Szerte a világban, de különösen Nyugaton hatalmas infláció tombol. Tegnap derült ki, hogy az Egyesült Államokban az infláció elérte a 8,6 százalékot. Mi állhat ennek hátterében?
Az Egyesült Államokban és Európában jelenleg tomboló, rekordmagas infláció elsősorban az orosz-ukrán háborúra és az arra adott elégtelen és átgondolatlan válaszreakciókra vezethető vissza.
A háború finanszírozása és a fegyverek szállítása a konfliktus elhúzódásához vezet, mely rendkívül negatív hatást gyakorol a piaci folyamatokra és a világgazdaságra.
Mindez már önmagában is stagflációs helyzetet gerjeszt, azonban ezzel párhuzamosan egy megfontolatlan szankciós politika is zajlik, amely a háborús infláció berobbanását, ezzel párhuzamosan pedig még súlyosabb gazdasági következményeket eredményez. Mindezek következtében az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában is rekordmagas üzemanyagárakkal találkozhatunk, amely a gazdaság minden szintjén hatalmas problémákat okoz, konstans pénzromlást indukál és drasztikusan megnehezíti a háztartások mindennapjait.
A szankciók többet ártanak az Európai Uniónak, mint Oroszországnak, Brüsszelt ez mégsem érdekli. Miért lehet ez?
Egyrészt általános jelenséggé vált, hogy
a brüsszeli elit nem képes az Európát sújtó válságokat megfelelően kezelni, ezek esetében rendre cselekvőképtelen marad, mely felhívja a figyelmet a birodalmi törekvésekkel szembeni magyar kiállás jelentőségére.
Másrészt a migrációs válság, a koronavírus-járvány és a jelenlegi háborús helyzet is bizonyítékul szolgál arra, hogy Brüsszel a kontinens sorsát meghatározó kérdésekben rendre nem az európai nemzetek és polgárok érdekeit tartja szem előtt, hanem meghatározott pénzügyi körök üzleti céljai, illetve kényszeres ideológiai elképzelések vezérlik. Ugyanis mélyelemzések és kimutatások minden kétséget kizáróan bizonyítják azt, hogy míg a bevezetett szankciók beláthatatlan következményekkel járnak az európai gazdaságra és lakosságra nézve, addig Oroszország bizonyos esetekben még akár kedvezőbb helyzetbe is kerülhet általuk. Ennek ellenére azonban Brüsszel folytatni kívánja az értelmetlen szankciós politikáját, így a jövőben is rendkívüli fontosságú lesz a józan ész mentén történő magyar kiállás.
Brüsszel szankciós politikája befelé visz minket a háborúba. Ameddig a szankciók fennmaradnak, addig Európa egyre inkább belesodródik a háborúba?
Az újabb és újabb szankciós csomagok amellett, hogy energia- és élelmiszerválságot eredményeznek, valamint fokozzák az inflációs nyomást, elhúzódó háborúba vezetik az Uniót. Ráadásul a kontraproduktív brüsszeli szankciós politika negatív gazdasági következményeivel Európának jóval a háború lezárását követően is számolnia kell. Éppen ezért fontos lenne, hogy Brüsszel félretegye a háború finanszírozásában érdekelt pénzügyi körök - pl. Soros György- üzleti érdekeinek képviseletét, és helyette pragmatikus szempontokat, valamint a tagállamok érdekeit helyezze előtérbe. Ennek első lépése az lenne, ha a Bizottság visszavonulót fújna azon gázembargós tervezetével összefüggésben, amely még az orosz kőolajimport teljes tilalmának bevezetésénél is drasztikusabb következményekkel járna az európai gazdaságra és háztartásokra nézve.
Mit jelent pontosan a háborús infláció fogalma, és meddig kell számolni vele?
A háború ellehetetleníti a normális világgazdasági folyamatokat - többek között megszakítja a nemzetközi ellátási láncokat -, kiszámíthatatlan gazdasági helyzetet eredményezve ezzel. Ennek a világgazdasági rendet felforgató háborús válsághelyzetnek a következménye a háborús infláció, mely jelentősen megemeli a korábbi inflációs szintet, és amely szerkezetében és hatásaiban is más, mint egy normál helyzetben kialakuló pénzromlás. Ilyen körülmények között a nemzeti valuták árfolyamát szélsőséges mértékben befolyásolják a globális hatások, melynek következményei az élet minden területére kihatnak. Ahhoz, hogy a negatív folyamatok normalizálódjanak, békére, rendkívüli intézkedésekre (pl. extraprofitadóra) és a válságot kezelni képes költségvetésre van szükség, amely védi a családokat, a nyugdíjasokat és a munkahelyeket.