Ábrahám Róbert: A valódi művészet a nyomorban és a fájdalomban sarjadzik

Valamikor ősszel folytatódhat a televíziós pályafutásom, a jelenlegi állás szerint ha minden jól megy, szeptemberben, de egyelőre még a próbaadáson dolgozunk, ami még hetekig is eltarthat, a YouTube csatornám ettől sokkal hamarabb visszatér - mondta Ábrahám Róbert, televíziós műsorvezető az Origónak. 

Arról lehetett olvasni, hogy visszatérsz a képernyőre, és egyben a YouTube csatornádon is újra aktív leszel. Ezzel kapcsolatban konkrét időpontot is tudsz már mondani?

A televíziózás valamikor ősszel folytatódhat, a jelenlegi állás szerint ha minden jól megy, szeptemberben, de egyelőre még a próbaadáson dolgozunk, ami még hetekig is eltarthat. A YouTube csatornám ettől sokkal hamarabb visszatér.

Melyik televíziós csatornára készül az említett próbaadás?

A szerződés aláírása előtt ez még nem publikus, de természetesen egy országos tévéről beszélünk.

A YouTube-on mennyire lehetséges ilyen hosszú leállás után újra tömegeket megszólítani?

Amikor 2017-ben a nulláról elkezdtem, akkor is sikerült már az első hetekben a legfelkapottabb tartalmak közé kerülnöm, bízom benne, hogy most is sikerül viszonylag gyorsan megtalálni a hangomat.

Ezen a téren lesz változás az első jelenléthez képest?

Minőségben mindenképp! Nem próbáltam spórolni sem a díszleten, sem a technikán. Remélhetőleg ezt majd a követőim is érezni fogják.

Szeptemberig jó sok idő van még. A próbaadásokon és a stúdió építésen kívül mivel fogod tölteni a nyarat?

Befejezek egy könyvet, amit még 2016-ban kezdtem el.

Miért szakadt félbe a könyv írása?

Mert időközben megváltozott körülöttem minden.

Ezt kifejtenéd bővebben is?

Elismerem, hogy vannak - inkább voltak - jómódú, gondtalan művészek, akik persze zseniálisak voltak, de a valódi művészet a nyomorban és a fájdalomban sarjadzik. Nincs tisztább, őszintébb állapot, mint a kitaszítottság, nélkülözés és a fájdalom. Nem csak affinitással ruházza fel az arra fogékony személyt, de szellemi értelemben is sokkal nyitottabbá teszi. Persze ez nem mindenkire igaz, akit nem inspirál, azt maga alá temeti mindez. Bár én magam nem vagyok művész, mégis sokat írtam. Azonban amikor jobbra fordult a sorsom, valahogy elfogytam.

Ábrahám Róbert: Én már csak ilyen múltba merengős fazon vagyok Forrás: Origo

Irodalom?

Irodalom és festészet! És minden egyéb, aminek mélységei vannak. De tény, hogy sok esetben egy kép beszédesebb, mint a teleírt könyv. Viszont én már csak ilyen múltba merengős fazon vagyok. A festészet Renoir-nál, az irodalom pedig a múlt században ért véget számomra. A kortárs elfajzott, megint csak tisztelet a kevés kivételnek, de nem tudok abban gyönyörködni, ahogy a dúsgazdag, sznob, színházi rendező egy műfa***al a kezében rohangál, vagy ahogy egy falra ragasztott banán bambul búsan és bénán a nagyérdeműre.

Ha már művészet, sokan mondják, hogy a művészet manapság már túlpolitizált.

Az. És régen is az volt. A emberi történelmet végigkísérte a művészeti hadviselés. A legnagyobb szobrászok, festők, az irodalmárok előbb-utóbb valaki zsoldjában kötöttek ki. Ha a La Marseillaise nem tüzeli fel a tömeget, a mai események főpróbája sem lett volna annyira véres. És a Nyugat című folyóirat nélkül Ady sem köt ki a Martinovics-páholyban. Hogy csak két példát említsek.

Szóval ez nem is fog változni szerinted?

Nem is biztos, hogy kell. Nyilván az volna az ideális, ha megszűnne minden szembenállás, és minden harc, ahogy a magánéletünkben, úgy a kultúrában is. De a túlzott pacifizmus nem több, mint önámítás. Aki manapság konfliktust spórol, az veszedelmet gyűjt. Látni kell, hogy mi történik a világban. A konkoly és a búza lassan elválasztódik, annak rendje és módja szerint, készülvén az aratásra.

Mivel telnek a hétköznapjaid?

Urbanológus megfigyeléseket végzek. Tisztelt és szeretett kollégám, bajtársam, dr. Megadja munkáját segítve.

Pontosabban?

Természetes élőhelyükön - tehát Újlipótvárosban - tanulmányozom a bennszülött, belpesti értelmiségieket. Nem mondom, hogy könnyű misszió, de örömmel fáradozom.

És mit sikerült eddig megfigyelni?

Nem egyedül vagyok. Adorján barátom sok mindenben segítségemre van. Együtt figyeltük meg például, hogy a fiatal hím értelmiségi a terepen visszahúzódó, sok esetben introvertált, de online felületeken hangos, illetve agresszív megnyilvánulásokkal kompenzál. A fiatal nőstény egyedek pedig naphosszat képesek egy-egy könyv egyetlen oldalát maguk elé tartva, olvasást, művelődést színlelni. Érthetetlen módon, a száraz évszak kellős közepén is plédek segítségével, szinte bebábozódnak a kávéházak teraszán, miközben egyetlen csésze kávét rendelnek, ami a nap végére már megfogja a csésze oldalát is.

"Egyrészt nem vagyok hajlandó ráfeszülni túlzottan semmire, másrészt aki érti, az élvezi" Forrás: Origo

És hogy sikerül észrevétlenül végezni ezt a "megfigyelést" ?

Magam is okosnak öltözök! Mint most is. Hogy biztosra menjek egy menhelyes kutyust is kötök a székem lábához, aki kinézetre olyan, mint megboldogult Paudits Béla, öltözékében pedig Fábry Sándorra hajaz fénykorában. Tudniillik itt a kutya is ruhát visel. Néhanapján pedig beöltözök Zelenszkijnek, de akkor meg egyből fegyvereket akarnak adni. Szóval az nem vált be. Neki is ajándékoztam a zöld pólót a sarkon kéregető hajléktalannak, de másnap dühösen adta vissza, mert majdnem éhen halt, ugyanis nem vette észre senki a terepruhában, hogy ott van, így nem is adtak neki semmit.

Minden beszélgetésedet jellemzi, hogy egy ponton szarkasztikusra fordítod a figurát?

Többnyire. Egyrészt nem vagyok hajlandó ráfeszülni túlzottan semmire, másrészt aki érti, az élvezi.

És mi lesz azokkal, akik nem értik?

Aki a beszélgetésünk második felét nem értette, az az elsőt sem.