Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke még május elején jelentette be, hogy olajembargót akarnak elrendelni, vagyis megtiltanák a tagállamoknak, hogy orosz kőolajat vegyenek. A magyar kormány szinte azonnal jelezte, hogy ezt nem támogatja, mert az uniós terv felér egy magyar gazdaságra ledobott atombombával, és súlyosan veszélyeztetné Magyarország energiaellátását, tönkretenné a rezsicsökkentés vívmányát. Miért fontos harcolni az olajembargó bevezetése ellen?
Az olajembargó bevezetésének, különösen egy rövid távú embargós intézkedésnek
nagyon súlyos negatív gazdasági következményei lennének nemcsak Magyarországra, hanem az egész Európai Unióra nézve.
Mindezt úgy, hogy Oroszország terhei a várakozások szerint nem növekednének jelentős mértékben, sőt, még az is lehet, hogy növelné az árbevételét. Az idén bevezetett olajembargó a JP Morgan előrejelzése szerint a jelenlegi 110 dolláros hordónkénti Brent árat 185 dollárra emelné, ami azt eredményezné, hogy az egész Európai Unióban egy drasztikus üzemanyagár-emelkedéssel kellene számolni.
Ezt az egész Európai Unió gazdasága megérezné, ráadásul, ha rövid távú szankcióról lenne szó, akkor is regionális ellátási problémákat okozna.
Ezzel szemben Oroszország a kitermelt nyersolajának jelentős részét képes lenne értékesíteni Kínának, Indiának és egyéb olyan országoknak, amelyeknek a kereslete növekszik, és nem vetettek ki még szankciót Oroszországra. Ez a folyamat egyébként már zajlik, mert India folyamatosan növeli az orosz nyersolaj importját. Ezt Oroszország a növekvő világpiaci árak miatt még akkor is a jelenleginél kedvezményesebb áron vagy drágábban tudná eladni, hogyha kedvezményt adna az új vevőinek.
Az ukrán energetikai miniszter tanácsadója megfenyegette Magyarországot, hogy bármikor történhet valami a Barátság kőolajvezetékkel. Ilyen eddig még nem fordult elő. Miért veszélyes ez a fenyegetés?
Ha a Barátság kőolajvezetékkel történne egy baleset, nemcsak Magyarország, de az egész régió nyersolaj ellátását veszélybe sodorná és ellehetetlenítené.
A fenyegetés azért is visszás, mert ez nemcsak hazánk ellátását sodorná veszélybe, hanem Ukrajna energiaellátását is.
Ráadásul tovább eszkalálná a konfliktust, mert Oroszországnak akkor nem lenne érdeke Ukrajnában ügyelnie az infrastruktúra fennmaradására, ráadásul Ukrajna elesne a tranzit árbevételektől is.
A fenyegetés kontraproduktív, mert kifejezetten ellentétes azzal az eddigi ukrán és amerikai narratívával, miszerint az európai ellátást Oroszország fenyegeti.
Ezen felül fontos kiemelni, hogy Magyarország sokat segít Ukrajnának különböző területeken – ezeket egyébként Szijjártó Péter miniszter úr részletesen bemutatta már –, és ezek a fenyegetőzések nem tesznek jót a támogató szándéknak.
Legutóbb Gyöngyösi Márton baloldali EP-képviselő és Bajnai Gordon volt külügyminisztere követelte az orosz kőolajszállítások leállítását, ezeken felül pedig Balázs Péter, a baloldal egykori külügyminisztere véli úgy, hogy kudarc lenne, ha nem sikerülne elfogadtatni Brüsszel hatodik szankciós csomagját. Ön szerint miért folytatja a baloldal azt a politikáját, amelynek eredményeképpen a magyar emberek életét nehezítenék meg?
A baloldal időről időre kiáll az olajembargó és az energiaszállításokat érintő szankciók mellett, amivel nagyon súlyos ellátásbiztonsági és gazdasági károkat okozhat Magyarország számára.
Ezen túl a baloldal folyamatosan támadja a rezsicsökkentést és a benzinárstopot.
Jelenleg ez a két intézkedés védi a magyar háztartásokat attól, hogy az energiaválság okozta drasztikus áremelkedés és a háború költségei közvetlenül megjelenjenek a háztartások költségvetésében. Azokban a nyugati országokban, amelyekben nincs, vagy nem ennyire hatékony védőmechanizmusok működnek, ez már most is óriási társadalmi problémákat okoz.
Tehát ha a baloldali javaslatoknak, kritikáknak engedne a kormányzat, az azt eredményezné, hogy a magyar családok tömegeinek egzisztenciája kerülne veszélybe.
Magyarország a nyers kőolaj hatvan százalékát Oroszországból, a Barátság kőolajvezetéken keresztül importálja. Orbán Viktor miniszterelnök leszögezte, hogy hozzávetőlegesen 55-60 százalékkal emelnék az üzemanyagárakat – ha elfogadják a javaslatot –, egy olyan időszakban, amikor az energiaárak már így is 40 éves csúcson vannak. Ön szerint a brüsszeli bürokraták a józan ész helyett miért politikai döntést akarnak hozni? Mi áll annak hátterében, hogy továbbra is erőltetik az olajembargó bevezetését?
Ennek egyértelműen politikai oka van.
Az Európai Bizottság tisztségviselői és néhány nyugati politikus a háború kirobbanását követően belenavigálta magát egy olyan politikai pozícióba, ahonnan nem tudnak egyszerűen kilépni, hiába egyre világosabb, hogy ez egy teljesen ésszerűtlen politikai pozíció.
Március elején ezek a politikusok azt nyilatkozták, hogy be fogják vezetni az energiaszállításokat érintő szankciókat, és hogy ezek azok, amik célravezetőek lesznek Oroszország megbüntetésében, ellehetetlenítésében. Most már kiderült, hogy ez nem igaz, mert ezek a szankciók óriási kárt okoznának az EU-nak, és nem okoznának nagy kárt Oroszországnak. Ezek után számukra kihátrálni ebből a pozícióból jelentős politikai veszteséget okozna.
A Századvég legutóbbi mérése szerint a magyarok 40 százaléka elegendőnek tartja az eddigiekben meghozott gazdasági szankciókat Oroszországgal szemben, míg 31 százalékuk a napjainkig bevezetett intézkedéseket is túlzónak találja. Ön szerint az emberek véleményét miért nem veszi figyelembe az Európai Unió?
A baloldali szavazók egy része sem támogatja a bevezetését.
Az Európai Bizottság időről időre azt nyilatkozza, hogy az európai háztartások hajlandóak lennének magasabb költségeket viselni, akár egy jelentős áremelkedést is elszenvedni azért, hogy ezzel megbüntessék Oroszországot. Ezt a nemzetközi, tagállami szintű közvélemény-kutatások nem támasztják alá. Az azonban látható, hogy ha a közvélemény-kutatásokban azt a kérdést teszik fel, hogy „a jóléti helyzet csökkenése árán támogatja-e Ön az energiaszállításokat érintő szankciókat", akkor a tagállamok elsöprő többségében 20-30 százalék közötti támogatottság rajzolódik ki.
A társadalom többsége a tagállamok jelentős többségében nem támogat olyan szankciókat, amelyek áremelkedéssel és az élethelyzetük romlásával, ellátásbiztonsági problémákkal fenyeget. A Bizottság állítása tehát nem igaz.