Ki merjük mondani: patrióták vagyunk és támogatjuk Orbán Viktort

„A választás tétje az, hogy megmaradhatunk-e magyarnak Európa közepén, egyedi kultúránkkal és történelmünkkel, megmaradhat-e a nemzeti önrendelkezésünk, és hogy belesodródunk-e mások háborújába, vagy sem" - mondta az Origónak Rákay Philip, médiaszakember, producer. Azt is kiemelte, ne foglalkozzon senki a közvélemény-kutatásokkal. Higgyük el, hogy rajtunk is múlik a választás eredménye. Interjú Rákay Philippel a választásról, hazaszeretetről, fiatalokról, és arról, milyen történelmi filmeken dolgozik. 

A legtöbben azt mondják, hogy talán soha nem volt még akkora tétje a választásoknak, mint most, 2022-ben. Mi az, ami eldőlhet az április 3-i választáson?

A tét meglehetősen nyomasztó: marad-e hazánk.

Ennyire egyszerű. Megmaradhatunk-e magyarnak Európa közepén, gyönyörű, „kódolt" nyelvünkkel, ezzel a különleges csodával, ami több mint ezer éve megtart bennünket, hogy hosszútávon fennmarad-e egyedülálló kultúránk, s a történelmünk, amely nemzedékek őrváltásain - dicsőségeink, diadalaink és kudarcainkkal együtt - mi magunk is vagyunk. S kérdés az is, hogy megmaradhat-e a nemzeti önrendelkezésünk. Hogy mi dönthessünk arról, kikkel akarunk együtt élni, hogy megengedjük-e, hogy elárasszák a hazánkat az illegális migránsok. De április 3-án az is a tét, hogy megmaradjon a CSOK, a családtámogatási rendszer, az alacsony adók és az egész Európában legalacsonyabb rezsiköltségek.

És igen, arról is szól az előttünk álló vasárnap, hogy nem szabad belesodródunk mások háborújába.

Ez van a mérleg egyik serpenyőjében. A másikban pedig az, hogy fejet hajtunk-e a nyílt társadalom teljesen kibillent ön- és közveszélyes ideológiája előtt, kiszolgáltatva a hazánkat egy olyan, globalista hálózatok által marionettbábuként rángatott ügynök-baloldalnak, amely már megmutatta az elmúlt száz év során, hogyan kell dalolva elárulni és kiárusítani mindent, ami magyar. Leegyszerűsödött a választás: vagy-vagy.

A tét valóban nem kevesebb, mint Magyarország léte.

Nagyon sokan átlátják már, mi forog kockán, persze sokan még mindig nem akarják érteni. Például látom magam előtt az eltartott kisujjú, úgynevezett „Fidesz-árvákat" - az egykor magukat jobboldalinak valló értelmiségieket, akik abban a hamiskás álomban ringatják magukat, hogy ők volnának a Fidesz élő lelkiismerete. Be kell valljam: mindig is gyanakvással figyeltem őket, de ebben a helyzetben végképp nem vagyok hajlandó sem megérteni, sem felmenteni senkit, aki ilyen időkben átszellemülten azt magyarázza, hogy ő bizony csalódott, miközben pusztán annyiról van szó, hogy a saját vélt vagy valós sértettségén képtelen túllépni. Ma nem személyes ügyek vannak napirenden, meg stílusbeli kérdések. Aki ugyanis most nem tudja félretenni az egóját azért, hogy a haza közös ügyét szolgálja - még akkor is, ha természetesen nem lehet tökéletes és hibátlan mindaz, amit politikának nevezünk -, az bizony egy ilyen kétosztatúra egyszerűsödött világban árulást követ el. Igen, a haza ellen. Nem hagyhatjuk ugyanis, hogy a globalista hálózatok lenullázzák mindazt, amit mi rajongásig szeretünk, és amit úgy hívnak: Magyarország.

Rákay Philip fotó: Talán Csaba

A néhány hete tartó háború mindeközben mindent felülírt. A háború szempontjából milyen tétje a választásnak?

Amikor békeidőben kell megválasztani az ország vezetőjét, akkor sem mindegy, hogy az ember hogyan dönt.

De egy ilyen terhelt világpolitikai helyzetben egyenesen életveszély lenne a baloldalról - ebből a „fasisztákat és kommunistákat külön-külön képviselő" identitászavaros miskulanciából bárkit is elképzelni a miniszterelnöki székbe.

Elkap a jeges borzongás, ha olykor eljátszom e gondolattal.

Ebben a helyzetben olyan ember kell a gátra, aki látott már közelről - sőt, kezelt is - nehéz helyzeteket, akinek van rutinja, kellő tapasztalata, esze és szíve is ahhoz, hogy a legnehezebb helyzetekben is - ahogy Orbán Viktor mondta - stratégiai nyugalommal tudjon dönteni.

Idézzük fel, hogy erre a fajta stratégiai nyugalomra hányszor volt már szükség az elmúlt 12 évben. Amikor 2010-ben kétharmados akarattal megválasztották az Orbán-kormányt, jött a nagy tiszai árvíz, majd a vörösiszap-katasztrófa. Néhány hónap elteltével pedig a valaha tapasztalt legnagyobb dunai árvízzel kellett megküzdeni. Aztán 2015-ben ránk tört a tömeges, illegális migráció. Orbán Viktor és kormánya elsőként kapcsolt, felismerve, hogy mi Magyarország első számú érdeke. Rekordidő alatt meg is épült a határkerítés. Emlékszünk, hányan támadták a magyar miniszterelnököt abban az időszakban? Az egész „haladár" európai politika és a mögöttük álló globalista hálózatok ellenünk voltak. Mindennel fenyegették, büntették Magyarországot, azt ordítva, hogy ezt nem lehet megtenni.

Orbán Viktort azonban csak a magyar emberek és Magyarország érdekeit nézte.

Később persze az európai nagypolitika egy része is rádöbbent, hogy a magyar miniszterelnöknek igaza volt. Például Sebastian Kurz osztrák kancellár, aki addig mondogatta mindezt, addig beszélt ki a „haladár" kánonból, míg ki nem penderítették, meglehetősen érdekes, szolgálati eszközöket bevetve ellene... De vissza a nehéz helyzetekhez: eltelt újabb néhány év, és ránk szakadt a világjárvány. Azt is kezelni kellett, helyt állt a kormány és a magyar emberek is.

Mert ha erős vezető áll egy közösség élén, akkor bizony az egész ország összekapaszkodik mögötte.

Ez jellemezte az elmúlt 12 évet. Amikor 2012-ben - 30 év pénzügyi rabszolgaság után - a miniszterelnök - kétharmados felhatalmazással - hazazavarta az IMF-et, és azt mondta: álljunk végre a saját lábunkra, magyarok milliói támogatták. Ahogy akkor is, amikor az elmúlt 12 évben több mint egymillió új munkahelyet teremtett a kormány. Mindehhez stratégiai kormányzás kellett, és persze a magyar emberek, akik igenis örömmel mentek, és vállalták a munkát. Akár a közmunkaprogramban, akár a folyamatosan fejlődő kkv-knál, vagy épp a legnagyobb gyárakban. A balosok által becsmérelt közmunkaprogramból mára sokan a versenyszférában dolgoznak, hiszen volt honnan tovább lépni, és ma már el tudják tartani a családjukat. Ez a folyamat is a stratégiai kormányzás része volt. Döbbenetes szám, de csaknem 1,3 millió ember tört ki a mélyszegénységből az elmúlt tíz évben. Ez óriási eredmény! Természetesen, amíg egyetlen egy szegény ember van az országban, addig a politikusoknak és a mindenkori kormánynak feladata van. De ennyi embert kiemelni a legszegényebb rétegből, hatalmas dolog. És ezt mind együtt hoztuk létre, legyünk büszkék rá! A kormány ment elöl, az emberek pedig mentek utána, mert érezték, hogy jó az irány.

Rákay Philip Fotó: Talán Csaba

És most sajnos itt van egy újabb kataklizma, ez a borzalmas háború a szomszédunkban...

Soha nem gondoltam volna, hogy a mi életünkben valaha beszélünk majd arról, hogy egy világháború küszöbén állunk.

Egy ilyen helyeztet kizárólag megfontolt lépésekkel, stabil kormányzással kell kezelni. Elképedve nézem, ahogy Márki-Zay Péter és a teljes magyar baloldal tébolyultan rohanna bele a konfliktusba, miközben Magyarország a mielőbbi békében érdekelt és abban, ne rángassanak bele bennünket mások háborújába.

A NATO akkor még meg sem szólalt, de Márki-Zay már arról nyilatkozgatott, hogy fegyvereket, sőt, magyar katonákat küldene. Ez egészen elképesztő! Most pedig azért támadnak, mert nem engedünk át fegyvert a magyar-ukrán határon. Ezek a levelező tagozaton is bukdácsoló, okj-s politikusképzősök tényleg nem értik?

Azért nem enged át Magyarország fegyvert Ukrajnába, mert ahol a szállítmány átér a határon, ott azonnal célponttá válna. Az orosz hadsereg nyilván nem várná ölbe tett kézzel, hogy a fegyverszállítmány felérjen Kijevig. Ott bombáznák szét, ahol átért, a határon: Kárpátalján. És vajon kik laknak ott? Magyarok.

Ez a rendkívül összetett formállogikai sor sajnos magas a Fekete-Győr és Márki-Zay féléknek. Felfoghatatlan, hogy képtelenek felmérni, hogy amikor háború idején a baloldal miniszterelnök-jelöltje azt hazudja: Orbán Viktor egy személyben felelős a háború kitöréséért, a Kárpátalján élő magyarok pedig orosz-szimpatizánsok, azzal bizony célkeresztet rajzol a kárpátaljai magyar testvéreink homlokára. Az ilyen életveszélyes mondatokat nem lehet visszaszívni, ezekre nem lehet vállat rándítani. Pár nappal később meg is jelentek Beregszászon a plakátok, amelyekre azt írták: "Késhegyre a magyarokkal". Életveszélyes, amit Márki-Zay művel. És ezek akarnak - a bájos Gyurcsány családdal a háttérben - egy ilyen világpolitikai helyzetben országot irányítani. Egy hatszemélyes ünnepi vacsora megszervezését nem bíznám rájuk... Őszintén szólva: bántó az a nívótlanság, ami a parlamenti politikában ma tapasztalható. Nem volt az olyan rég, amikor 100 évvel ezelőtt a Parlament falai között Apponyi Albert, Bethlen István és Klebelsberg Kuno ült, ma pedig Jakab, Bangóné meg Szabó Tímea. Tényleg dermesztő... S ne képzelje bárki is, hogy a Fidesznek jó az, ha ennyire alacsony a színvonal, nem jó. Az az infernális parlamenti stílus, amelyet az ellenzék felszólalásaiban és tudatosan kimódolt, felforgató akcióiban tetten érhető, a magyar közélet teljes mélyrepüléséhez, leépüléséhez vezet. De ami talán még ennél is súlyosabb: az egész ócska cirkusz hátterében ott zakatol egy veszélyes globális hálózat, amely minden pillanatban azon ügyködik, hogy a jelenlegi kormányzatot bármilyen eszközzel, de megbuktassa. Világszintű erők mozdulnak meg ezért. Az indok pedig mindössze annyi, hogy Orbán Viktor nem hajlandó részt venni a globalisták által áhított, s nyílt társadalomnak becézgetett ön és közveszélyes, beteg ideológia és új politikai világrend építésében. A magyar miniszterelnök erős nemzetállamban gondolkodik, a magyar érdekeket tartva szem előtt, s igyekszik kihozni a legtöbbet hazánk speciális geopolitikai elhelyezkedéséből. Ezért vagyunk kiszámítható partnerei a legnagyobb nyugati cégeknek éppúgy, mint a - keleti nyitás jegyében - a keletről érkező tőkének.

Rákay Philip fotó: Talán Csaba

Ez a globalista hálózat beavatkozhat például a választásokba is?

Ezt teszik hosszú ideje, minden egyes pillanatban.

Direkt és indirekt módon beavatkoznak Magyarország belügyeibe.

Ne tévedjünk, bizony beavatkozás az is, amikor a Soros által kitartott összes emberjogvédő, migrációpárti, genderidiotizmust propagáló szervezet kiokádja magából napi agymosásait, éves „országjelentéseikben", menetrendszerűen fasizmust, diktatúrát, korrupciót orrontva. Ezek aztán eljutnak a hálózati haverok által kézivezérelt nemzetközi hírügynökségekhez, onnan pedig a média minden bugyrába. Majd ugyanezek a „civil" szervezetek - amelyek valójában felhatalmazás nélküli politikai aktorok - és a balos értelmiség fizetett rettegő hadosztálya szörnyülködhetnek napestig azon, hogy lám-lám, már külföldről is mondják, milyen szörnyű idehaza a helyzet. Vagy az talán nem beavatkozás, amikor „független-objektívék" úgynevezett oknyomozó újságíróinak egy részéről pontosan tudható, hogy félévente az USA-ba járnak bizonyos képzésekre. Persze, tudom: nyilván újságíró tanfolyamra... Ők is egytől egyig azon ügyködnek, hogy a - politikai ideológiájukkal vastagon átitatott - jogállamisági normák folyamatosan számonkérésével, vagy épp az épülő autokrácia, a diktatúra és a korrupció vádjával aláássák a legitim magyar kormány működését, destabilizálva az emberek alkotmányos rendbe és a - Magyarországon igenis létező - demokráciába vetett hitét. És igen, az ellenzéki pártok képviselői között is szép számmal akadnak olyanok, akik hálózati kottából zenélik el disszonáns szirén dallamaikat, dezinformációkat terjesztve, jogállamisági eljárásokat indítva, feljelentéseket fabrikálva, s a külföldi sajtóhoz szaladgálva. Ne kerülgessük a forró kását: a globalista hálózatok műveleti területté nyilvánították Magyarországot, és le akarják vadászni Orbán Viktort, mert mindaz, amit képvisel, nem fér bele a történelem zsákutcája felé robogó, kibillent világképükbe.

Rákay Philip fotó: Talán Csaba

Másfél - két éve elindult a Megafon, aktív lett a jobboldal az internetes felületeken. A fiatalok főként innen, az internetről tájékozódnak. Mi a tapasztalat, milyen intenzitással csatlakoznak? A baloldal ugyanis mindig azt próbálja hangoztatni, hogy a fiatalság velük szimpatizál...

Szerintem sokkal jobb a helyzet, mint gondoljuk. A fiatalok minden történelmi korszakban inkább ellene mentek az uralkodó széljárásnak, az úgynevezett mainstreamnek. De az a nagy helyzet, hogy ma az a valódi lázadás, ha patrióta vagy, mert ez az, ami teljesen szembemegy a vízcsapból is ömlő szélsőliberális fősodorral. Sok fiatal persze akkor érzi a saját bőrén, hogy mit is jelent Orbán Viktor kormányzása, amikor elköltözik a „mama-hotelből", és a saját lábára áll. Amíg a szülők fizetik a rezsit, kit érdekel, hogy Magyarországon a legolcsóbb a gáz, a villamosenergia vagy a víz ára. Amikor te fizeted, az megint más helyzet. Ilyen értelemben is rendkívül fontos lépés volt a fiatalok SZJA-mentessége, de talán akkor jut el igazán a Fidesz a racionalitáson keresztül a fiatalok szívéhez, amikor úgy döntenek, családot alapítanak. Akkor kezdik megérezni, hogy a CSOK, a különböző családtámogatások elképesztő segítséget jelentenek. Több tízmillió forintot kaphatnak az államtól, ha gyereket vállalnak. Nem lehet elégszer mantrázni: ez nem természetes, nem olyan, mint a levegővétel. Ez a családtámogatási rendszer a Fidesz kormányzása alatt létezik, balos kormányok idején sosem volt, nem is lesz. Ha ők kerülnek hatalomra, elveszik. Ennyire egyszerű ez. De térjünk vissza arra, hogy a fiatalok mennyire aktívak a jobboldalon. Ahogy mondtam: jobb a helyzet, mint gondoljuk, persze van még jócskán teendő. A Megafonnal másfél-két éve komoly munkába kezdtünk az online világban, elsősorban a Facebookon. Véleményvezér barátaimmal, és egy igen tehetséges, fiatal csapattal a háttérben napi szinten igyekszünk trendivé tenni a patrióta értékrendet.

Mára ott tartunk, hogy szabad szemmel is jól látszik a feliratkozókon, a követőkön és a közönségtalálkozókon is, hogy nemcsak az idősebb korosztály csatlakozik hozzánk, hanem rengeteg fiatal is.

A Megafonnál tömegesen jelentkeznek tizenévesek és az egyetemet már elvégzett, csillogó tekintetű lányok és fiúk is. Jó rájuk nézni. Felemelő élmény látni őket! Egyikük, Dávid Bence - a Konverzió Facebook oldal kitalálója - egy műszaki egyetemet végzett srác. Jobbnál jobb videókat készít, kiváló humora van, remek szövegeket ír. Nem sokkal a Megafonba érkezése után otthagyta a mérnöki pályát, azt mondta nekem, azért, mert a hazáért szeretne dolgozni. Megrendítő pillanat volt. Bizony ilyen is van, és nem ő az egyetlen a csapatunkban. Valami elindult a fiatalabb korosztálynál. A Facebookot a jobboldal sokáig nem vette elég komolyan, ami egyfelől érthető, hiszen a polgári éthosztól első pillantásra talán távol is áll ez a világ. Emiatt éveken keresztül hagytuk, hogy balliberális homokozó váljon belőle. Miközben tízmillió magyarból hétmillió regisztrált Facebook-felhasználó van. Szeretjük, vagy nem: mára ez lett az első számú közéleti csatatér. Másfél-két év megfeszített munkával odáig jutottunk, hogy a heti elérési, olvasottsági-nézettségi méréseken folyamatosan, nagy arányban verjük a balosokat. Tudom: nem like-bajnokságokat kell nyerni, hanem majd a választást. Ezért is dolgozunk tovább. A rövid videókkal, az írásainkkal narratívát adunk a saját oldalunknak. Bátran vállaljuk az értékrendünket és az igazunkat, miközben nem hazudjuk magunkat „független-objektívnek". Igen, ki merjük mondani, hogy patrióták vagyunk és támogatjuk azt az irányt, amit Orbán Viktor képvisel. Ezzel talán erőt is adunk sokaknak, hogy nincsenek egyedül, hogy nem mi megyünk szembe mindenkivel az autópályán, hanem épp a „haladárok" suhannak nagy lendülettel a történelem zsákutcájának végén éktelenkedő betonfal irányába.

A Békemeneten is elképesztően sok fiatal volt - egyikük azt mondta egy interjúban: ma jobboldalinak, Fidesz-szavazónak lenni a legnagyobb rock and roll...

Ez így van. A legmenőbb lázadás. Ennél plasztikusabban nem is lehetett volna megfogalmazni.

Rákay Philip fotó: Talán Csaba

Öt év közéleti hallgatás után tértél vissza két éve. Miért döntöttél így?

Éppen a fent említett okok miatt döntöttem úgy, hogy visszatérek a közéletbe.

Jobboldali emberként hiányzott az a hang, amely elmagyarázza, hogy mi történik pontosan körülöttünk és a világban.

Így találtunk egymásra a Megafonosokkal, és úgy gondoltam, a Facebook ma a legjobb felület erre. Társadalmi munkában dolgozom, most a kampányban naponta hat-hét bejegyzést írok, hetente két videót készítek, és mindent én írok, az utolsó vesszőig, csak a videók szerkesztésében, vágásában van segítségemre három kiváló kollégám. Közben járom az országot, előadásokat tartok, emberekkel találkozom, ezzel is próbálom erősíteni a patrióta közösséget. S mindeközben a saját ingatlanfejlesztő és tanácsadó cégeimet is vezetem, amelyeket az elmúlt években építettem fel. És ami talán a legnagyobb szerelem: évek óta kreatív producerként és producerként történelmi filmek előkészítésén dolgozom. Bevallom, nagyon várom már a vasárnapot, és bízom abban, hogy másnap jókedvű reggelre ébredünk. Hétfőtől szeretnék végre rengeteget foglalkozni a készülő filmekkel, persze a Megafont sem hagyom abba, sok még a teendő...

Ha már a filmeknél tartunk: két filmen dolgozol. Az egyik Petőfiről – pontosabban március 15-ről - szól, a másik az Aranybulla történetét dolgozza fel. Ez utóbbi filmből néhány perce láttam egy rövid részletet: egészen egyszerűen lenyűgöző. Hol tartanak most a munkák?

Örülök, hogy így látod. A koronázási jelenetet, amit megmutattam, a hétvégén forgattuk a varázslatos Jáki templomban, két éjjelen keresztül. Elképesztő időutazás volt, kétszáz statisztával és színésszel, korhű ruhákkal, zászlókkal és egy lélegzetelállító Szent Korona-másolattal.

Remélem, a forgatást körbelengő különleges atmoszféra látszik majd az Aranybulla 800. évfordulójára készülő, dramatizált dokumentumfilm sorozatunkon is.

A másik projekt egy Petőfi-film, amely a márciusi ifjak egy napját idézi fel, ennek az egyik írója, kreatív producere és producere is vagyok. Ezt a filmet április 20. körül kezdjük forgatni a Nemzeti Múzeumnál, miközben rohamtempóban épül már Fóton a valaha volt egyik legnagyobb filmes díszletváros, ami a 19. századi Pest-Budát eleveníti meg. De forgatunk majd Sopronban, Esztergomban, a Komáromi Erődben és a Budai Vár egy-egy utcájában is. A munkát két és fél évvel ezelőtt kezdtük és hónapok óta zajlik a forgatás előkészítése.

Végtelenül izgalmas időutazás lesz ez is, egy valódi történelmi kalandfilm arról, mit csináltak a márciusi ifjak 1848. március 14-e este 7 és március 15-én este 7 óra között.

24 óra története egyetlen szívdobogtató mozifilmben, tele történelmi tényekkel és rengeteg fikcióval.

Miért fontos, hogy készüljenek ilyen történelmi filmek?

Éppen azért, hogy a filmeken keresztül végre átélhessük, kik vagyunk. S hogy végre megmutassuk a magyarság világraszóló történeteit, legnagyobbjait, vagy épp tanulságos kataklizmáit. Az elmúlt 32 évben nem készültek tucatszám a hasonló filmek, persze nem véletlenül. Az örök hitbizományként kezelt, balliberális játszótérként működő filmszakmát - tisztelet a kevés számú kivételnek - az elmúlt évtizedekben nem nagyon nyomasztotta az a gondolat, hogy a magyarság nagyszerűségéről és történelmi cselekedeteiről filmet kellene készíteni.

Óriási a lemaradásunk, pláne annak tudatában, hogy itt ülünk egy több mint ezeréves, páratlan történelmű nép tagjaiként.

Szerencsére a Káel Csaba által vezetett NFI kiengedte a szellemet a palackból, s ennek hatására a producerek és a kreatív szakemberek csak úgy öntik magukból a történelmi témákat. Most forgatták le a Hadik Andrásról szóló filmet, közben készül a rendszerváltás idejéről, a taxisblokádról egy remek alkotás, már bemutatták a Magyar passió, és Az énekesnő című filmet is, amelyek a magyar történelem egy-egy méltatlanul elhallgatott mozzanatát mutatják be. Végre megmozdult valami. Ha mi magyarok nem meséljük el magunkról, kik is vagyunk, honnan jöttünk, hát senki sem fogja megtenni helyettünk. Vagy ami ennél is rosszabb: úgy mesélik el, hogy abban nem lesz köszönet...

fotó: Talán Csaba

A választásokra visszatérve: néhány közvélemény-kutató szerint akár nagyon szoros is lehet az eredmény, mások szerint a jobboldal vezet. Kinek higgyünk? Mit gondolhat a választó?

Könyörgöm, a hátra lévő napokban mindenki felejtse el a közvélemény-kutatásokat!

Választást kell nyernünk, s ahhoz el kell higgyük, hogy rajtunk is múlik.

Igen, minden egyes leadott szavazat számít. Emlékezzünk csak 2002-re! Az ország épült-szépült, a közvélemény-kutatók szinte kivétel nélkül azt prognosztizálták, hogy a Fidesz nyeri meg a választásokat. Rengetegen voltunk a Kossuth téren, mindenki azt hitte, győzni fogunk, de nem így történt. Nem szeretném még egyszer átélni azt a letaglózó élményt! Ezért arra kérek mindenkit, menjen el szavazni és mindenki győzzön meg legalább három embert! A tét valóban történelmi léptékű, ami meghatározza az előttünk álló évtizedeket. Nem mondhatunk le a hazánkról, ahogy a békéről sem!