Az állítólagos szociális érzékenységét előszeretettel hirdető baloldali sajtó semmilyen kritikával nem illette, hogy a Bajnai Gordon-féle 20K22 szavazatszámlálóinak beszámolói jórészt nyíltan gyűlölködő írások, amelyben a vidékieket állítják pellengérre az aktivisták, hívja fel rá a figyelmet a Magyar Nemzet. Mint írják,
a balos lapok valósággal lubickoltak a községek és falvak lakosságát gyalázó írásokban.
Erre a legutóbbi példát a 444.hu szolgáltatta, amely az indulatos és sok helyen a nyomdafestéket sem tűrő bejegyzésekre alapozva tett általánosító megjegyzéseket a magyar közállapotokról és a társadalomról.
A rendkívül sztereotip, közönséges kijelentéseket kritikátlanul elfogadva a szerző hosszasan csámcsogott a vidékiek állítólagos analfabetizmusán.
A közszolgálati vagy a jobboldalhoz köthető kereskedelmi médiumok műsorainak fogyasztóit pedig rögtön tudatlansággal, tájékozatlansággal vádolta meg a Soros György blogjaként is emlegetett portál.
Egészen szürreális a cikk azon pontja, ahol a szerző úgy vélte, hogy Bajnaiék szavazatszámlálói olyan mély betekintést nyertek a vidékiek életébe, amilyenre csak a leginkább megbecsült helyi szakembereknek és tekintélyfiguráknak van lehetőségük:
„A mozgóurnázás ráadásul olyan tapasztalatokkal ajándékozza meg a résztvevőket, amilyenekben még a helyi lakosok közül sem mindenkinek van része. Maximum olyanoknak, mint a körzeti orvos, a pap vagy a védőnő.”
A Magyar Nemzet a témával foglalkozó minapi írásában – melyről az Origo is írt – részletesen beszámolt arról, hogy a 20K22 szavazatszámlálói az élményeik rögzítése apropóján gyakorlatilag gyűlöletcunamit indítottak a vidékiek ellen.
Jellemzően analfabétának, alkoholistának és önálló akarat nélküli lényeknek – volt, hogy marháknak – állították be őket.
Sokszor már attól felerősödtek a megbélyegző előítéletek, ha az adott delegált csak feltételezte valakiről, hogy Fidesz-szimpatizáns.
A sztereotip címkék osztogatásában azonban nem merül ki Bajnai aktivistáinak gyűlöletkampánya. Számos bejegyzésben a dehumanizálásnak és a megbélyegzésnek egészen szokatlanul intenzív formái találhatók.
Például többen emeltek ki egy-egy részletet a vidéki emberekkel kapcsolatban, amelyből kiindulva aztán az egész egzisztenciájukról fogalmazták meg lesújtó véleményüket. Egy kisváros szavazókörének delegáltja például a kezük alapján skatulyázta be az urnákhoz járulókat, akiket érezhetően alacsonyabb rendűnek gondolt önmagához képest: „Megdöbbentő volt a kezek elhasználtságát látni, a remegést, a torzulásokat, a bőrbe ivódott olajat, sarat, a körmök alatti piszkot, a szegénység műkörömmel és rengeteg arannyal eltakart szomorúságát, a lassan, gyöngybetűkkel írt aláírásoknál a precizitásba kapaszkodó zűrzavart, a flegma, vonalon túllógó szignók pökhendiségét. Folyamatosan a kezeket látom.”
Egészen uszító írást osztott meg egy szavazóbiztos, aki egy dél-magyarországi kistelepülésen töltött napját követően tört pálcát a helyiek felett. Zsigeri gyűlölettel írt. A 20K22 delegáltjai jellemzően az elveket is elvitatták a kormánypárti szavazóktól, és motivációikat puszta anyagi érdeknek vagy tudatlanságnak próbálták beállítani.
A beszámolókban szintén visszatérő téma volt az idős emberek egészségi és mentális állapotán történő gúnyolódás. Az egyik aktivista – sok hasonló írásra rálicitálva – olyan nyugdíjasokról értekezett, akinek
fogalma sincs, mi történik körülöttük, a tüdejüket meg a májukat külön szatyorban hozzák.
Emellett említett „totálisan egybites nyugdíjasokat”, akik „az onokájukat” akarják megvédeni a „gonosz démonoktól”. A szavazóbiztos írt „befenyített közmunkásokról”, akik „részegen bambulnak ki a fejükből”, s szerinte jellemző az olyan vidéki középosztálybeli is, „aki láthatóan lesz…rja, csak beugrott szavazni, mielőtt kiganézza a disznókat”. Az eredmény azóta ismert, a baloldal aljas, gyűlöletkeltő kampánya ellenére
történelmi sikert, több mint 3 millió listás szavazatot kapott Orbán Viktor miniszterelnök és a Fidesz, zsinórban a negyedik kétharmados kormánytöbbséggel.