünk néhány méterre. Teljesen nyugodtak azonban csak akkor leszünk, ha már velünk lesznek
– mondta az egyik nő.
Egy másik rögtön hozzátette, hogy azt egyelőre nem tudják, hogy hová mennek, de emiatt kevésbé aggódnak, mert folyamatosan hallják másoktól, hogy Magyarország mindenkit befogad, aki Ukrajnából jön.
A határtól száz méterre van egy büfé, ahol rengeteg, szintén kárpátaljai férfi volt. Többen Győrben dolgoznak. Azért jöttek a határhoz, hogy pénzt adjanak a családtagjaiknak. Mivel mindenkit nem tudnak magukkal vinni, egyelőre várnak. A magyar lakta területeken egyelőre nem folynak harcok, ott jóval nyugodtabb a helyzet.
A legközelebbi melegedő nagyjából egy kilométerre van a határtól. A Máltai Szeretetszolgálat egyik embere elmondta, hogy ott az emberek szendvicset, meleg teát, kávét és vizet is kaphatnak. Ez a hely gyakorlatilag várakozó és elosztó is egyben.
Többen itt várják, hogy a rokonaik megérkezzenek. Egy-két napot maradnak, aztán mennek tovább. Mások itt kapnak információt arról, hogy hol találnak ingyenes szállást.
Ez egy nagyon jól felszerelt létesítmény, tele tisztasági szerekkel,
tartós élelmiszerrel: konzervekkel, kenyérrel és csokoládéval.
Egy nő a fiával és a kiskutyájával volt ott.
Ők Beregszászról menekültek.
„Az egész életünk munkája ott maradt. A férjem meg anyám nem jöttek velem, értük még visszamegyek, előtte azonban a rokonaimhoz, biztonságos helyre viszem a kisfiam.
Egyelőre anyukám nem akarja elhagyni az otthonát. Nagyon aggódom. Az ukrán határon rengeteget kellett várni, több mint öt órát. Volt egy gyerek, aki várakozás közben elájult. A magyar határon sokkal gördülékenyebben ment minden, gyorsabban haladt a sor
– mondja az asszony.
Le a kalappal Magyarország előtt. Meleg fogadtatás várt minket, úgy kezelnek minket, mintha itt élnénk.
Próbálom az egészet úgy viszonozni, hogy adományokat viszek, amikor elmegyek a férjemért. Nagyon meglepődtem, hogy az oroszok eljöttek Kijevig. Akkor döntöttem úgy, hogy elindulok" – tette hozzá.
Egy másik nő a menyével érkezett. Az egyik fia Vásárosnaményban lakik. Ketten hozták el az értékeiket, amik mozdíthatóak. Ezt odaadják az itt dolgozó férfinak, aztán azt tervezik, hogy visszamennek, és csak akkor térnek vissza, ha rosszabbra fordul a helyzet.
Tartok az oroszoktól, de sokkal jobban tartok az ukránoktól. Még most is bántanak minket. Nagyon félek attól, hogy mindent elvisznek a házunkból, ha üresen hagyjuk. Félek, hogy mindenem odavész
– mondja az idősebb asszony.
Egy asszony a három gyerekével érkezett Magyarországra.
Ő is nagyon félti az otthonát, nem tudja, mi lesz, amikor egyszer hazaér. Ha egyáltalán visszamennek. A férje Budapesten dolgozik, de a lakhatásuk egyelőre nincs megoldva.
Az is lehet, hogy soha nem megyünk vissza, végleg itt maradunk
- mondja.
Tiszabecsen is hasonló a helyzet. Ott a helyi iskolát rendezték be melegedőnek. Rengeteg ember van ott, főleg ukránok, de nagyon sok kárpátaljai magyar is, köztük rengeteg gyerek.
Az aula közepére egy óriási asztalt tettek, amelyen rengeteg szendvics és üdítő van. Ezen felül naponta többször osztanak meleg ételt, amikor ott jártunk, a leves mellett töltött káposztát szolgáltak fel.
A tornateremben vannak lerakva a matracok és a mobilágyak, itt alhatnak az emberek.
Két kárpátaljai nő összesen kilenc gyerekkel érkezett.
Nagyon szépen fogadtak minket, mindent megkaptunk. A férjeink otthon maradtak a jószágokkal, és hogy a házunkat megvédik. Az oroszoktól is tartunk, de a Kelet-Ukrajnából érkezőktől is. Még ma elvisznek minket Mátészalkára, aztán továbbmegyünk Érdre a rokonainkhoz
- mondta egyikük.
Itt egy külön terem tele van adományokkal, tartós élelmiszerrel, ruhával, tisztálkodási szerekkel és takarókkal.
Egy másik, szintén kárpátaljai magyar nő azt mondta, a lányát jött meglátogatni.
Azt nem is reméltem, hogy Magyarország ennyire összefog értünk, és ennyire jól összehangoltan fogadnak minket. Még visszamegyek édesanyámhoz és a férjemhez. Kivárunk, csak akkor jövünk vissza, ha már nagyon veszélyes a helyzet
– mondja.
Ahogy őt is, mindenki mást, aki kéri, önkéntesek szállítják oda, ahová szeretnének menni.