Nagyon jól szervezett provokációnak indult az erdélyi Jedden talált, részben elégetett „levélszavazatok” ügye. Mint ismeretes, az országgyűlési választás hajrájában érkezett a hír, hogy a település közelében egy szemétlerakóban kidobott, kitöltött levélszavazatokra bukkantak. Az eset híre szenzációként terjedt, az ellenzéki politikusok azonnal a külhoni magyarok levélszavazatainak megsemmisítését követelték – míg az URL-adatok alapján ki nem derült, hogy az alig tucatnyi, egyébként érvénytelen szavazólapról szóló hír már február elején bekerült a Telex.hu szerkesztőségi rendszerébe.
Vagyis a hír megelőzte a konkrét esetet, ami – még a Telex-főszerkesztő életszerűtlen magyarázkodásának fényében is – nyilvánvalóan provokáció volt.
Arra irányult: ne számítsanak bele a – többségükben valószínűleg kormánypárti – határon túli levélszavazatok a választást eldöntő voksokba.
A provokáció, noha egy amatőr hiba miatt lepleződött le, erdélyi, a körülményeket kiválóan ismerő informátorunk szerint igen jól szervezett lehetett. Éppen ezért ő személy szerint nem látja jelentőségét annak, hogy a levélszavazatok fellelésének helyszíne éppen Parászka Boróka, ismerten baloldali-liberális erdélyi újságírónő lakhelyének közelében volt.
Sokkal árulkodóbb szerinte az, ha az összefüggéseket vesszük szemügyre.
A levélszavazatok megtalálásának helyszínére a sajtó részéről először a Punctul.ro szerkesztője, a román, ám családi kapcsolatai révén magyarul jól beszélő Cristian Teodorescu ért ki, elmondása szerint a szavazatokat megtaláló illető telefonos jelzése nyomán.
Teodorescu az őt értesítő személy kilétét nem fedte fel, és azt a telefonszámot sem árulta el, amelyről az értesítést megkapta.
Állítása szerint ő is hiába próbálja elérni a forrást, az azóta nem elérhető. A Maszol.ro beszámolója szerint a Punctul újságírója megjegyezte: „a források védelme érdekében” nem hozza nyilvánosságra és harmadik félnek nem adja ki a telefonszámot annak tulajdonosa beleegyezése nélkül, csak ha erre a nyomozó hatóságok kötelezik. (Kérdés persze, hogyan egyezhetne bele, ha állítása szerint nem elérhető.)
A román hírportál újságírójának telefonos elérhetősége egyébként nem nyilvános, nem található meg az impresszumban sem, újabb kérdést vet fel tehát, hogy egy idegen és ismeretlen személy, a szavazólapokat megtaláló telefonáló mégis ismerte valahonnan...
Különös egybeesés, hogy
ugyanez a román újságíró, Cristian Teodorescu információink szerint kapott meghívót Márki-Zay Péter stábjától a jelölt marosvásárhelyi sajtóeseményére – nem kaptak viszont magyar újságírók és fajsúlyos erdélyi hírportálok, köztük a legnagyobb, a Maszol.ro sem.
Márki-Zay Péter kolozsvári és marosvásárhelyi találkozóira a Maszol.ro a legnagyobb romániai magyar hírportálként nem kapott meghívást, a kolozsvári közönségtalálkozó hírét a közösségi médiában fedezték fel – erősítette meg megkeresésünkre a mára megbukott ellenzéki miniszterelnök-jelölt erdélyi látogatásával kapcsolatos információit a Maszol.ro főszerkesztője, Borsi Balázs. Mint elmondta, a helyszínen derült ki számukra az is, hogy másnap Marosvásárhelyen folytatódik Márki-Zay programja. Amikor rákérdeztek a miértre a baloldali jelölt sajtósánál, Péterfi Juditnál, ő azt felelte: lemaradt az email-címük arról a listáról, amit megkapott.
Borsi Balázs úgy tudja, hogy a román Punctul.ro újságírója több magyar sajtóorgánummal ellentétben ott lehetett azon a sajtóreggelin, amit Márki-Zay Péterék szerveztek a Continental Szállóban.
A főszerkesztő számára sem akkor, sem azóta nem derült ki, hogy pontosan ki kaphatott meghívást, „mivelhogy a Maszolon kívül tudomásunk szerint sem a Marosvásárhelyi Rádió, sem a Maros megyei napilap, a Népújság, sem pedig a Székelyhon.ro képviselője nem volt jelen.”
A fentieket erősítette meg az Origónak Rostás Szabolcs, a Kronika.ro vezető szerkesztője is. Szerinte lehetséges, hogy néhány magyar újságíró ott lehetett az eseményen,
a Krónikát azonban a Maszolhoz hasonlóan nem hívták meg Márki-Zayék.
Ez tudatos szervezői döntés lehetett, ugyanis Rostás Szabolcs elmondása szerint a baloldali miniszterelnök-jelölt sajtósa,
Péterfi Judit megígérte marosvásárhelyi munkatársuknak, hogy küld meghívót, mégsem tette meg.
A Krónika vezető szerkesztője is úgy tudja, hogy az eseményen – velük ellentétben – a román Punctul.ro újságírója viszont jelen volt. Azt mindketten megerősítették, hogy úgy tudják:
a megbeszélést román újságírókkal szervezték Márki-Zayék.
A „levélszavazatok" megtalálásának helyszínére kiérkező magyar újságíró Parászka Boróka volt. Erdélyi forrásaink szerint, Parászka állításával szemben nem az keltett közfelháborodást, hogy az elsők között számolt be a hírről, sokkal inkább az, hogy elfogultan és tényként közölt meg nem erősített információkat, amelyeket aztán a magyarországi ellenzéki sajtó – az élen a Telexszel – azonnal átvett.
A sors különös fintora, hogy véletlenül éppen a Telex buktatta le a provokációt...
Parászka Boróka hosszú évek óta megosztó személynek számít az erdélyi magyarok körében. A hazai olvasóközönséghez inkább baloldali-liberális, olykor (magyar létére) magyarellenes színezetű írásai jutottak el, például a 168 Órán keresztül. Az kevés publicitást kapott, hogy
a mostani eset – mely szerint a levélszavazatos „sztori” után halálos fenyegetéseket kapott – nem példa nélkül álló, ehhez hasonló történet már előfordult vele pályafutása során.
Mindenesetre az újságírónő tevékenységét – írásait és Facebook-bejegyzéseit – övező széleskörű, évek óta fennálló felháborodásnak lehet köze a mostani, természetesen semmivel nem indokolható halálos fenyegetésekhez. Az utolsó cseppet a pohárban a levélszavazatokkal kapcsolatos félreinformálás és hangulatkeltés jelenthette, melyhez Parászka asszisztált.
Az újságírónő „technikája” erdélyi forrásunk szerint az, hogy először tesz valamit, amivel felszítja a kedélyeket, esetleg közfelháborodást kelt, majd bejelenti az őt ért inzultusokat. Most állítólag halálos fenyegetéseket kapott,
néhány évvel ezelőtt pedig azt állította, hogy megverték.
Az ügy akkor az erdélyiek körében nagy publicitást kapott, ám ahogy a történtekről megjelent újságcikkeket, olvasói hozzászólásokat átnéztük,
az a benyomásunk támadt, hogy a szenvedő fél mégsem Parászka Boróka volt, hanem az a férfi – a Marosvásárhelyi Rádiónál munkatársa, Kiss Dénes –, akit azzal vádolt meg, hogy egy munkahelyi vita során megverte őt.
Az ügyben feljelentés is történt, amelynek kimenetele azonban nem tisztázott, de annyi valószínűsíthető, hogy nem zárulhatott Kiss Dénes elmarasztalásával, hiszen azt nyilván szenzációként tálalták volna a Parászka Boróka mellett álló orgánumok. Márpedig ennek nyoma sincs.
Kiss Dénes azt közölte az üggyel kapcsolatban, hogy azért nem kezdeményezett „viszontpert” az ügyben őt igaztalanul rágalmazó Parászka ellen, mert nem volt meg hozzá az anyagi lehetősége, közadakozásból pedig nem szeretett volna pénzt elfogadni.
Kiss Dénes azt állította,
Parászka rontott neki, és az a lila folt, amit az újságírónő közösségi oldalán közölt, nem tőle származik.
A botrány kirobbantásával Parászka ismét bebizonyította, mekkora „nagy mestere” az áldozati szerepben való tetszelgésnek – állította akkoriban Kiss Dénes a Krónika Online beszámolója szerint.
De hasonló véleményen volt a Marosvásárhelyi Rádió magyar stábjának szinte minden tagja is. Ők Parászka „elleni” beadványukban úgy fogalmaztak:
Parászka Boróka rádiós propagandát folytat, műsoraiban gyakran manipulál, eltér az igazságtól. (...) Sajtós és rádión kívüli tevékenysége során bizonyos (párt) körök és ideológiák elkötelezett támogatója, a romániai és magyarországi magyar média botrányos szereplője. (...) Olyan témákat és álláspontokat erőltet egyoldalú módon, amelyek hallgatóink többsége számára idegenek és irritálóak.
Parászka Boróka olyan szinten keltett általános felháborodást megnyilvánulásaival és cikkeivel, hogy Facebook-kampány is indult ellene korábban Adják vissza a rádiónkat. A Marosvásárhelyi Rádió a MI rádiónk címmel. A kezdeményező Ferencz Zsombor volt, aki újra és újra kérte: távolítsák el a marosvásárhelyi magyar közrádióból a liberális és egyébként jól tetten érhetően magyargyűlölő megnyilvánulásokat tevő Parászka Borókát. Ferencz Zsombor hangot adott abbéli felháborodásának is, hogy "a Marosvásárhelyi Rádió az a hely, ahol Orbán Viktort ZSARNOKNAK, Magyarországot pedig DIKTATÚRÁNAK lehet nevezni". Parászka munkásságát sokan nem liberális-baloldali politikai beállítottsága (és beágyazottsága) miatt, hanem az általa alkalmazott kettős mérce miatt kritizálják, nem ritkán igen súlyos szavakkal.
Visszatetsző az is, hogy miközben kiáll egyes kisebbségek jogaiért, közben a kisebbségben élő romániai magyarságot nem védi. Ellenkezőleg: az Erdély elcsatolását éltető marosvásárhelyi ünnepségre kivitte a kisfiát tapsolni, a Székely Szabadság Napjáról pedig „szélsőjobbosozásra" futotta tőle. A székely zászló szerinte giccs; Magyarországra pedig ígérete szerint addig nem látogat el, amíg áll a migránsokat távol tartó határkerítés (a kerítés még áll, ő pedig megszegte a fogadalmát). De erdélyi magyar létére kikelt a kettős állampolgárság intézménye ellen is, és állatnak nevezte a csíki székelyeket (ez a cikk teljes egészében már nem fellelhető, a Mandiner idéz belőle itt).
Parászka Borókát e-mailben írásban kerestük meg.
Udvarias levelünkre dühkitöréssel reagált, kérdéseinkre nem válaszolt.
Azt megtudhattuk: az Origo.hu munkatársai nem újságírók. Egyúttal részvétét fejezte ki „szégyenteljes” helyzetünkért. Mindezt az a Parászka Boróka, aki minden - állítólag általa követett - újságíróetikai alapelvet félredobva megpróbálta manipulálni a közvéleményt és befolyásolni a választást egy szánalmasra sikerült provokációban játszott főszereppel.