Mint ismeretes, az elmúlt évek során számos esetben vizsgálták azt a kérdést, hogy egy bíró egy adott esetben sértett-e jogszabályt, vagy etikai rendelkezést egy-egy politikainak minősített cselekedettel. Ugyanakkor kétségtelen tény, hogy a bírák esetében a politikai tevékenység más megítélés alá esik, mint más jogi hivatásrendeknél.
A vonatkozó etikai szabályok egyértelmű eligazítást adnak, a Bírák Etikai Kódexe szerint a bíró az ítélkező tevékenysége során mindenféle befolyástól, nyomástól, fenyegetéstől és egyéb beavatkozástól mentesen jár el, érvényesítve a felekkel való egyenlő bánásmód elvét. Továbbá a bíró munkája során a látszatát is kerüli annak, hogy bárkinek kedvez, eljárása és döntése pártos vagy előítéleten alapul. Az ügyek eldöntésében — az anyagi és eljárásjogi szabályok keretei között, összhangban a saját lelkiismeretével — szabadságot élvez, döntéseit függetlenül hozza meg.
Hangsúlyozandó mindez annak kiemelése mellett, hogy ezen szabályok egybevetése a konkrét esettel csak az arra jogosított hatóságok feladata lehet.
A nemzetközi gyakorlatot áttekintve szokatlannak minősíthető a bírói testület két tagjának tárgyalása egy külállam nagykövetével.
Ez abból a szempontból is fontos lehet, hogy az Egyesült Államokban szövetségi és állami szinten is arra törekednek, hogy a bírói hatalmi ágba vetett bizalmat ne csorbítsa más hatalmi ágak beavatkozása vagy külső államok hatalmi szerveinek beavatkozása.
Azzal még a jogban járatlan polgárok is tisztában vannak, hogy a jogalkotás és a jogalkalmazás egymástól elkülönül, és a bíróságok feladata kizárólag a jogszabályok értelmezése és alkalmazása.
A mindenkori amerikai nagykövetnek tisztában kell lenni azzal is, hogy az Egyesült Államok alkotmányos rendszerében az elnöki (végrehajtói) hatalom független az igazságszolgáltatástól.
Az amerikai elnök csak kétféle módon befolyásolhatja a bírói hatalmi ágat: a szövetségi bírák és a Legfelsőbb Bíróság tagjainak kinevezésével (amerikai alkotmány II. cikkely 2. § második bekezdése), valamint kegyelmezési jogának gyakorlásával (II. cikkely 2. § első bekezdés).
Az amerikai törvényhozás pedig csak kétféle módon láthat el igazszolgáltatási feladatot: törvényszékek felállításával (I. cikkely 8. §, a Kongresszus hatalmi jogköreinek taxatív felsorolásánál), valamint az elnök vád alá helyezésével (I. cikkely 3. § hatodik bekezdés).
Az igazságszolgáltatás függetlenségét és a bírák pártatlanságát számos, kógens rendelkezésben deklarálja a hatályos magyar joganyag, így az Alaptv. 26. cikk (1) bekezdésében és a 28. cikkben, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló és a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 2011. törvények több szakasza. Magyarország Alaptörvényének preambuluma (a Nemzeti hitvallás) szerint „népuralom csak ott van, ahol az állam szolgálja polgárait, ügyeiket méltányosan, visszaélés és részrehajlás nélkül intézi". Az Alaptörvény 26. cikke a bírákról pedig az első bekezdésben rögzíti:
A bírák függetlenek, és csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak."
Magyarország független, demokratikus jogállam, amelyben a végrehajtó hatalom nem avatkozhat bele a független igazságszolgáltatás működésébe, s ahol a bíróság dönt azoknak a sorsáról, akik valamilyen bűncselekményt követtek el.
Amerikában ugyancsak az alkotmány adta keretek között és korlátozott mértékben ellenőrizheti, illetve befolyásolhatja egy-egy legfelsőbb kormányszerv a másik működését.
Köztudott, hogy az amerikai külügyminisztérium előszeretettel kommentálja – hol több, hol kevesebb megalapozottsággal – a más országok bíróságai által hozott egyes döntéseket. Az Obama-kabinet utolsó hónapjaiban 2016. december 6-án közleményt adott ki a külügy a terrorcselekmény és más bűncselekmények miatt Magyarországon tíz év fegyházbüntetése ítélt szír férfi, Ahmed H. ügyében.
A közleményben, amelyet a demokrata baloldali Mark Toner helyettes külügyi szóvivő írt alá, aggodalmukat fejezte ki Ahmed H. Szegedi Törvényszék általi elítélése miatt.
Pressman nagykövet mostani lépése nyílt beavatkozás a magyar belügyekbe és az igazságszolgáltatás elleni támadásként is értékelhető, amely még a legelkötelezettebb atlantistákban is megütközést kelt.
Nem véletlen, hogy az amúgy ilyen típusú botrányokra érzékeny baloldali sajtó, sőt a bíróságok függetlenségét rendszeresen féltő TASZ, Helsinki Bizottság és a többi NGO is hallgat az ügyben. Meggyőződésem, hogy a Wall Street Journal helyesen ítéli meg a mostani amerikai nagykövetség viselkedését, ez éles váltás David Cornstein Nagykövet Úr magas színvonalú diplomáciai képviseletéhez képest.