A baloldal továbbra is civakodik, és Márki-Zay Pétert hibáztatják a vereségért. Mi most a baloldalon Gyurcsány Ferenc szerepe? Kijelenthető, hogy továbbra is ő irányít?
A baloldal megsemmisítő vereséget szenvedett április 3-án. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy
negyedszer nyert kétharmaddal a Fidesz, amely azt jelenti, hogy az az alternatíva, amit a baloldal kínál Magyarországnak, az negyedszer nem kellett a magyaroknak.
A választásnak a Fideszen túl a baloldalon Gyurcsány Ferenc a győztese, bár nem úgy, ahogyan akarta. A vártnál kevesebb mandátuma van a DK-nak, de az egész ellenzéknek és a baloldalnak is a legerősebb pártja, aminek Gyurcsány az elnöke.
Beérett Gyurcsány munkájának a gyümölcse, mert ő a legerősebb baloldali párt elnöke.
Ő mindig is a mandátumokra gyúrt, és úgy tűnik, hogy sikerült ebben az elsőbbséget megszereznie. Szövetségben a Jakab Péter-féle Jobbikkal – bár a Jobbik is gyengébben szerepelt – a Jobbik és a DK együtt még mindig az ellenzéki mandátumok harmadát adja.
Több baloldali képviselő nem veszi át a mandátumát, Jakab Péter így a baloldali országos lista első helyére kúszott fel. Hogyan értékelhető az, hogy bukott politikusok ülnek be az Országgyűlésbe ahelyett, hogy lemondanának a pártelnökségről, vagy nem vennék át a mandátumukat?
Idézzük az őszödi beszédet:
Gyurcsány Ferenc a saját hangján mondta, hogy tudja, hogy az elvtársai szeretnének 400 ezer forintot keresni, és már elfelejtették, milyen autófényezőnek lenni.
Tehát nem akarják otthagyni a politikát, és nyilván azok a pártok, amelyek most bejutottak, azok pártként is szeretnének működni, nem akarnak megszűnni.
Ez különösen érvényes az LMP-re, az MSZP-re, a Párbeszédre, amelyek valójában, ha önállóan indultak volna a választáson, nem biztos, hogy bejutottak volna. Ezt az olvadást ők is látják: lecsökkent a baloldali pártok frakcióinak létszáma.
Nyilvánvalóan ezek a politikusok a politikából akarnak megélni, és a pártjaikat tovább akarják működtetni, ehhez viszont az Országgyűlést kell használniuk.
Próbálják a gyászmunkát elvégezni, próbálják a szavazóiknak különböző módon eladni az új korszakot. Most lezárult a kampány és a választás időszaka, most jön a parlamenti politizálás szakasza.
Két évig nem lesz országos választás Magyarországon, és ez azt jelenti, hogy az ellenzéki pártokat tekintve most a legszűkebb pártelit jutott be az Országgyűlésbe, és fontos nekik, mi lesz két év múlva.
A Momentum is csatlakozik Hadházy Ákoshoz, és feltételekhez kötik a részvételüket az Országgyűlés alakuló ülésén. Hogyan értékelhető ez?
Fekete-Győr András próbál különbözni a többiektől, de Hadházy Ákossal együtt, ha nem is lesznek ott az alakuló ülésen, le fogják tenni az esküt, és nyilván felveszik a mandátumukat.
Ez a „bojkottvita" mindig lejátszódik, nyilván mindig támasztanak valamilyen feltételt, és most is ezt látjuk, de végül ugyanúgy felveszik a mandátumukat és a fizetésüket. Ez egy rítustánc, amit eljárnak, és mutatják, hogy keménykednek.
Jakab Péter és Gyurcsány Ferenc abban keménykednek, hogy Márki-Zay Pétert hibáztatják, Fekete-Győr és Hadházy pedig meg akarják mutatni, hogy mennyire elszántak, majd azután úgyis besompolyognak a Házba. Mindegyikőjük próbálja a döglött lovat tovább tolni, nyilván előbb-utóbb pedig Márki-Zay is ezt fogja tenni, de már nem figyelnek rá annyian.
Ha már Márki-Zayt említette, ő bejelentette, hogy új pártot alapít, hogy a fiatal szavazókat ne vonják el a régi baloldali pártok. Egyrészt ezt hogyan értékelhetjük, másrészt mi lesz Márki-Zay útja?
Valószínűleg Márki-Zay rájött, hogy az MDF-árvákkal nem érdemes foglalkozni, hiszen az „Új Világ Néppárt", amely 25 ezer aláírást sem tudott összegyűjteni, hogy Pálinkás József elindulhasson miniszterelnök-jelöltnek, mutatja, hogy a törpepártokkal nem tud boldogulni. Nyilván szeretne a politikában részt venni. Annak, hogy a Mindenki Magyarországa Mozgalmát nem alakítja párttá, hanem
új pártot akar alapítani, annak fényében, hogy mi lett az eredmény, jó kérdés, hogy mennyi értelme van.
Ez az országos ambícióját mutatja, vagyis hogy továbbra is szeretne részt venni az országos politikában.