A Jobbik körüli szexuális zaklatási botrányról egyre több részlet derül ki. Az áldozat, V. Anita több megrázó részletről is nyilatkozott a Borsnak. Ön szerint meddig akarja még védeni a Jobbik Földi Istvánt, és miért nincs következménye a párton belül annak, ami történt?
Nagyon érdekes az, hogy miért nem hátráltak ki már régen Földi mögül, hiszen az ügy nyomozati szakasza még nem zárult le, de már most abból, amit tudni és hallani lehet, minden jó érzésű ember számára védhetetlen, vagy talán már túl is ment ez az eset.
Mivel teljesen védhetetlen az egész ügy, nem érthető az sem, miért nem határolódik el a Jobbik Földitől.
Ami a következményeket illeti: nehéz az ügyet csupán politikai szempontból nézni, hiszen itt már olyan alapvető emberi, erkölcsi hiátusról tett tanúbizonyságot a Jobbik, ami függetlenül attól, hogy ennek mik a politikai következményei, a sértett lényegében egyértelműen beszámolt arról, hogy mi történt vele. Ezzel kapcsolatban már emberileg vált védhetetlenné Földi István személye, és politikailag a Jobbik is.
Ön szerint mennyire volt etikus és elfogadható Jakab Péter pártelnök hozzáállása, aki nemhogy nem mondott le, de azóta újra is választották?
Jakab Péter politikailag már régóta feladta a saját szuverenitását, önállóságát. Emberi minőségében lehet és kell is értékelni azt, hogy mit lép, illetve nem lép ezzel kapcsolatban a Jobbik elnöke. Úgy vélem, hogy ebből a szempontból Jakab Péter nagy hibát követ el. Egy részével el fog számolni a párton belül, de egy másik részével, vagyis az emberi részével talán nehezebb lesz, főleg úgy, hogy egyre inkább úgy tűnik, hogy
ez az ügy nemcsak párton belül, hanem bármilyen közösségen belül vállalhatatlan lenne.
Mennyire jellemző a magyar politikai életben, hogy egy ilyen eset után pozícióban marad egy pártvezető? Ha Jakab Péter ott volt a helyszínen, és tudott arról, ami történt, legalább ilyen formában nem kellett volna vállalnia a felelősséget?
Konkrétan ilyen ügy még nem fordult elő a magyar politikában, tehát tekinthetjük ezt ebből a szempontból egy egyedülálló, párton belüli botránynak. Hasonló méretű vagy jellegű ügy esetén láthattuk azt, hogy más típusú a hozzáállás a különböző politikai közösségekben. Ha bármiféle emberi, törvényességi vagy akár morális értelemben is botrány robbant ki például a kormányoldalon, annak megvoltak a maga következményei.
Elszomorító azt látni, hogy miközben a baloldal lépten-nyomon kritizálja a kormányoldalt, náluk gyakorlatilag semminek sincs következménye.
Azt gondolom, hogy ezt a hozzáállást a választók időről időre „büntették", hiszen világosan látszik, hogy mit gondolnak a baloldalról a magyar emberek.
Hogyan értékelhetjük azt, hogy V. Anita mellett mindössze a Fidesz-frakció női képviselői álltak ki, a Jobbikban azonban hazugnak tartják őt, és a baloldali pártok női tagozatai sem igazán emelték fel a szavukat a nemi erőszak ellen?
Nagyon helyes, erkölcsileg teljesen normális, emberileg pedig az egyetlen helyes lépés, hogy kiálltak az áldozat mellett. Az nagyon elszomorító, hogy ehhez képest mi történik a Jobbikon és a baloldalon belül.
Ahogy arra már utaltam is,
ez az ügy túlmutat a politikán, és az egész jelenség egy morális válságot is jelent. Az a párt, ahol ilyen ügy napvilágot lát, és következmények nélküli nők elleni erőszak valósul meg, morálisan tarthatatlan.
Teljesen normális a fideszes képviselő nők reakciója, az pedig valóban elszomorító, hogy a Jobbikon és a baloldalon belül nem indult el egy ilyen folyamat.
Az ügyben a párton belül etikai vizsgálat indult, V. Anita pedig feljelentést tett, a rendőrség nyomoz az ügyben. Ha kiderül, hogy V. Anita igazat mondott, Ön szerint az hogyan hathat majd a párt jövőjére?
Ez azért érdekes felvetés, mert
a Jobbik jövőjének iránya ettől az ügytől függetlenül már egy ideje eldőlt.
Egyértelműen betagozódtak a Demokratikus Koalíció alá: Jakab Péter személyesen is beszállt a DK által meghirdetett „Orbán-gyűlölő versenybe". Ebből a szempontból az irány egyértelmű.
Ha az ügynek további részletei derülnek még ki, inkább csak felgyorsíthatja ezt a folyamatot: adott esetben például az, ha a nyomozás egy olyan szakba ér, amikor vitán felül állhat törvényességi szempontból is, hogy mi történt.
A Jobbik alapvetően egy bomlásnak indult párt, recseg-ropog több oldalról is. Mi történhet a Jobbikkal az önkormányzati és az európai parlamenti választáson ilyen múlttal a háta mögött? Van esélyük?
A fő kérdés az – és itt visszakérdezek –, hogy biztos meg meri-e kockáztatni akármelyik ellenzéki párt, hogy külön indul el? Ha így lesz, az biztos, hogy a Jobbik számára nagyon komoly kihívás lesz, hogy meg tudják-e ugrani azt a típusú támogatottságot, amelyet korábban produkálni tudtak, avagy nem. Ha az embernek most kellene a kutatásokból és a választás utáni eredményekből kiindulni, akkor nem. Valószínűleg a Jobbiknak ez majdhogynem a véget jelenthetné. A Jobbikból most már két kivált politikai közösség is létezik, a Huxit Párt és a Mi Hazánk Mozgalom, amely utóbbiban lényegében a rengeteg volt jobbikos politikussal valós alternatívát tudnak képezni radikális ellenzékként.
Ebből a szempontból a Jobbiknak lényegében egy csapdahelyzet lehet az, ami majd a 2024-es EP-választáson történni fog.
Számíthatunk arra, hogy egy-két éven belül a Mi Hazánk Mozgalom lesz az új Jobbik?
Könnyen elképzelhető, hogy a Mi Hazánk népszerűségi értelemben is hasonló utat jár majd be, vagyis időről időre, választásról választásra, ahogyan a Jobbik tudta régebben növelni a szavazótáborát. Ez mondjuk kéz a kézben járna azzal, hogy a mostani Jobbik egyre inkább elveszítené a választóit; a valóban ellenzéki érzelmű, de a gyurcsányi politikát elutasító választók számára viszont a Mi Hazánk lehet a járható út.