Brüsszel a múlt hét közepén kiadta vészhelyzeti energiaügyi javaslatcsomagját. A dokumentumban egyelőre nem szerepel az orosz gázárplafon, de azért Ursula von der Leyen bejelentette, hogy továbbra is az asztalon tartják a beavatkozást, azaz lebegtetik annak lehetőségét, hogy a szankciókat kiterjesszék a gázszállításokra. Ha Brüsszel tovább húzogatja az oroszlán bajszát, mi történhet legrosszabb esetben?
Logikailag is hibás az a felfogás, amit Brüsszelben elképzelnek. Oroszország ugyanis zokszó nélkül bármikor megtagadhat Európától bármit. Ez szuverén joga, függetlenül attól, hogy mi a véleményünk róluk és a háborúról.
Az elképesztő az egészben az, hogy a totális orosz energiamegvonás érdekében mindent meg is tesz a Bizottság. Pestiesen szólva: elébe megy a pofonnak.
Brüsszel újraosztaná az energiaszektorban keletkező jövedelmeket: adót vetne ki az alacsony költséggel termelők többletnyereségére. Segíthet ez valamit a válság felszámolásában vagy inkább tovább fogja mélyíteni a válságot?
Érdemes megnézni, hogy milyen témákat érintett Ursula von der Leyen múlt heti beszédében. Ukrajna kapcsán például fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a szankciók és Ukrajna támogatása megmaradnak. Teszem hozzá, azok a szankciók, amelyek nem működnek, és nem érték el a céljukat, a háború nem fejeződött be a hatásukra. Aztán az energiaválság kapcsán arról beszélt a bizottsági elnök, hogy csökkenteni kell az áramfogyasztást, amelynek érdekében intézkedéseket fognak előterjeszteni a tagállamok részére és ársapkát akarnak alkalmazni az áramot előállító vállalatok bevételeire. Ez egy elkésett lépés a részükről, vagyis futnak a pénzük után.
Ezzel szemben,
a magyar kormány időben bevezette az extraprofitadót, melynek áthárítását bünteti. Ha Nyugaton követik a magyar mintát, azt helyesen teszik, azonban az extraprofitadó és az ársapka, amit terveznek bevezetni, eső után köpönyeg.
Nem véletlen a mondás: kétszer ad, aki gyorsan ad.
A magyar kormány gyorsan adott. Brüsszel viszont későn ébredt, és lehet, hogy még vissza is fekszik aludni egy kicsit, amíg a hideg ki nem ugrasztja az embereket az ágyból.
Nemrég szavazta meg az Európai Parlament, hogy 2035-től kezdve csak és kizárólag elektromos autókat lehet árulni az Európai Unióban, vagyis betiltják a belső égésű motorral hajtott járművek értékesítését. Ez hogyan hathat az európai gazdaságra? Nem átgondolatlan ez a döntés?
Hadd fordítsam meg a kérdést. Van átgondolt döntés a mai, önsorsrontó brüsszeli világban? A kérdés persze költői. Nagyítóval is alig találunk rá példát sajnos. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy
előbb van joguk szülni a férfiaknak, minthogy a nyugati politikusok a választóik érdekét tartanák elsődlegesnek. 2035-ig pedig még sok minden fog történni.
Hányan gondoltuk volna pár éve, hogy a válságok évtizede veszi kezdetét 2020-ban?
Orbán Viktor miniszterelnök volt az első Európában, aki politikai vezetőként erre figyelmeztetett. Nem vették komolyan. Meggyőződésem, hogy az egész kontinens ezért áll most a szakadék szélén.
Ide kívánkozik von der Leyen beszédének azon része, amikor egy újabb, sokadik testület felállítását tervezi, ezúttal Defence of Democracy néven, amelynek célja, hogy ne engedjék be köreikbe a szerintük autokrata trójai falovakat, bármit is jelentsen ez. Az pedig már csak hab a tortán, hogy szerinte fel kellene venni a korrupciót az emberi jogok szankciórendszerébe. Mindeközben pedig az európai stabilitás zuhanórepülést hajt végre.
Németországban egyre többször figyelmeztetnek arra, hogy előfordulhatnak a téli időszak alatt áramszünetek, így ennek okán arra kezdték el oktatni a lakosságot, hogyan kell a székletürítést zacskóba végezni. Mennyire abszurd ötletekkel fog még előállni a brüsszeli elit?
Határ a csillagos ég, mondhatnánk némi iróniával. Viccet félretéve, van egy gondolat, ami ide kívánkozik, és egyre többször fogják Nyugaton emlegetni az emberek:
minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel.