Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Brüsszel elhibázott klíma- és energiapolitikája miatt az energiaárak már a háborút megelőzően drasztikus emelkedésnek indultak.
A bizottság radikális átalakulást sürgető politikájának hatására – mely a hagyományos energiatermelési módok szisztematikus leépítését, továbbá a lakossági energiaárak deregulációját várta el a tagállamoktól – az Európai Unió importkitettsége jelentősen megnövekedett, melynek következtében teljesen kiszolgáltatottá vált más nagyrégióknak, illetve a világpiaci folyamatoknak.
Az ennek eredményeként megnövekedett ellátási kockázatok, valamint a háztartásokat a kedvezőtlen piaci változásoktól megóvó hatósági védelmi mechanizmusok megszüntetése a rezsiköltségek drasztikus emelkedését és egyre növekvő társadalmi feszültséget eredményezte. A helyzet 2021 végére odáig súlyosbodott, hogy a Német Katasztrófavédelem (BBK) és az osztrák hadsereg is videófelvételeken keresztül készítette fel a lakosságot arra, hogy mi a teendő abban az esetben, ha energiaellátási problémák adódnak - közölte a Századvég.
A 2022. február 24-én kitört orosz–ukrán háború újabb csapást mért az energiaválságban szenvedő és az orosz energiahordozókra jelentős mértékben támaszkodó európai piacra – a földgáz ára egy ideig a 200 eurót is meghaladta.
Brüsszel – a vírusválsághoz hasonlóan – nem tudott hatékonyan és eredményesen reagálni a globális kihívásra, sőt, átgondolatlan és a tagállamok földrajzi sajátosságait, illetve nemzeti érdekeit figyelmen kívül hagyó szankciós politikája tovább súlyosbította a helyzetet.
A korábban is jelentős társadalmi feszültséget csak tetőzte, hogy a brüsszeli bürokraták érdemi válságkezelés helyett idejétmúlt megoldásaikkal hergelték a lakosságot. Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke szerint az európai polgárok „dönthetnek úgy is, hogy kevésbé fűtenek, inkább biciklivel járnak, nem autóval, rövidebb ideig zuhanyoznak, és a ruháikat kiszellőztetik ahelyett, hogy azonnal kimosnák". Míg Josep Borell, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője úgy fogalmazott: „Első lépésként a lakosságnak alacsonyabbra kell állítania a fűtést azért, hogy csökkenjen a gázfogyasztás, és az EU ne finanszírozza tovább az Ukrajna elleni háborút".
A magyar kormány azzal, hogy mindvégig ellenállt Brüsszel deregulációs törekvéseinek – az Európai Bizottság még kötelezettségszegési eljárást is indított Magyarországgal szemben a rezsicsökkentést biztosító rendszer miatt, ám az Európai Unió Bírósága ítéletében megállapította, hogy az intézkedés nem ütközik az uniós jogba – és megvédte a rezsicsökkentést, képes volt megóvni a magyar lakosságot a bekövetkező kedvezőtlen energiapiaci folyamatoktól. Ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, szükség volt a baloldali kormányok privatizációjának eredményeként leépített állami mozgástér és a tulajdonosi szerepkör energiaszektorba történő visszaépítésére, valamint a Gyurcsány–kormány elhibázott, a lakosságot a piac kedvezőtlen változásainak kitevő energiapolitikájának – 2002 és 2010 között 99,8 százalékkal emelkedett a fogyasztói gáz ára – megfelelő kezelésére. Ez több lépésben valósult meg: 2010-ben ármoratórium került bevezetésre az egyetemes szolgáltatásban; 2011-től visszavezették a hatósági árszabást; 2013-tól pedig elindult a tarifák fokozatos mérséklése.
A rezsicsökkentés alapjogi célokat is szolgál, ugyanis a közszolgáltatások végfogyasztói árainak csökkentése egy második generációs emberi jog, a szociális biztonsághoz fűződő alapvető jog érvényesülését szavatolja.
A második generációs alapjogok sajátossága, hogy pozitív jellegűek, azaz állami tevékenységet követelnek meg. Az alkotmányos államokkal szemben pedig alapvető követelmény, hogy elismerjék és érvényt szerezzenek az emberi jogoknak. Az Alaptörvény XIX. cikke deklarálja a szociális biztonsághoz fűződő jogot, és rögzíti, hogy Magyarország arra törekszik, hogy a szociális intézmények és intézkedések rendszerével – mint például a rezsicsökkentés – minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson.
A rezsicsökkentések végrehajtásáról szóló 2013. évi LIV. törvény megalkotásával a jogalkotó az indokolatlanul magas lakossági terhek mérséklését kívánta garantálni, vagyis célja a lakosság életszínvonalának javítása, illetve annak biztosítása volt, hogy az emberek a rendelkezésre álló jövedelmük minél nagyobb részével szabadon gazdálkodhassanak.
A rezsicsökkentés tehát a létfenntartáshoz szükséges, mindenképpen kifizetendő háztartási tételek árának csökkentése mellett a jövedelmek felhasználásának szabadságát is szavatolja.
Mindez azért rendkívül fontos, mert az energiaszolgáltatások tekintetében nincs valódi verseny, ezért az állampolgároknak szignifikánsan korlátozott a választási lehetőségük a tekintetben, hogy a magasnak vélt szolgáltatási és energiadíjak helyett olcsóbbat vegyenek igénybe.
A rezsicsökkentésnek köszönhetően a magyar háztartások – az intézkedés bevezetésétől 2021-ig – összesen 2600 milliárd forintot takarítottak meg. Egy háztartás összegezve 627 ezer forintot – havi bontásban 6 ezer forintot – tudott más, például oktatási, egészségügyi, közlekedési vagy szórakozási célokra fordítani a rezsiszámláin kívül.
A baloldal ennek ellenére már többször hangot adott azon véleményének, hogy hatalomra kerülése esetén megszüntetné a rezsicsökkentést, vagy olyan lépéseket tenne (például Paks II. szerződés felmondása), amelyek ellehetetlenítenék annak fenntartását. A baloldal korábbi miniszterelnök-jelöltje, Márki-Zay Péter számos alkalommal bírálta a lakossági terheket csökkentő intézkedést, „felelőtlen lépésnek" nevezve azt, de Gyurcsány Ferenc is kijelentette korábban, hogy kormányra kerülve alaposan meg fogják vizsgálni a helyzetet, mert „egy jól működő gazdaságban kell a haszon". Az ezen felfogás mentén szövődő, a magyar emberek érdekeit figyelmen kívül hagyó gondolatok – kiegészülve az orosz gázcsapok elzárásának kívánalmával – a háború kitörésével újfent felerősödtek, jelentős biztonságpolitikai kockázatot hordozva magukban.
Azok a hazai baloldaltól származó „alternatív megoldási javaslatok", amelyek szerint „lehet rezsit csökkenteni, hogyne lehetne: kevesebb vizet kell használni, kevesebb áramot kell használni, kevesebb gázt kell használni"; továbbá, hogy a szomszédok, munkatársak, ismerősök járjanak egy autóval, így elosztva a költségeket, egyértelmű bizonyítékai annak, hogy az ellenzék zokszó nélkül követné Brüsszel tarthatatlan energia- és klímapolitikáját, amely az ideológia oltárán áldozza fel az európai lakosság megélhetését.
Ezzel szemben a polgári-nemzeti kormány alapvetése, hogy a globális energiaválságot is kizárólag pragmatikus alapokon és a józan ész talaján, szuverenitásunkat, illetve a nemzeti érdeket megvédve lehet megfelelő módon kezelni. Csakis ezek azok a vezérelvek, amelyek mentén megvédhető a rezsicsökkentés, és elkerülhető, hogy a háború és a kedvezőtlen piaci folyamatok árát a magyar emberek fizessék meg.
