Kiszelly Zoltán az Origónak adott interjúban arra a felvetésre, miszerint a legtöbb európai ország borzasztó nehéz időszak elé néz az energiaválság miatt, ennek ellenére nincs magyarázat az abszurdabbnál abszurdabb politikai döntésekre, úgy mint arra, hogy Németországban már az üzlethelyiségek ajtóinak a kinyitását is szabályozzák, az Egyesült Királyságban több millióan kerülhetnek utcára, Svájcban pedig fosztogatásoktól tartanak, kifejtette, hogy az alapprobléma az, hogy
a nyugati országok nagy része és az Európai Bizottság is a béketárgyalások szorgalmazása helyett konfrontációs politikát folytat Oroszországgal, és ennek részévé teszik az energiapolitikát is.
Kiszelly Zoltán kifejtette, hogy 2014, a Krím annexiója után elindult a minszki folyamat a helyzet diplomáciai rendezésére, miközben az energetikában és a gazdaságban is fennmaradt az együttműködés Oroszországgal. Európát akkor emiatt energetikailag és gazdaságilag sem viselte meg az ukrajnai konfliktus úgy mint most, amikor éles konfontáció van. Kiemelte:
ez egy nagyon éles különbség, és most ennek a konfrontációnak látjuk a negatív következményeit. A másik, hogy a fegyverszállítások, a háború elhúzása nyugat-európai részről, valamint a gazdasági szankciók azt eredményezik, hogy az oroszok ellen szankciókat vezettek be, és ezek miatt van most Nyugaton kevesebb energia. Ennek most a nyugat-európai országok a kárvallottjai.
Az igazgató hangsúlyozta, hogy a németek egyébként 2015-ben döntöttek az Északi Áramlat 2 gázvezeték létrehozásáról, már a Krím elfoglalása után, a német gazdaság akkor az olcsó orosz energiára építette az exportját. Angela Merkel idején Ukrajnában egy befagyott konfliktus zajlott, nem egy háború. Ez a helyzet viszont most sokkal inkább rombol – tette hozzá. Hangsúlyozta:
a szankciók és ellen szankciók miatt egy energiahiány alakult ki Európában, és ez azt az Európában rég nem látott helyzetet – az 1970-es évek olajválsága óta –, eredményezte, hogy vagy az iparnak jut energia, vagy a lakosságnak.
Kiszelly Zoltán arról is beszélt, hogy a most élő generáció zöme ilyen szintű hiánnyal még nem találkozott. Emlékeztetett:
a németek a korábbi döntések ellenében végül tovább működtetik a szénerőműveket, az atomerőműveket. Lengyelországban és Csehországban a szénerőműveket, amiket amúgy ki akartak váltani megújuló energiával, de most mégis tovább üzemeltetik.
Hozzátette: a jelenlegi szabályok szerint a kevés energiából először a lakosságnak és a szociális intézményeknek kellene adni, de akkor nem jutna az iparnak, és ha nem jut az iparnak, akkor hiába van otthon meleg, ha az embereknek tönkremegy a munkahelye. Most emiatt olyan megoldásokat keresnek Európában, hogy mindkét területnek jusson energia, és ebből származnak az olyan furcsa ötletek, mint hogy az üzlethelyiségek ajtóinak a kinyitását szabályozzák. Az igazgató leszögezte:
az elhibázott uniós energiapolitika miatt egyébként elszálltak az árak, amit korábban Orbán Viktor is megvilágított: miszerint az energiaáraknál a marginális árrendszert el kellene törölni, ami azt jelenti, hogy az energia ára össze van kapcsolva a gáz árával.
A marginális ár tehát azt jelenti, hogy ha áramra van szükség, akkor először a legolcsóbb áramot veszik meg (ez szélerőműveknél jellemző és a napenergiánál), de ha kell még, akkor fokozatosan haladnak a drágább energiaforrások felé. Ha nagyon sok áramra van szükség, akkor bekapcsolják a legdrágább erőműveket is, ez a gázerőműveket jelenti. Hiába van olcsó áram, ha a gázból előállított áram drágább, akkor az egészet a legdrágábbal kell számolni. Ezzel akarják rávenni az országokat egyébként, hogy minél többen térjenek rá a megújuló energiaforrásokra, mert annál kevesebb drága energia kell.
Kiszelly Zoltán szerint a lényeg tehát az, hogy ez egy rossz számítási rendszer, ami lehet, hogy békeidőben működik, de háborús helyzetben nem. Emlékeztetett, hogy
a magyar miniszterelnök már régóta javasolta, hogy ezt változtassák meg, de Brüsszelben ezt nem akarják. Előbb-utóbb nyilvánvalóan szükség lesz rá
– tette hozzá a politológus.
Hasonlóan hibásnak mutatkozik a Brüsszel által erőltetett rövid távú gázszerződések kérdése is, ami a piaci mechanizmusok által várt árcsökkenést.
Ez is csak békeidőben működik, amikor a kínálat magasabb a keresletnél. Ez most pont fordítva van, és az észak-afrikai, illetve arab országok is az oroszokhoz hasonló hosszú távú szerződéseket preferálják, hogy a beruházásaik megtérüljenek.
Kiszelly Zoltán rámutatott arra is, hogy a német külügyminiszter egyébként „népfelkeléstől" tart, mert nem ezt ígérték az embereknek, és az előző, 2014-es konfliktusnál sem ezt láttuk. Akkor a Nyugat indított egy tárgyalási rendszert, a már említett minszki folyamatot, miszerint a nagy európai országok és Oroszország tárgyaltak egymással. Bár eredménytelen volt, de a konfliktus egy befagyott konfliktus volt. Voltak harcok, de nem volt háború, és ez napjainkban nem így van.
A probléma az, hogy Európa egy önsorsrontó modellt követ.
A legnagyobb baj pedig, hogy a koronavírus-járvány után mindenki azt gondolta Nyugaton, hogy majd visszatérhetnek a Covid előtti fogyasztási szinthez, ezt láttuk tavaly és most nyáron a turizmusnál. Közben viszont be kell látni, hogy mi a valóság. Emmanuel Macronnak is be kellett ismernie, hogy
a bőség ideje Nyugaton véget ért.
A francia elnök is megmondta, hogy ezentúl hiány lesz – szögezte le Kiszelly Zoltán.
AZ INTERJÚ A KÖVETKEZŐ OLDALON FOLYTATÓDIK! LAPOZZON A FOLYTATÁSÉRT!