A Mandoki Suolmates zenekarvezetője, Leslie Mandoki az Origónak azt mondta: amikor meghívták a jazzfesztiválra, már tudta, üzenni szeretne a világnak, hogy a zenészek a háború ellen, a békéért szólalnak fel.
"Azon gondolkodtam, hogy ha az év minden napján nőnap lenne, akkor soha nem lenne háború. Nem ismerek ugyanis egyetlen olyan anyát sem, aki háborúba küldené a fiát. Nem ismerek egyetlen lánytestvért, aki az öccsét harcba küldené. És nem ismerek egyetlen feleséget sem, aki elengedné a férjét a háborúba. A legegyszerűbb az lenne, ha minden nap nőnap lenne. Miután ez nem lehetséges,
elhatároztam, hogy régi, jó barátnőmet, Kamaliya Zahur ukrán énekesnőt meghívom a fesztiválra, hogy a színpadról együtt zenéljünk a békéért.
El kell mondanunk, hogy teljesen mindegy, milyen kérdésekben nincs megállapodás, de még ma, most azonnal be kell fejezni az öldöklést, a rombolást." - mondta Leslie Mandoki.
A fesztivál előtt éppen a stúdióban próbáltak, amikor Leslie Mandokit felhívta a bajor miniszterelnök, és meghívta őket az egykori bajor király tróntermébe, hogy adjanak egy jótékonysági koncertet.
"Amikor arról beszélgettünk, hogy milyen dalokat játszunk, Kamaliya elmesélte, hogy ő Szibériából származik, az édesanyja ukrán, és gyerekkorában öt évig Magyarországon élt - hiszen édesapja szovjet katonatiszt volt, és Magyarországon állomásozott. Én az 56-os emlékeimet meséltem el neki. Négy éves voltam, és még mindig emlékszem a szovjet lánctalpasok hangjára, és arra, hogy az oroszok vérbe fojtották a magyar szabadságvágyat. Aztán beszéltem neki arról, amikor 22 évesen Szűcs Lacival és Csupó Gábor barátommal el kellett menekülnünk Magyarországról. Akkor mi is menekültek voltunk egy idegen országban, éppen olyanok, mint most az ukrán menekültek. Nem beszéltünk nyelveket, fogalmunk sem volt, hogy mi vár ránk. A zongoránál ülve beszélgettünk ezekről az emlékekről, amikor Kamaliya azt mondta mondta,
menjünk el Magyarországra, és látogassuk meg az ukrán menekülteket. Nézzük meg, hogy a magyar emberek hogyan fogadták őket, és mit tesz a magyar kormány értük.
Nem ismertre pontosan a részleteket, ugyanis Ukrajnában inkább kritikus hangokat lehet hallani."
Csütörtökön mentek el a BOK Arénába, és látták azt a megfeszített munkát és odaadást, amit a magyar kormány és a magyar emberek tesznek a menekültekért.
"Többször könnybe lábadt a szemem, pedig nem vagyok olyan ember, aki hamar elsírja magát. Döbbenetes volt látni azt a segítőkészséget, azt a rengeteg nyílt szívű embert, azt a szervezettséget, ahogyan a menekülteket ellátják. Kamaliya is azt mondta, hogy elképesztő teljesítmény, amikor egy tízmilliós ország ilyen hihetetlen segítséget nyújt 550 ezer menekültnek. Ő is könnyezett. Látta, hogy külön szoba áll rendelkezésre a kismamáknak, ahol a gyerekeiket szoptathatják. Ételt, italt, ruhákat kapnak az emberek, de még a kisállatokra, kutyákra, macskákra is külön figyelnek. Beszélgettünk a menekültekkel, akik különböző városokból jöttek, és elmondták a történeteiket. Mindenki csodálta, hogy milyen segítőkészek a magyarok. Találkoztunk egy svéd parlamenti képviselővel is, aki ellenőrizni jött, és azt mondta, más az igazság, mint amit olvasni lehet Magyarországról, és arról, hogyan fogadják a menekülteket. Valójában ugyanis példaértékű, ahogyan a magyarok ellátják őket. Megrendítő élmény volt." - mondta Leslie Mandoki.
Az Origo beszélgetett Kamaliya Zahurral is, aki megköszönte a magyar embereknek és a kormánynak a segítséget, amit az ukrán menekülteknek ad.
"Boldog voltam, amikor láttam, hogy milyen jó ellátásban részesülnek az emberek, akik Ukrajnából, a háború elől menekültek. Mindenki megkap mindent, és aki elkeseredett, mert nem tudja, mi lesz vele, vigasztalják az önkéntesek.
"A gyerekek több száz négyzetméteren játszhatnak, rengeteg játékot kaptak. Azoknak, akik tovább szeretnének utazni, külön várót alakítottak ki, őket folyamatosan információkkal látják el, hogy mikor és honnan utazhatnak tovább. Úgy láttam, hogy az ország egy emberként mozdult meg, és nyújt segítséget a honfitársaimnak." - fogalmazott az énekesnő.
Kamaliya Zahur az Origónak elmondta: egy februári reggelen bombák robbanásának hangjára riadt. Azt hitte, álmodik. Aztán megint hallotta a bombákat. Azonnal felhívta a családtagjait és a barátait. Mindenki ugyanazt hallotta: bombák zaját minden felől. Aztán az egyik barátja azt mondta: az oroszok megtámadták Ukrajnát. Kamaliya még mindig nem tudta elhinni, azt hitte, hogy ez valami tévedés vagy álhír. Aztán az egyik ismerőse küldött neki egy videót, amit ő vett fel a telefonjával. Azt lehetett látni a képeken, hogy egy bomba csapódik be nem messze a háztól, ahol lakik. Ekkor döbbent rá az énekesnő, hogy nem álhírről van szó. Egy kollégája is felhívta, aki a Belorusz határnál lakik, hogy ott orosz csapatok sorakoztak fel.
"Sokkot kaptam. Nem értettem az egészet. Miért támadja Oroszország Ukrajnát, amikor itt rokonaik, barátaik élnek. Attól a naptól fogva két helyszínen éltünk. Leginkább a pincében, néha pedig felmentünk a lakásba, hogy a tévéből megtudjuk az újabb híreket. Kijev mellett, egy kisebb városban lakunk, és egyik nap megpróbáltunk Kijevbe menni vásárolni, de nem lehetett. Körbe volt zárva a város." - mondta az énekesnő.
Úgy fogalmazott: még akkor sem tervezte, hogy eljön Ukrajnából. Hiszen azon a héten több programja lett volna. Új videóklipet forgattak, új dalt vettek volna fel egy stúdióban, és több rendezvényre is hivatalos volt. De mindez elmaradt, és végül úgy döntött: elhagyja Ukrajnát.
"A háború kitörése után néhány nappal fogtuk a bőröndjeinket, és négy-öt autóval indultunk útnak a családdal, barátokkal. A ukrán-román határnál hagytuk el az országot."
- mondta.
Ezután kapta a felkérést, hogy lépjen fel a Mandoki Soulmates-szel a jazzfesztiválon, amire örömmel mondott igent. A hét közepén pedig Magyarországra jött Leslie Mandokival, hogy a BOK Arénában meglátogassák az ukrán menekülteket.