Kettős terhelés

Az ellenzéki összefogásnak annyi, nemhogy egység, további osztódás várható.

Az ellenzék politikai amatőrségének eredménye a mostani súlyos vereségük. Tavaly októberben még arról áradoztak, hogy micsoda politikai innovációt jelent az előválasztás. Látjuk is a következményét. Az előválasztással a valóságban semmit sem oldottak meg, sőt Márki-Zay Péter miniszterelnök-jelöltté emelésével egy újabb problémát teremtettek maguknak. A baloldal 2004 óta Gyurcsány foglya, de a mostani kampány során a zsebmessiás színpadra léptetésével még inkább súlyosbodott a helyzet.

Az ellenzék teljesen lefagyott, amikor a Fidesz kampánygépezete november-december táján MZP korábbi többórás Facebook-videóiból, szürreális lakossági fórumairól elkezdett közreadni egy-egy gyöngyszemet. Ezek a "profik" októberben úgy választottak maguknak "kapitányt", hogy le se "meózták", hogy ki is ez a figura valójában, és miket beszél hétről hétre. Ilyen pimpf dolgokkal, úgy gondolták, nem kell foglalkozni, már akkor kétharmados győzelemről beszéltek, amikor a startpisztoly még el sem dördült. A washingtoni kormányzati folyosókon is meggyőződéssel hihették, hogy tökéletesen jó lesz ez az ember itt a népnek, hiszen látta már Amerikát, tud angolul, diplomás, középkorú, hétgyermekes - bár a kampány közben már ebben is elbizonytalanodott -, hívő, vidéki és magát jobboldalinak mondja. Ezek a paraméterek a tengerentúlról kétségkívül jó tulajdonságoknak tűnhettek. De azért valaki csak felemelhette volna a mutatóujját, hogy ez az új prospektusarcuk azért beszélni is szokott.

Gyurcsány Ferenc és Márki-Zay Péter Forrás: Facebook

Még a washingtoni lángészek is a kezükbe temethették az arcukat, amikor szembesültek MZP messianisztikus öndefinícióival, majd "karakteres kinyilatkoztatásaival". A "Kevesebb vizet kell használni, kevesebb gázt kell használni, hogyne lehetne használni!" körmondata, a szavazókat ostobázó, a fideszeseket, a fogyatékkal élőket, a nyugdíjasokat, a vidékieket alázó mondatai közszájon kezdtek forogni. De az sem volt piskóta, hogy naponta árulózta a saját szövetségeseit. Amikor arról beszélt, hogy ők a kommunistákat és a fasisztákat egyszerre képviselik, eljutott a mélypontra, és talán végleg elengedték a kezét, jöhetett a szabadesés.

MZP kampánya mindenképp politikatörténeti kuriózum, arra példa, hogy nem szabad politizálni. Gyurcsány 2006-ban, egy győztes választás után hajtott végre politikai harakirit, MZP már a kampányban képes volt erre. Talán nem véletlen, hogy ennyire egymásra találtak. Az ellenzék se Gyurcsányt, se MZP-t nem tudja már sem kiköpni, sem lenyelni. A vesztesek koalíciója már mindent kipróbált, volt itt közös lista, koordinált indulás, egy sor miniszterelnök-jelölt. Az eredmény egyre rosszabb és rosszabb. Csak maguknak köszönhetik, hogy immár a Gyurcsány-MZP duó kettős terhelése alá kerültek. Nemsokára kiderül, hogy miképp bírják majd ezt a nyomást, de az már most elég egyértelműnek tűnik, hogy nem az egység, hanem a további bomlás útjára léptek.

Pindroch Tamás