A legtöbb felrobbant sajóbábonyi embernek a maradványait sem találták meg

"A csendet erőteljes robbanás zaja törte meg, melynek kísérő lökéshullámaiba a tömlőszárító torony ablakai is beleremegtek. A légvonalban 8-9 kilométerre fekvő sajóbábonyi iparterülettel szemben álltam, így azonnal észrevettem azt az óriási füstfelhőt, melyet talán az atomrobbanások során képződő gombafelhőhöz tudnék hasonlítani. Soha nem láttam még hasonlót addig" - így emlékezett vissza egy tűzoltó az 1979. június 1-én történt sajóbábonyi TNT-üzem robbanására. Ez volt a 20. század egyik legsúlyosabb magyarországi ipari balesete. Az üzemet még az 1950-es évek elején, a hidegháború kezdeti szakaszában telepítették Sajóbábonyban, és a működésének utolsó óráiban robbant fel. A robbanás okát a mai napig nem tudják. Tizenhárman haltak meg a balesetben – többségük maradványait sem találták meg.

A roncsok, törmelékek közül szedték össze a halottak maradványait

A hidegháború kezdetén, az 1950-es évek elején építették a TNT-gyárat Sajóbábonyban. Azért ide telepítették, mert kedvező volt a falu elhelyezkedése, ugyanis az ötvenes években Jugoszlávia számított ellenséges államnak, és attól viszonylag nagy távolságban volt. A berendezések, gépek a második világháború előtti évekből származtak, így már az ötvenes években sem voltak túl korszerűek.

Több mint húsz évig működött a gyár, amely egyre elavultabbá vált.

Azt tervezték, hogy egy új, sokkal korszerűbb TNT-üzemet építenek, modern gépekkel. A tervek elkészültek, az építkezés is lassan elkezdődött, és a sajóbábonyi üzem bezárását 1979. június 1-re tervezték.

Sajóbábony Forrás: Wikipedia

Rekkenő hőség volt ezen a pénteki napon - a gyár utolsó munkanapján. Minden a szokásos üzemmódban zajlott. A dolgozók reggel bementek az üzembe, és végigdolgozták a napot. Késő délután már csak néhányan voltak ott.
A tűzoltóságban is műszakváltás volt. A hivatali munkarendben dolgozó törzs tagjai már hazamentek a Miskolci Tűzoltóság Dózsa György úti laktanyájából. A készenlétben álló "B" szolgálati csoport röplabdázott a laktanyaudvaron.

Ekkor hatalmas robbanás történt a gyárban.

A detonáció helyszínétől 20 kilométerre is látszódó gombafelhő emelkedett fel, a robbanás hangját pedig 30 kilométeres körzetben is hallani lehetett.

Robbanás - illusztráció Forrás: shutterstock.com

A tűzoltóságnál a szolgálatparancsnok Bódi Ferenc volt, aki az első szolgálati napját töltötte a csoportban. Ő mesélt 2009-ben - mint nyugdíjas, tűzoltó alezredes - a miskolci Lánglovagok nevű portálnak:

Jó hangulat, ugratások, poénok kísérték a röplabdajátékot. A jókedvet egy messziről jövő, de erőteljes robbanás zaja törte meg, melynek kísérő lökéshullámaiba a tömlőszárító torony ablakai is beleremegtek. A légvonalban 8-9 kilométerre fekvő sajóbábonyi iparterülettel szemben álltam, így azonnal észrevettem azt az óriási füstfelhőt, melyet talán az atomrobbanások során képződő gombafelhőhöz tudnék hasonlítani. Soha nem láttam még hasonlót addig. Tudtuk, hogy nagy a baj, mindenki rohant a szerekhez, én a híradó központba, ahol égtek a vonalak."

Azt mondta, hogy már az első bejelentések is arról szóltak, hogy a TNT-gyár robbant fel, így hármas, kiemelt riasztást rendelt el. Az összes miskolci tűzoltó elindult a helyszínre több tűzoltókocsival. Ismerték a gyárat, hiszen sokszor tartottak ott gyakorlatot, és természetesen tisztában voltak azzal is, hogy robbanóanyagot gyárt az üzem.

Az ipartelep két kapuja már tárva nyitva állt, várva a segítséget, de a kazánház előtt gépfegyveres őr állta utunkat. A hadiipari üzem védelmét ellátók parancsba kapták, hogy nem engedhetnek senkit az eset közelébe. Hiába próbáltunk érvelni, látva az intenzív füstölést a hegyoldal irányából, ez sem segített. Mindenesetre kiszálltunk a járművekből, és egy alapvezeték szerelésére adtam utasítást, hogy ezzel is időt nyerjünk"

- mondta a Lánglovagoknak.

Ekkor futott ki a gyár területéről az üzem tűzoltóság-vezetője. Utasítást adott, hogy azonnal menjenek be a tűzoltók, mert a robbanás hatására a TNT-raktár fala kidőlt, így a raktárban tárolt több tonna robbanóanyag lényegében szabadon áll, miközben a körülötte lévő gaz lángol - vagyis a robbanóanyagot bármikor elérhetik a lángok.

Az őr azonban még ekkor sem akarta beengedni a miskolci tűzoltókat, de heves vita után mégis bemehettek.
Bódi Ferenc így emlékezett:

Végre elindulhattunk a gyári úttól távolabb, a domboldalban fekvő raktárhoz. Az út során elmentünk a felrobbant üzem mellett, melynek helyén egy hatalmas kráter tátongott, körben fel-fellobbanó tüzekkel, nagy füsttel. A raktár mellett intenzív tűzzel találtuk magunkat szemben, ami vészesen közelített a robbanóanyagokhoz. Kollégáim – annak ellenére, hogy bármikor bekövetkezhetett volna a végzetes robbanás - hősiesen végezték dolgukat. Fogalmazhatunk úgy, hogy szerencsénk volt. A későbbi vizsgálat során centire lemérték, hogy a tonnákban mérhető mennyiségű robbanóanyagtól 38 centiméterre sikerült a lángoló száraz füvet eloltani."

Ekkora már elrendelte a legmagasabb, 5. riasztási fokozatot. Tovább dolgoztak, oltották a lángokat, de a gyárnak lényegében nyoma sem maradt. Csak a robbanás miatt kigyulladt fákat, gazt, romokat tudták eloltani.

"A hivatalos közlemények 13 eltűnt dolgozóról írtak, ami a körülményeket tekintve a lehető leghumánusabb megfogalmazás volt, hiszen a több száz méteres környezetből - szabadterekről, épületek tetejéről, a romok közül - összegyűjtött emberi maradványok három zsákban elfértek. Ezek közül a legnagyobb egy férfi alkar volt"

- mondta az egykori szolgálatparancsnok, aki hozzátette: olyan volt, mint egy rossz álom. Senki sem panaszkodott a helyszínen, minden tűzoltó némán dolgozott - a legborzalmasabb körülmények között.

Hetekkel később is többen elsírták magukat az átélt élmények miatt.

A boon.hu a robbanás 40. évfordulójára közölt egy cikket. Azt írták: a detonációban több mint 10 tonna TNT robbant fel.

Robbanás - illusztráció Forrás: shutterstock.com

Feketébe öltözött a falu

Egy szemtanú a Díszpolgár című lapban 2015-ben írta meg emlékeit. Busszal ment haza, és Sajóbábony felé közeledve látta meg a gyár fölé terebélyesedő, gomba alakú füstfelhőt. Az utasok döbbenten nézték.

A TNT

– jegyezte meg valaki suttogva.
Aztán mindenki azt találgatta, mi történhetett, és mivel a legtöbben ismerték is a dolgozókat, arról beszélgettek, kik lehettek bent a gyárban. Közben a busz Sajóbábonyba érkezett. A szemtanú így írt a tragikus napról:

"A lakótelepen szálltam le. Az utcán rohangáló vagy kővé meredten ácsorgó emberek. Egyesek sírtak. Egy asszony sírva jajveszékelte férje nevét. A kétemeletes házak között tapintani lehetett a feszültséget, egyben a bizonytalanságot. Még nem tudták, mi történt. Néhányan pakolni siettek haza. Kitelepítésre készültek. (...) Többen úgy vélték, a robbanással mérges gázok kerülhettek a levegőbe. Mire hazaértem, mindenünnen szirénázás hallatszott. Percenként száguldott a gyár felé egy-egy mentő, tűzoltó, rendőrségi autó."

Apám falfehér arccal fogadott.
"A TNT" - mondta.
Hittem neki. Egy ideig a részlegben dolgozott művezetőként. Ő is az ott dolgozók neveinek sorolásába fogott.

"Vajon, kik maradhattak meg?"

– sóhajtotta elkeseredetten.

"Másnapra minden kiderült. Igaz, a történteket az illetékesek igyekeztek eltussolni, a szerencsétlenség csak rövid hírként hangzott el a Kossuth Rádióban, de Bábonyban nem maradhatott titokban semmi"

- emlékezett vissza a szemtanú.

Azt is leírta, hogy a helyiek pontosan tudták, mi történt, kik haltak meg úgy, hogy többségüknek a maradványait sem találták meg. Aznap feketébe öltözött a falu.

Szűkszavú újságcikkek

A Déli Hírlap - és más újságok - másnapi számában nagyon röviden, néhány sorban számoltak be a robbanásról. Minden újság ugyanezt a cikket közölte:
"Sajóbábonyban, az Észak-Magyarországi Vegyiművek egyik üzemében tegnap délután fél 6-kor — eddig még ismeretlen okból — robbanás történt. A robbanás következtében eltűnt személyek felkutatása folyamatban van. Öt személyt a mentők könnyebb sérüléssel szállítottak kórházba. Az anyagi kár jelentős. A mentésre és a szerencsétlenség körülményeinek kivizsgálására szakértőkből bizottság alakult" - így szól a Magyar Távirati Iroda tegnap este kiadott jelentése. Ma reggel annyit sikerült megtudnunk, hogy a kórházból az öt könnyű sérültet hazaengedték; tovább folytatódik az eltűnt személyek után a kutatás, s az azonosítás, valamint a szakértői bizottság vizsgálata a robbanás körülményeiről."

Soha nem derült ki, miért robbant fel a gyár

Az üzem teljesen megsemmisült. A helyén csak egy óriási kráter maradt.

A robbanás következtében a környéken szóródtak szét a romok, roncsok, és ezekből nem lehetett kideríteni a robbanás okát.

A gyártósor mellett dolgozók közül senki sem maradt életben, így ők sem tudták elmondani, mi történhetett a robbanás előtti utolsó órákban. A gyár hadiüzem volt, vagyis ha a vizsgálatok kiderítettek volna bármit is, arról a közvélemény nem értesülhetett.

Később a faluban élők között terjedt az a szóbeszéd, hogy valószínűleg a dolgozók hibázhattak. A kocsonyás robbanóanyagot ugyanis szárítással szilárdították. Ez a szer már kalapácsütésre robbant. A községben élők szerint a gyárban dolgozók túl erős nyomással fújták az anyagra a forró levegőt. Ez a felvetés soha nem igazolódott be.

A baleset 13 áldozatát később jelképes gyászszertartáson üres koporsókkal, nagy részvét mellett búcsúztatták.

Az egykori TNT-gyár helyén keletkezett krátert feltöltötték és fákkal ültették be. Egy deformálódott oszlopot mementóként a helyszínen hagytak. Az oszlopon a robbanásban meghalt dolgozók nevét őrző tábla látható.

Forrás:
Miskolc, lánglovagok:
https://web.archive.org/web/20160304201716/http://miskolc.langlovagok.hu/cgi-bin/miskolc/index.cgi?view=ck&tID=9&nID=297&nyelv=hu
Déli Hírlap:
https://library.hungaricana.hu/hu/view/DeliHirlap_1979_06/?query=Saj%C3%B3b%C3%A1bony%201979%20robban%C3%A1s&pg=11&layout=s
Díszpolgár: http://www.diszpolgar.hu/robbanas-harminchat-eve
boon.hu:
https://www.boon.hu/helyi-kozelet/2019/06/40-eve-robbant-fel-a-sajobabonyi-tnt-gyar