Erősen háborúpárti nézeteinek adott hangot a magyarországi baloldal egyik vezető elemzője egy minapi kerekasztal-beszélgetésen. Krekó Péter, a Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítványok (OSF) által támogatott Political Capital ügyvezető igazgatója egy júniusi eseményen kevesellte azt az – elsősorban fegyverszállítmányok formájában – nyújtott segítséget, amelyet az EU-országok Ukrajnának eddig küldtek. Az elemző az USA-t, valamint az Egyesült Királyságot említette követendő példaként, mivel a két ország hadieszközökkel is aktívan támogatja Ukrajnát. Krekó szerint ezen a téren az eddig küldött brüsszeli támogatás minimális, s az Unió fokozottabb hozzájárulását nevezte kívánatosnak.
Krekó Péter emellett úgy vélte, hogy az embereknek kellene megfizetniük az Oroszország ellen bevezetett szankciókból adódó extra terheket – például amit az elszabaduló infláció okoz.
Szerinte a kormányok nem lesznek képesek mindezt átvállalni. Ám az igazgató épp, hogy nem az uniós állampolgárok megélhetése miatt aggódott, hanem azért sajnálkozott, mert ebben a helyzetben a lakosság egyre kevésbé érzi majd saját ügyének az ukrajnai háborút, s nyomást gyakorol majd a kormányokra, hogy ne a fegyveres konfliktusba történő beavatkozást tekintsék elsődlegesnek, hanem a belpolitikai, szociális problémákra összpontosítsanak. – Azt mondják, hogy ez nem a mi háborúnk, ez Oroszország és az Egyesült Államok háborúja. Ezek azok a hangok, amelyek majd erősödni fognak. Szerintem sokkal többet akarnak majd a belügyekkel foglalkozni, nem pedig Ukrajna támogatásával – fogalmazott.
Figyelemre méltó, hogy a kormányokat azért bírálta a demokrácia mibenlétéről sokszor kioktató hangnemben értekező elemző, mert azok a polgáraik védelmét tekintik a legfontosabb feladatuknak. Ugyanis a szavazók éppen a saját érdekeik képviseletét és védelmét várva adnak megbízatást egy pártnak, és ha utóbbi nem így jár el, az a választói bizalommal a lehető legsúlyosabb visszaélésnek minősül.
Krekó Péter egyébként rendszeresen támadja Magyarországot különböző konferenciákon, s a Twitter-oldalán is több tucat, hazánkat lejárató bejegyzést tett közzé. A koronavírus járvány alatt is, 2020 decemberében a Politico nevű brüsszeli portálnak arról beszélt, hogy az emberek oltakozási hajlandóságának aláásásából hogyan profitált volna az ellenzék, mivel szerinte a vakcinák elleni sikeres lejáratókampány esetén Orbán Viktor viselte volna a politikai következményeket.
A Political Capital ügyvezetője által most megütött militarista hangnem azért sem meglepő, mert a pénzcsapot nyitva tartó Soros György is rendre háborúpárti nézeteket hirdet.
Az ukrajnai konfliktus kapcsán a tőzsdespekuláns az egyik kedvelt szócsövén, a Project Syndicaten márciusban közölt írásban a harmadik világháború kitörésével riogatott, s vadászgépek szállítását is sürgette Ukrajnába. Úgy vélte, hogy a MiG típusú repülők bevetése döntheti el a fegyveres konfliktust. A tőzsdespekuláns a májusi, Davosban tartott Világgazdasági Fórumon is háborúpárti nézeteinek adott hangot: ismét a harmadik világháború kitörésének lehetőségét emlegette, s a „szabad világ" megőrzésének előfeltételének nevezte Vlagyimir Putyin orosz elnök erőire mért vereséget. A milliárdos üzletember az ukrajnai konfliktust a nyílt és a zárt társadalmak küzdelmeként állította be.
Soros György fia pedig az Európai Külkapcsolati Tanácsán (ECFR) tartott háborúpárti előadást a minap. A Nyílt Társadalom Alapítványok által finanszírozott szervezet ülésén Alexander Soros a jelenleginél nagyobb nyugati szerepvállalást nevezett kívánatosnak az ukrajnai háborúban, és bírálta, hogy az USA, valamint az európai országok nem segítenek katonákkal is Ukrajnának. Szerinte Amerikának és nyugati szövetségeseinek cselekvő – vagyis katonailag aktívabb – félként kellene fellépniük a konfliktusban, ahelyett, hogy a „szokásos szerelemünnepeiken" a saját kultúrájukat éltetik.
Jelzésértékű, hogy Alexander Soros pozitívumnak nevezte, hogy „Németország többé már nem pacifista".
Az OSF elnökhelyettesi tisztségét betöltő ifjabb Soros úgy vélte, hogy Nyugat-Európának és az USA-nak már rég háborúznia kellene Oroszországgal, s ha utóbbi nem rendelkezne atomarzenállal, akkor már megtörtént volna egy ahhoz hasonló katonai beavatkozás, mint amilyet a Nyugat hajtott végre az egykori Jugoszlávia területén az 1990-es években, a délszláv háború idején.