Az Európai Bizottság döntése csalódást keltő a baloldal számára

Az Európai Bizottság épülete, Brüsszelben.

„A jogállamisági gyámkodás, a lezárt, korábban vitás kérdések újra és újra felemlegetése, a nemzeti szuverenitási törekvések polipszerű módon történő elszorítása nem csupán a Lisszaboni Szerződés 4. cikk második bekezdése, azaz a „kölcsönös tisztelet-klauzula" elleni nyílt támadás, hanem a teljes „acquis communautaire" szellemiségével, a tagállamok közös alkotmányos hagyományaira épülő Közösség alapelvivel is nyíltan szembehelyezkedik." - mondta ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég jogi szakértője az Origónak az Európai Bizottság mai javaslatára reagálva. Hozzátette: a korábbi, elsősorban az európai és a magyar baloldal által szorgalmazott várakozások alapján a Magyarország számára előirányzott 22,5 milliárd euró értékű források akár 70%-ának a felfüggesztése is reális volt. A mostani döntés csalódást keltő a baloldal számára, ugyanis jóval ez alatti, a teljes összeg egyharmadának - a kohéziós pénzekre vetítve a vonatkozó források csupán kevesebb, mint egy ötödének - a visszatartásáról beszélt az EU pénzügyi biztosa.

Az Európai Bizottság 3000 milliárd forint EU-forrás elvonását javasolja Magyarországgal szemben. Mi a döntésről a véleménye?

Általánosságban kijelenthető, hogy

a jogállamisági gyámkodás, a lezárt, korábban vitás kérdések újra és újra felemlegetése, a nemzeti szuverenitási törekvések polipszerű módon történő elszorítása nem csupán a Lisszaboni Szerződés 4. cikk második bekezdése, azaz a „kölcsönös tisztelet-klauzula" elleni nyílt támadás, hanem a teljes „acquis communautaire" szellemiségével, a tagállamok közös alkotmányos hagyományaira épülő Közösség alapelvivel is nyíltan szembehelyezkedik.

A tagállamoknak járó felzárkóztatási források visszatartása, akár Lengyelország akár Magyarország tekintetében nem szolgálja Brüsszel és a tagállamok közötti bizalmat és a legkevésbé sem segíti az integráció elmélyítését.

Azt is bejelentették: "Bizakodóak, hogy komoly előrelépést fognak látni Magyarországon." Mennyi idő után dönthetnek újra az elvont forrásról, és mi alapján döntenek majd?

A jövőben mindezeken túl a területfejlesztési miniszter feladata lesz, hogy gondoskodjon a közbeszerzések hatékonyságát és költséghatékonyságát értékelő teljesítménymérési keretrendszer létrehozásáról és működtetéséről, valamint vizsgálja meg az egyajánlatos közbeszerzési eljárások lehetséges okait és hatásait, beleértve azokat a helyzeteket, amikor az egyajánlatos eljárások aránya meghaladja a 15%-os küszöbértéket; a teljesítménymérési keretrendszernek legalább a következő elemekre kell kiterjednie. A kormány a vonatkozó szabályozás alapján emellett egyetért egy olyan független hatóság létrehozásával, amely általános rálátással rendelkezik, és beavatkozik azokban az esetekben, ahol a hatóság álláspontja szerint a vonatkozó feladat és hatáskörrel rendelkező hatóságok nem tették meg a szükséges lépéseket olyan csalás, összeférhetetlenség, korrupció és egyéb jogsértés vagy szabálytalanság megelőzésére, felderítésére és kijavítására, amely hátrányosan érintheti az uniós költségvetéssel való hatékony és eredményes pénzgazdálkodást vagy az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét, különös tekintettel a közbeszerzési eljárások keretében végrehajtott európai uniós pénzügyi támogatásokra.

A Kúria elnökhelyettese korábban e körben kihangsúlyozta, hogy Magyarországon a jogállamiság alapját jelentő alkotmányos szinten jelenik meg a korrupció elleni fellépés.

Az integritás pedig a mindennapi élet szintjén azt jelenti, hogy az

állam olyan feltételeket teremt, hogy a korrupcióra lehetőséget adó helyzetek létre sem tudnak jönni.

A gazdaság növekedéséből és kifehérítéséből fakadó pozitív folyamatok, az egyszerűsödő és kiszámítható adórendszer, az adminisztrációcsökkenés, illetve az átlátható és zárt ügyintézés, valamint az igazságszolgáltatás korrupciót szankcionáló joggyakorlata – mind mind a magyar állampolgárok számára is előnyösek, ezáltal ugyanis erősödik a pénzügyi és társadalmi biztonságuk, és kiszámíthatóbbak és jobbak lesznek a mindennapi életkörülményeik.

Egyelőre ezt a pénzt nem kapjuk meg, de más forrást kap Magyarország? Mikor kaphatja meg Magyarország a teljes összeget - ami egyébként jár is az országnak?

A korábbi, elsősorban az európai és a magyar baloldal által szorgalmazott várakozások alapján a Magyarország számára előirányzott 22,5 milliárd euró (22,44 milliárd dollár) értékű kohéziós források akár 70%-ának a felfüggesztése is reális volt.

A mostani döntés csalódást keltő a baloldal számára, ugyanis jóval ez alatti, a teljes összeg egyharmadának, a kohéziós pénzekre vetítve a vonatkozó források csupán kevesebb, mint egy ötödének a visszatartásáról beszélt az EU pénzügyi biztosa.

A 2014-2020-as kifizetések folyamatosan zajlanak, ez közel nyolc milliárd eurót érint és a 38 milliárd eurónyi 2021-2027-es uniós kifizetések nagy része is - például az agrárforrások - akadálytalanul érkezhetnek.

A vita a helyreállítási alapot érinti, amelyről a várakozások szerint újabb döntés még idén várható. A 2021. február 19-én hatályba lépett Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz (Recovery and Resilience Facility-RRF) a Next Generation EU központi eleme, amely 723,8 milliárd euró keretösszegig (385,8 milliárd euró kölcsön, illetve 338 milliárd euró vissza nem térítendő támogatás formájában) nyújt hiteleket és támogatásokat a tagállamoknak, hogy elősegítse reformjaikat és beruházásaikat. A tagállamoknak nemzeti helyreállítási és reziliencia-építési terveket kell benyújtaniuk az Európai Bizottsághoz ahhoz, hogy élni tudjanak az eszköz biztosította támogatással.
Magyarország 2021 májusában az elsők között nyújtotta be nemzeti helyreállítási és reziliencia-építési tervét, amely jó úton haladt az elfogadás felé, ám a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, valamint a gyerekek védelme érdekében egyes törvények módosításáról szóló 2021. évi LXXIX. törvény [gyermekvédelmi törvény] elfogadását követően a magyar terv nem került jóváhagyásra, így hazánk a mai napig nem juthatott hozzá az Európai Unió szuverén tagjaként neki járó helyreállítási forrásokhoz.

Az EU továbbra is szankciópárti, Magyarország viszont nem. Világosan látszik, hogy a szankciók nem működnek - Európa belerokkanhat. Miért ragaszkodnak a szankciókhoz? Véleménye szerint meddig lehet húzni a szankciós politikát? Mi várható, ha nem engednek a szankciókból?

Brüsszel elhibázott energiapolitikája, az értelmetlen szankciók és a háborús infláció következtében Európában drasztikus mértékben megemelkedtek az üzemanyagárak.

Több tagállamban az 1000 Ft-ot is meghaladja a benzin literenkénti ára, így ha hazánkban is a világpiaci körülmények érvényesülnének, abban az esetben a magyar autósoknak havi szinten több tíz ezer forinttal emelkednének a kiadásaik. Az árszabályozó intézkedésnek köszönhetően azonban Európán belül hazánkban a legalacsonyabbak az üzemanyagárak, mely a mindennapok során hatalmas segítséget nyújt a magyar családoknak.

Mindez a kormányzatnak azt a háború kitörés óta következetesen hangoztatott álláspontját tükrözi, miszerint

minden lehetséges eszközzel meg kell akadályozni, hogy a háború árát a magyar emberek fizessék meg.

A 2022. december 31-ig meghosszabbított modellel a magyar kormány ismét megelőzte korát és újfent képes volt hatékonyan reagálni egy, a háztartásokat sújtó gazdasági és piaci hatásra. Ennek bizonyítéka, hogy

a magyar modellre számos európai ország - többek között Horvátország - is példaként tekint és egymás után ültetik át saját válságkezelő intézkedéseik közé.

Brüsszel ideológiai alapon hoz intézkedéseket: nem hajlandó tudomást venni a valóságról és nem képes felfogni, hogy a szankciók nem működnek.

Az eddigi szankciós politika eredménye – többek között – az orosz olajexport bevételek drasztikus megemelkedése, amely csak ezen a területen havonta több milliárd dollár pluszbevételt jelenthet az Orosz Föderációnak. Kijelenthető, hogy míg az európai gazdaság belerokkan az energia területén bevezetett büntetőintézkedésekbe, a háztartásokat pedig sokkolják a megnövekedett rezsiköltségek, addig Oroszország számára új piacok nyílnak meg, ahol jobb feltételekkel tudja értékesíteni energiahordozóit. A szankciók tehát jobban fájnak a szankcionálónak, mint annak, akit azokkal büntetni kívánnak, és ez hosszú távon biztosan nem lesz fenntartható.