Öt tonna második világháborús lövedéket és fegyvert találtak Csepelen

Több mint öt tonna első és második világháborús lövedéket, illetve fegyvermaradványt találtak Csepelen az egykori Weiss Manfréd Acél- és Fémművek területén a földbe ásva. Szakértői feltételezés szerint így akarhatták a második világháború végső szakaszában, a szovjet csapatok közeledtével minél gyorsabban eltüntetni a különböző korú, típusú és állapotú robbanóeszközöket és fegyvereket.

A Magyar Honvéd csütörtökön megjelent számában Gajdos Milán, a Magyar Honvédség tűzszerész ezredének kommunikációs tisztje írt cikket a példa nélküli tűzszerészeti mentesítésről.

2020 augusztusában rendőrségi bejelentés érkezett a Magyar Honvédség tűzszerészügyeletére, miszerint az egykori Weiss Manfréd Acél- és Fémművek területén végzett földmunkák során feltételezhetően robbanóeszközökre bukkantak. Már az első átvizsgáláson megállapították, hogy

nagy mennyiségű robbanóeszköz van a területen, melynek felderítése, állapotfelmérése és kezelése hosszú folyamat lesz.

Csaknem két hónapig zajlott a terület tűzszerészeti mentesítése: műszerek segítségével mintegy 400 négyzetmétert vizsgáltak át a katonák és 300 köbméternyi földet mozgattak meg.

Szilágyi Zsolt ezredes, a tűzszerész ezred parancsnoka elmondta, hogy

a munkálatok során öt tonnányi, jellemzően első világháborús, részlegesen szétszerelt robbanótest, illetve gyújtószerkezet került elő.

Kelemen Ferenc főtörzsőrmester, az alakulat tűzszerész kiképző altisztje ezzel összefüggésben azt mondta, hogy

a Csepelen előkerült tüzérségi eszközök 90 százaléka valamilyen gránát, srapnel, gyújtószerkezet vagy ezek alkatrésze volt.

Többségében részben vagy teljesen szétszedett, beolvasztás céljából a gyárba szállított első világháborús robbanóeszközök kerültek elő, melyek már nem tartalmaztak gyújtószerkezetet. Találtak továbbá a Weiss Manfréd-vállalat üzemeiben készült lövedékeket. Előkerült továbbá egy "különleges gyűjtemény" is: 1850-1880 között rendszeresített, 37-120 milliméter közötti űrméretű francia tüzérségi gránátok.

A kuriózumok közé sorolható még tíz darab első világháborús német tüzérségi gyújtószerkezet és egy öt kilogrammos brit gyakorlóbomba fejrésze is; ezeket sosem vetették be a Monarchia területén, és a csepeli esetet megelőzően ilyenek Magyarországon még soha nem kerültek elő

- fogalmazott.

Mit keresett ott ez a sok lőszer és fegyver?

A Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum Modern Lőfegyver Gyűjteményét vezető Szatmári András szerint számos okból kerülhettek a robbanóeszközök és a fegyverek a föld alá.

A második világháború végső szakaszában, a szovjet csapatok közeledtével országszerte a civilek is igyekeztek megszabadulni a fegyverektől, robbanóeszközöktől.

Az egyik legkézenfekvőbb módszernek tűnt a légibombák ütötte bombatölcsérekbe hordani, majd betemetni azokat. Ráadásul a második világháborúban a Weiss Manfréd-művek is kiemelt célpontja volt a szövetséges bombázásoknak. A főhadnagy szerint a különböző korú, típusú és állapotú robbanóeszközök, fegyverek egymásra halmozása pedig arra utal, hogy meglehetősen gyorsan akarták ezeket eltüntetni.

A cikkben felidézték, hogy a csepeli Weiss Manfréd Acél- és Fémművek területén 1893-ban kezdődött meg a katonai célú termelés.

A századforduló után a gyár az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legnagyobb hadiszállítójává vált. Emellett exportáltak gyalogsági lőszert többek között Szerbiába, Mexikóba, Hollandiába, Törökországba és Kínába is.