Apáti Bence: Kedves Telex-444 meg Katona József Színház, köszi, hogy segítettetek egy újabb kétharmadhoz!

Apáti Bence véleménycikke az Origónak. 

Amikor az ember elcsigázott, a mély depresszió tüneteit produkáló, hüppögő, kisírt szemű, függetlenobjektív újságírókat, és azok most már nyomokban igazságot tartalmazó gyors- vagy lassúelemzéseit látja, illetve olvassa, akkor tudhatja, hogy valami egészen fantasztikus dolog történt Magyarországon.

Itt is többször jeleztem (#enmegmondtam), hogy a Fidesz által megnyert választásnak eddig minden alkalommal volt egy igencsak üdvös mellékhatása; az ellenzéki újságírók elkezdtek igazat írni meg beszélni.

Most sem történt ez másképp; hirtelenjében egyik napról a másikra kiderült, hogy Márki-Zay Péter alkalmatlan volt arra, hogy megnyerje a választást; hülyeségeket beszélt, ráadásul annyit, hogy Fidel Castro úr a pokolban minden egyes újabb élő, két óra hosszan tartó bejelentkezése után elismerően, ám némi irigységgel a gyomra tájékán csettintett egy nagyot, majd - minden bizonnyal - elmormogta, hogy aki tud, az tud.

A függetlenobjektív sajtómunkások most már azt is látják, hogy a kapitány nem volt csapatjátékos, összeférhetetlen ember benyomását keltette, rengeteget hibázott, amin persze (most már) nem is szabad csodálkozni, hiszen a hódmezővásárhelyi polgi a politikán kívülről érkezett; ennyit lehet (el)várni egy amatőrtől.

Abban a tekintetben is lassan meg fognak világosodni, hogy egy baloldali tábort a legritkább esetben lehet azzal lázba hozni, ha a vezetőjük hónapokon keresztül buzizik, meg számon tartja, hogy az ellenfelei között pontosan hány homoszexuális, illetve zsidó ember van.
A ellenzéki szavazok összeadhatóságáról szóló teória is megdőlt.
Most már ezt is tudják a kollégák.

Mi mondjuk kb. három éve, ezt pofázzuk, amire a nagyképű libsik csak pökhendi röhögcséléssel válaszoltak, de a helyzet az, hogy az összefogás egy nem létező valami, ha hat pártról beszélünk.
Ahogyan az előválasztás is.

Az előválasztás intézménye egy (mondom egy) párt esetében tud működni, Amerikában például, ahol a demokraták és a republikánusok emberemlékezet óta így választják ki a vezetőiket, és ahol a szisztémának komoly hagyománya van, és ahol a választók kvázi hozzászoktak ahhoz, hogy az időnként komoly sárdobálásokkal fűszerezett kampányok után fegyelmezetten leszavaznak a saját pártjuk győztes jelöltjére, ott a rendszer ebben a tekintetben szinte hibátlanul funkcionál.
Hat különböző tagsággal, elnökökkel, alelnökökkel, múlttal, csomagokkal, aktivistákkal, szimpatizánsokkal, jövőképpel, céllal, világképpel rendelkező párt esetében viszont egyszerűen nem működőképes ez a magyar ellenzék által feltálalt politikai innováció.

Csak arra volt jó, hogy az előválasztás során elégessenek több milliárd forintot, meg arra, hogy egymást (ki)nyírják, hogy elfárasszák az aktivistáikat, és olyan sebeket okozzanak egymásnak, amelyek aztán a valódi országos választásig nem gyógyulnak be.

A tervezőasztalon pedig lehet, hogy működik az elképzelés, hogy a borsodi jobbikos leszavaz Gyurcsányra, de a valóságban néhány kivételtől eltekintve ilyen emberek nem léteznek.
Ahogyan csalódott fideszesek sem, akárhányszor is ismételte ezt el, mániákusan már-már ijesztően Márki-Zay, attól még a Magyar Hang és a Válasz újságírói plusz Mellár Tamás nem fogják tudni megbuktatni Orbánt.

Max. csalódott jobbikosok vannak, rengetegen, majd' egymillióan, no ők aztán szépen, katonás rendben le is szavaztak a valódi jobboldalra, a jelenlegi kormányra.
Nem kértek se Feriből, se a két Petiből.
Se Feri és a Petik összefogásából.

Meg az elitista, kizárólag a belpesti liberális értelmiségnek szóló harsány és a vidéki embereket lenéző kampányból.

A libsibuborék egyik fő üzenete, hogy a jobboldal elfoglalta a médiát, ami hatalmas hazugság, annyi igaz belőle mindössze, hogy valóban egyre több konzervatív szerkesztőség működik, tényleg kezdenek kiegyenlítődni a médiaviszonyok. (Apropó; a rendszerváltástól 2010-ig tartó időszak 90 százalékos médiatúlsúlyával mi a helyzet? Az jófajta aránytalanság volt? Azt szerette a liberális értelmiség? Költői a kérdés. Hiszen mi az, hogy nagyon is; valósággal imádták.)

Azonban a ballib sajtó még mindig elképesztően erős; a legolvasottabb ellenzéki médiumoknál (Index, a Telex, a 444, a HVG, a 24.hu) az ellenzéki pártok iránt teljesen elkötelezett aktivista-újságírók harcolnak; reggeltől estig gyártották, gyártják a végtelenül elfogult ballib propagandát, emiatt az interneten és a Facebookon iszonyatos ellenzéki hangzavar tapasztalható, és ez a jelenség okozza azt, hogy az általuk sátánian gonosznak lefestett Orbán Viktor támogatói a jobb a békesség jegyében inkább csöndben maradtak.

Láttunk már ilyesmit idehaza 2018-ban is - akkor is hatalmas győzelmet aratott a Fidesz -, de Trump esetében is hasonló történt, a nagyképű, arrogáns libsi mainstream sajtó hisztérikus viselkedése miatt a jobboldali elnökaspiráns szavazói inkább rejtőzködtek.

Persze ez a mostani picit más volt, hiszen a Pulai András-cégen kívül minden közvélemény-kutatás Fidesz-győzelmet jósolt; más kérdés, hogy a ballib önámítás csúcsra lett járatva, hiszen teljesen megmagyarázhatatlan módon az egyértelmű számok ellenére az ellenzék meg volt győződve arról, hogy le fogják tudni győzni a kormányt.

A hüppögő ballibek abban a tekintetben is megvilágosodtak, hogy a magyarok a legkevésbé sem szeretnének belefolyni két idegen ország háborújába, nem akarnak fegyvereket küldeni Ukrajnának, és titkon arról sem álmodoznak, hogy miután egy kevésbé bölcs vezető elzárta az Oroszország felől érkező gázcsapokat, tízszer annyit fizessenek a fűtésért.

A képmutató jóemberkedést kimaxoló, tehetős pesti értelmiségnél lehet, hogy szerez néhány jó pontot, ha kiírjuk a Facebookra, hogy dicsőség Ukrajnának, meg azt, hogy a hős ukránokért inkább halálra fagyunk, de a két elvesztett (világ)háborút a zsigereikben érző magyarok inkább szavaznak olyan pártokra, akik nem ilyen baromságokkal akarnak választást nyerni.
Bizony, a baloldaliak is.

Egészen biztos vagyon benne, hogy a szavazófülke magányában, ott, ahol senki nem látta őket, rengeteg ellenzéki szavazó döntött úgy, hogy lófaszt, mama, "nem akarok se háborút, se tízszer annyit fizetni a gázért, inkább leszavazok a Fideszre."

A Telex, a 444 meg a libsi színészek agresszív véleményterrorja nem tartott ki az urnákig, a magyarok ott úgy dönthettek, hogy a nagyképű pesti újságírók, meg aktivista Facebook-ismerőseik nem gúnyolhatták ki őket.

Persze most az előbb említett újságírók, Lakatos Márk, a celebek, no, meg a Radnóti, a Katona és az Örkény színészpolitikusai részint pityeregnek, részint fogatlan primitív bunkózzák a magyarokat, - nagy ügy; sosem szerették a demokráciát -, de a helyzet az, hogy a Fidesz Pest megyében, a vidéki nagyvárosokban is ronggyá verte az ellenzéket, sőt Budapesten is képes volt megszorongatni az összefogás pártjait.

Végül az elkeseredett utóvédharcokat folytató diktatúrázó belpesti libsiknek érdemes felidézni 2019-et, akkor ugyanis ugyanilyen feltételek mellett nagyot nyert Budapesten az ellenzék. Érdekes, akkor még le lehetett (volna) demokratikus úton váltani a kormányt.

Ráadásul a vidéket hibáztató ellenzékiek azt is elfelejtik, hogy Pest megyét is elvitte a Fidesz/KDNP, pedig ott aztán média és internet tekintetében semmi különbség nincs mondjuk a 13. kerülethez képest.
Amúgy mondjuk Székesfehérváron is mindenhol van Facebook, internet (Telex, HVG, 444, 24.hu) ATV és RTL Klub is, na, de ilyen bonyolult összefüggésekkel már igazán nem szeretném terhelni a nagyképű, csak a saját buborékjukban létező pesti libsiket.

Fogatlanozzatok, analfabétázzatok, diktatúrázzatok, vidékiezzetek továbbra is nyugodtan, eddig is ezt csináltátok, aztán semmire sem mentetek vele, csak egy újabb kétharmadot kaptunk tőletek.
Köszike.