Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Ha Magyarország és Lengyelország eltérő történelmét, valamint az ebből levonható tanulságok különbözőségét nézzük, érthető okokból kezeljük másképp a kialakult helyzetet, mely jelenleg nézeteltéréseket okoz. Ez azonban nem jelenti a lengyel-magyar kapcsolatok végleges megromlását. A teljes kép megismeréséhez érdemes leszögezni azt is, hogy Varsó politikája a lengyelek számára sem mindig értelmezhető és megalapozott. Külön érdekes, hogy a PiS-t, azaz Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök pártjának politikáját jobbról kérdőjelezik meg, és jobboldali lapokból érkezik a kritika, miszerint lehet, hogy az olajembargóval Lengyelország többet árt magának, mint amennyire hozzásegíti Ukrajnát a győzelemhez.
Mint ismert, az Európai Tanácsban a múlt héten megállapodás született az Oroszország gazdasági megbénítását célzó hatodik szankciós csomagról, melyben nagy hangsúlyt fektetnek az olajembargóra, azon belül is az Oroszországból származó kőolajimport leállítására. A csomag mielőbbi elfogadásának legfőbb szorgalmazója Lengyelország volt. Mateusz Morawiecki a tárgyalások előtt egy árkiegyenlítő eszköz bevezetését is kilátásba helyezte importvám formájában, amely azok ellen irányult volna, akik orosz kőolajat vásárolnak.
Végül a kedd hajnali megállapodást követően Orbán Viktor miniszterelnök sikeresnek értékelte az elért eredményeket, külön kiemelve, hogy sikerült megvédeni a rezsicsökkentést.
A tárgyalással és annak végkimenetelével kapcsolatban Mateusz Morawiecki is pozitívan nyilatkozott, véleménye szerint „Lengyelországnak különös felelőssége volt abban, hogy meggyőzze a visegrádi partnereit, kiváltképp Magyarországot”. Mint Facebook-bejegyzésében írta: „megcsináltuk és érvényesült a szolidaritás”
A lengyel jobboldali sajtóban arról olvashatunk, hogy Lengyelországban nem mindenki értékeli sikerként a megállapodást és annak gazdasági következményeit. Ezzel szemben az inkább balliberális beállítottságú sajtóorgánumok azt nehezményezik, hogy kompromisszumos megállapodás született, amely jelentős engedményeket tartalmaz, többek között Magyarország, Szlovákia és Csehország számára. Ráadásul az Európai Tanács döntéséből nem derül ki, hogy a lengyel szemszögből stratégiai fontosságú Barátság-vezeték meddig használható.
Ugyanakkor nem csak Lengyelország, hanem Ukrajna sem elégedett teljesen, véleményük szerint hamarabb kellett volna megállapodni a hatodik szankciós csomagról. Ihor Zhokva, Volodimir Zelenszkij elnök hivatalának helyettes vezetője úgy fogalmazott, a korábban tapasztaltakhoz képest „túl lassan, túl későn” született meg a döntés.
A lengyel jobboldali Do Rzeczy lap,„Polska Do Rzeczy” című politikai podcast legújabb epizódjának témája is a hatodik szankciós csomag volt, melyben Paweł Lisicki, a Do Rzeczy főszerkesztője, valamint Rafał Ziemkiewicz, a lap publicistája beszélgettek. A műsorban többek között szóba került Budapest hozzáállása az embargóhoz és kritikus hangokkal illették Varsó politikáját. Paweł Lisicki Orbán Viktor kiállását és határozottságát méltatta, véleménye szerint a magyar miniszterelnök „Olyan politikus […] , aki saját országa és annak polgárai érdekeiben gondolkodik”.
A beszélgetés másik résztvevője, Rafeł Ziemkiewicz szembeállította a magyar és a lengyel kormány politikáját, jelentős különbségnek értékelte, hogy
„Lengyelországban senki sem gondolkodik nemzeti érdekekben”, úgy ahogy azt Magyarországon teszik.
Lisicki továbbá összehasonlította a két miniszterelnök tárgyalásokkal kapcsolatos megnyilvánulásait, és kiemelte, hogy megszólalásaiban Orbán Viktor a magyar emberek javát priorizálta – ellentétben Morawiecki nyilatkozataival – és „Amennyire csak tudott, alkudozott, hogy biztosítsa polgárai érdekeit”.
Łukasz Warzech, a Do Rzeczy lengyel lap szerkesztője szintén elégedetlenségét fejezte ki a lengyel kormány hozzáállásával kapcsolatban, valamint aggodalmának is hangot adott a hatodik szankciós csomag következményeit illetően. Warzech értetlenül áll a tény előtt, miszerint
a lengyel kormány miért nem a saját érdekeit tartja szem előtt, ahogyan azt Magyarország is teszi.
Cinikusan utal arra, hogy az Oroszország elleni harc fontosabb, mint Lengyelország sorsa, ezzel szemben „Orbán hozzáállása […] teljesen racionálisnak tűnik” véleménye szerint.
A Wprost jobboldali lapban – amely kicsit sem vádolható oroszpártisággal – a Budapest által kiharcolt mentességről azt írták, ismét „Orbán végzi el a piszkos munkát más országoknak”, amely a szerző szerint összességében az egész térség javát szolgálja.
A fentebb említett példákból jól érezhető, hogy az orosz–ukrán háború kitörése után bő három hónappal a lengyel közvéleményben is megjelentek azok a hangok, amelyek a már irreálisan ukrán párti narratívával szemben pragmatikus alternatívát nyújtanak és egyúttal megértőbben viszonyulnak a magyar kormány által képviselt állásponthoz is.
Századvég, Közép-Európa Kutató Intézet elemzése
