Apáti Bence: Az apokalipszis-jajveszékelők hirtelen nyálas sz.rnak tartják kedvenc filmjüket

Apáti Bence írása az Origónak.

A világban valósággal elszaporodtak a háborús uszítók, akik most már inkább gyűlölik a Hairt, legyen az a musical vagy a mozifilm; tök mindegy, nyálas szarnak tartják, amolyan buziskodásnak, a hullákban viszont valósággal imádnak gyönyörködni, szeretik az erőszakot, és ha meghallják, hogy valahol felrobban egy bomba, vagy ha elkezd ropogni egy fegyver, akkor a szervezetüket elárasztja a boldogság.
Szomorkodnak ugyan a globális felmele... pardon a klimaapokalipszis, a sok műanyag, Trump, Salvini, Meloni, a freeszfe meg a Ceu miatt, de ha hírét veszik, hogy pár száz kilométerre innen tízezrek halnak meg, vagy hogy a Nyugat úgy önti a fegyvereket Ukrajnába, mintha nem lenne holnap, akkor jó kedvük kerekedik és mosolyogni kezdenek.
Boldogok lesznek.
A szankciókat is szeretik.
Mit szeretik?
Legszívesebben magukra varratnák, mutogatnák, hogy mindenki lássa, mennyire imádják, hogy Oroszország a szankciók miatt egyre csak gazdagodik, büszkék rá, hogy annál felemelőbbet el sem tudnak képzelni, ha igazi mártírként újabb és újabb pulóvereket vehetnek magukra, és egyre jobban dideregve hirdethetik, hogy ők jók, jóemberek, ők az igazak, és bármikor hajlandóak lennének megfagyni Ukrajnáért.
(Fegyvert azért nem fognának, ahhoz gyávák és gyengék, harcoljanak csak mások helyettük, meg a szent ügyért.)
Az pedig, ha néhány százezer gyerek is meghal a tüdőgyulladás szövődményeiben, nem is akkora baj, amúgy is túl sokan vagyunk a bolygón, túl sokat eszünk, fogyasztunk, fingunk, autózunk, és úgyis jönnek majd jobbak, erősebbek, barnábbak délről vagy keletről; velük lesz csak jó az élet, miattuk lesz szép új világ.
Vesszen Putyin!
Putyin mondjuk nem veszik el, sőt, köszöni szépen, megvan, jól van, a rák sem pusztította még el, és a hadserege gerince sem tört ketté, amikor csapatai elfoglalták Mariupolt.
Na de, hogy a hétvégi eseményekről is szó essék: a háborús uszítók szerint az ukránok azért tudtak területeket visszahódítani az oroszoktól, mert a szankciók mégiscsak működnek.

Tehát bebizonyosodott, hogy van értelme megfagyni, letenni az autót, leállítani az ipart, szegénnyé válni, kevesebbet enni, inni, nyaralni, recesszióba sodorni egész Európát.
Mert a szankciók nemcsak jók, kívánatosak, szexik és szükségesek, a hatásuk által napról napra jobb emberekké válhatunk, és most már az is teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy Putyin a szankciók miatt fogja elveszteni a háborút.
Lám, néhány napja milyen hatalmas sikereket értek el a ravasz és hősies ukránok.
Csakhogy ez a tétel így ebben a formában magában hordozza annak a veszélyét, hogy némely ellenszenves figurák, akik például nem annyira szeretik se a háborút, se a bombákat, se a szankciókat, azt meg kimondottan gyűlölik, ha idegen országok vezetői hurcolják el golyófogónak a nemzettestvéreit egy olyan háborúba, amihez semmi közük, gondolnak egyet, és megfordítják a háborús uszítók kijelentését.
Ha ugyanis a pár nappal ezelőtti ukrán sikerek a szankciókat igazolják, akkor ebből az is következik, hogy ha és amennyiben az oroszok mondjuk egy vagy két hét múlva vesznek egy nagy levegőt, és dühösen-dacosan visszahódítják a most elvesztett területeket - valószínűleg ez fog történni -,
akkor a szankciók ellenére nyernek majd csatákat.
Azaz, a szankciók mégsem működnek, hiszen az oroszok a szankciók ellenére fognak területeket elfoglalni, csatákat nyerni.

Ezért kell vigyázni ezekkel a kijelentésekkel - igen, neked is Fekete-Győr -, mert most ez van, máskor meg más lesz; nyilvánvaló, hogy Putyin nem fogja annyiban hagyni a dolgot, napok vagy hetek kérdése és ide rozsdás bökőt, hogy az ukránok lesznek kénytelenek érzékeny veszteségeket elkönyvelni.
És ez bizony pontosan addig fog folytatódni, amíg ti a béke helyett a fegyverszállítmányokat és a szankciókat fogjátok követelni.