A Mandiner cikksorozatának előző részeiben azt mutatta be, hogy a Soros-hálózat miként vette be magát Kelet-Közép-Európa és a Balkán politikai–közéleti viszonyaiba, majd felidézték, hogy a spekuláns köre mikor milyen pénzügyi támadásokat indított a jelentősebb gazdaságok ellen. A Soros-világ működése minduntalan nemzetbiztonsági aggályokat, az állami szuverenitás megóvásának kérdéseit veti fel. Sorozatuk utolsó része azzal foglalkozik, hogy a Soros-szervezetek tudatosan torz képet festettek Magyarországról, amit a polgári kormány megbuktatására akartak használni, s hogy
e kör tevőlegesen próbálta meg befolyásolni a tavaszi országgyűlési választások eredményét.
„Kár sorosozni, az amerikai tőzsdespekuláns, Soros György hálózata nem tud és nem is akar beavatkozni a magyar belpolitikába” – hangzott el az utóbbi időben oly sokszor a hazai nyilvánosság különféle fórumain, terein. Az állítás azonban egyértelműen cáfolható, ráadásul éppen az utóbbi egy esztendő hazai történéseivel. A Mandiner ezúttal azokat a nyilatkozatokat gyűjtötte össze és illesztette – holmi összeesküvés-elméleten messze túlmutató – rendszerbe, amelyeket a Soros-világhoz köthető személyek fogalmaztak meg nyilvános vagy nyilvánosságra került eseményeken, beszélgetésekben. Érintik az ellenzékként viselkedő itteni Soros-szervezeteket, a Magyarország ellen indított kíméletlen médiahadjáratot, majd a hazánknak járó, de eddig ki nem fizetett uniós pénzek ügyének érintésével eljutunk a rendszerváltás óta eltelt időszak egyik legnagyobb választási visszaélésgyanús esetéig (s ezzel a Bajnai Gordon neve fémjelezte DatAdatig), valamint Márki-Zay Péter amerikai tanácsadóiig.
A Magyar Nemzet tavasszal egy ismeretlen e-mail-címről kapott terjedelmes adathalmazt feldolgozva részletesen bemutatta, hogyan is mozgatja, befolyásolja a Soros-világ a sajtót. A tényfeltáró cikksorozatból kiemelendő például, hogy Andrej Nosko, aki 2018-ig tevékenykedett az Open Society Foundationsnél, vagyis a Soros-alapítványoknál egy videóinterjúban sok más mellett arról beszélt: Lengyelországot és Magyarországot valós érvek nélkül ostorozza a nemzetközi fősodratú média. Nosko azt is elmondta, miért. Azzal kezdte, hogy
a hazánkról tudósító riporterek nem ismerik a valós magyarországi helyzetet, mert nem tudnak magyarul.
Az ilyen újságírók csak másodlagos forrásokra tudnak támaszkodni, amelyek erősen torzítják a valóságot.
Andrej Nosko azután a médiamunkások befolyásolásáról beszélt. Mint mondta, több alkalommal maga is felbérelt egy-egy újságírót, hogy arról írjanak, ami neki fontos. Ennek kapcsán megjegyezte: volt rá példa, hogy egy egész hónapra felfogadott egy riportert. Ám mivel kényes kérdés gázsit adni egy újságírónak, ezért jellemzően „csak” a költségeket állják, ami az egy hónapos munka alatt csaknem tízezer eurót tett ki. Ez mai árfolyamon nagyjából négymillió forint.
Hasonlókról számolt be a Soros György fontos szövetségesének számító Amnesty International Magyarország korábbi igazgatója is. Jeney Orsolya szintén egy videóinterjúban arról beszélt, hogy ha a külföldi média képviselői érkeznek Magyarországra, akkor kvázi VIP-vendégekként kezelik őket, például elviszik őket egy villásreggelire. „Ha kiadunk egy jelentést, akkor is megetetjük őket” – foglalta össze tömören.
Ennél is leplezetlenebbül szólt egy volt újságíró, Kálmán Mátyás, a 24.hu és az Index korábbi munkatársa a lekenyerezett tudósítók elfogultságáról. „Nem lehet tudni, hogy [az adott újságíró] éppen kapott-e egy meghívást egy jó kis hotelbe, és mennyit ajánlottak neki, hogy azt írja meg, amit vissza akarnak hallani a médiából” – fogalmazott.
Vannak persze direkt módszerek is: az OSF több magyar médiumot pénzzel is támogat. Legyen elég csak az Uj Péter által irányított 444-et kiadó Magyar Jeti Zrt.-t megemlíteni. A cégben a Soros György jobbkezének tartott Marie Nemcova és Valer Kot is megtalálható, akik prominens alakjai a Media Development Investment Fundnak (MDIF). Az MDIF egy New York-i székhelyű nonprofit befektetési alap, amely
az egyik legfőbb védelmezője a „független” médiának az olyan országokban, ahol szerintük a szabad és független média fenyegetés alatt áll.
Ez a szervezet is finanszírozza a 444.hu működését, az alapot pedig hatalmas összegekkel támogatja a Soroshoz köthető Open Society Foundations. A Soros-alapítványnak mindemellett résztulajdona volt a Magyar Narancs című hetilapban, de több oknyomozó portált is fenntart, ilyen például az Átlátszó.hu vagy a Direkt 36.
A videóinterjúkban a Soros-féle szervezetek egykori szereplői nyíltan beszéltek a Magyarországot támadó állásfoglalások valóságtartalmáról is. Jeney Orsolya például lényegében elismerte: folyamatosan arra ösztökélték, hogy kvázi ellenzéki szerepben, akár indokolatlanul is bírálja az Orbán-kormányt a médiában.
A másik érzékletes példát Andrej Nosko hozta fel, amikor a hazánkat is rendre elmarasztaló Freedom House egyik demokráciaértékelő tanulmányát egyszerűen csak agitpropanyagnak titulálta.
Amikor a barátaid kormányon vannak, akkor az ország jól teljesít. Ha nem a barátaid vannak hatalmon, akkor nem teljesítenek jól. Akkor akármit is csinálnak, nem elég jó”
– összegezte a helyzetet a volt OFS-vezető.
Ugyanerről a témakörről, szintén egy videóinterjúban fejtette ki a véleményét Dalibor Rohac. Az American Enterprise Institute munkatársa előbb Szlovákia és a szerinte korrupt Fico-kormány kedvező nyugati megítélését hozta fel, majd arról beszélt, hogy Bulgária és Románia korruptabb Magyarországnál, és összességében rosszabb állapotban van. „Ám az európai intézmények szemszögéből könnyebben kezelhetők, mert nem vétóznak meg európai kezdeményezéseket. Ezért pedig elég pénzt kapnak, még ha azokból el is lopnak” – fogalmazott Rohac.
Sokszor meglepő, hogy a nem egyszer nyilvánvalóan valótlan, Magyarországot érintő megállapításokat is tartalmazó civil közlések milyen gyorsan eljutnak a világ különféle pontjaira, s ott milyen hangsúlyos módon tálalják ezeket a helyi olvasók elé. Ennek is megvan a maga oka, amiről egy francia blog számolt be ez év tavaszán. Az írás – melyet egyébként viharos gyorsasággal távolítottak el – egy nemzetközi nonprofit szervezet, az Újságok és Hírkiadók Világszövetsége, vagyis a WAN-IFRA elnök-vezérigazgatójának szavait idézte. Vincent Peyrègne magánbeszélgetéseiben utalt a Soros-alapítvány WAN-IFRA-nak folyósított pénzügyi támogatására, amelynek
célja az Orbán-kormány elleni hangulatkeltés és nyomásgyakorlás.
De mi is ez a szervezet? A WAN-IFRA hatalmát az adja, hogy közvetlen hozzáférése van a világ vezető lapjainak szerkesztőségeihez, így befolyásoló ereje jelentős. A francia blog tudósítása szerint amikor megkérdezték a WAN-IFRA vezérigazgatójától, hogy lehetséges lenne-e Magyarországra nyomást gyakorolni az Európai Unión és az Európai Parlamenten keresztül, így válaszolt: „Persze, volt már rá példa.”
Ezzel el is érkeztünk a dolgok miértjéhez, vagyis ahhoz, hogy a torz kép felrajzolása és világméretű elterjesztése miért is fontos. A nyomásgyakorlás, a hazai belpolitika alakulásának befolyásolása miatt. A Magyarország ellen folyó uniós eljárásokban például rendre felbukkannak azok a kritizáló megállapítások, amelyeket a Soros-hálózathoz sorolható civil szervezetek fogalmaztak meg. Kiváló példa erre a korrupció ügye – Brüsszel erre is hivatkozva tartja vissza jó ideje a Magyarországnak járó uniós pénzeket.
Ebben pedig legfőbb partnere az Európai Parlament. Az az Európai Parlament, amelyről a közelmúltban jelent meg, hogy az Open Society Foundations belső adatbázisából származó kiadvány szerint az akkori 751 EP-képviselőből 226 Soros György „megbízható szövetségese” volt.
A belpolitika persze akkor fordul igazán nagyot, ha a kormányt választáson vagy más módon leváltják. Ha pedig egy kabinetről azt harsogja a civil szféra, a világsajtó és az uniós politikai elit, hogy lábbal tapossa a demokráciát, akkor már csak a szervezeti formát kell megtalálni ahhoz, hogy a kormányváltást akár pénzzel is támogatni hajlandó adományozók eljuttathassák forintjaikat, dollárjaikat az ellenzéknek. Ezzel el is értünk az idei áprilisi magyar országgyűlési választásokhoz, s a baloldal egyre dagadó választási és kampányfinanszírozási botrányához.
A baloldal megannyi pártja ezúttal Márki-Zay Péter mögé sorakozott fel, kampányukat közösen folytatták. Mint a napokban kiderült, erős amerikai támogatással. A legfontosabb információkat ez ügyben maga a súlyos vereséget szenvedő miniszterelnök-jelölt, Márki-Zay Péter adta a hazai nyilvánosság tudtára. Előbb egy podcastban arról beszélt, hogy
az Action for Democracy nevű amerikai alapítványon keresztül még június közepén is érkezett több százmillió forintos támogatás az Egyesült Államokból.
Később kiderült az is, hogy a tengerentúlról összesen kétmilliárd forint körüli összeg futott be, mégpedig Márki-Zay szervezetéhez, a Mindenki Magyarországa Mozgalomhoz (MMM). A politikus külön is tagadta, hogy az Amerikából származó adományokhoz Soros György üzletembernek köze lenne.
De mi is az Action for Democracy? Miként arról a Kontra.hu beszámolt, az amerikai szervezetet Korányi Dávid alapította az év elején. Korányit Bajnai Gordon korábbi magyar miniszterelnök embereként tartják nyilván, miután államtitkár volt az utolsó baloldali kormányban, két éve pedig Karácsony Gergely főpolgármester egyik tanácsadója. Az Action for Democracy vezetőségében helyet foglalók névsorának ismertetése helyett érdemes felidézni Schiffer András jogász, az LMP volt országgyűlési képviselőjének minap az Indexen megjelent mondatait.
„Egyetlen olyan „civil” sincsen közöttük, akinek a biográfiája mentes volna az állami vagy államközeli tevékenységet folytató kapcsolódásoktól. Egyetlen olyan művészt, tudóst vagy újságírót sem találunk az Action for Democracy honlapján, akiről azt feltételezhetnénk: érdekmentesen aggódik távoli demokráciák sorsa iránt” – fogalmazott cikkében az ügyvéd. Ehhez csak annyit érdemes hozzátenni, hogy ott található például Mark Malloch-Brown, aki jelenleg az Open Society Foundations, tehát a Soros-alapítványok elnöke.
A Korányi szakmai pályáját felvázoló, mostanában megjelent írások szerint a férfi több szállal, szervezeten keresztül kapcsolódott a Soros-világhoz. A New Yorkban élő Korányi azonban hamarosan elveszítheti budapesti állását. Karácsony Gergely főpolgármester ugyanis újságírói kérdésre a héten azt mondta, hogy megválnak Korányi Dávidtól. A jelek szerint
nem számít tehát, hogy Márki-Zay Péter mozgalmába Korányin keresztül érkeztek a külföldi pénzek.
Vagy lehet, hogy éppen ez áll annak hátterében, hogy megválnak Korányitól?
Bajnai Gordon neve ugyanakkor nem csak Korányi Dávid hazai politikai pályája kerül elő. Érdemes újra felidézni Márki-Zay Péter nyilatkozatát az Amerikából érkező százmilliók felhasználásáról. Az elbukott kormányfőjelölt a Magyar Nemzet által közzétett videóinterjúban arról beszélt, hogy a tengerentúli támogatás az MMM számlájára érkezett, a pénzből pedig a kampánykiadásokat fizették ki a jelöltek támogatásától az úgynevezett bömbis autók költségéig. S jutott az amerikai összegekből a Bajnai Gordon volt kormányfő nevével fémjelzett DatAdat cégcsoporthoz is.
A tanácsadással, adatszolgáltatással, kampánytechnológiával foglalkozó vállalathoz köthető Bajnai mellett Ficsor Ádám és Szigetvári Viktor is: előbbi a titkosszolgálatokért felelős minisztere, utóbbi tanácsadója, kabinetfőnöke volt Bajnainak, de államtitkári pozíciót is betöltött 2010 előtt. A DatAdat felmerült annak kapcsán is, hogy a kampányfinisben több százezren kaptak a kormányváltó erőkre buzdító sms-eket. A cég tagadta az érintettségét. Ám a több helyen csak a rendszerváltás óta eltelt időszak legnagyobb és a legtöbb embert érintő választási csalásának nevezett akció miatt már nyomoz a rendőrség, és vizsgálódik az adatvédelmi hatóság is.
Márki-Zay utóbb tagadta, hogy az Amerikából az MMM számlájára érkezett pénzből a kampányra is költöttek volna,
de korábbi nyilatkozatai alighanem lebuktatták. Ebben a kérdésben is a nyomozóhatóság tisztázhatja a helyzetet, pénzmosás és sikkasztás miatt ugyanis már szintén folyik a nyomozás.
Érdemes itt egy rövid kitérőt tenni. Arról, hogy Bajnai Gordonnak kiváló amerikai kapcsolatai vannak, egy igen jól értesült tanú tett nemrégiben részletes, eredetileg nem a nyilvánosságnak szánt vallomást. A sajtóban Anonymousként emlegetett álarcos alak tavaly év végén a Városháza-ügyben hozott nyilvánosságra hangfelvételeket. Ezek egyikén Gansperger Gyula baloldali befektető, Bajnai Gordon korábbi üzlettársa beszélt éppen magáról Bajnairól. „Magyarországon alapvetően az egész ellenzék mozgása mögött – én azt gondolom – külföldi erők és finanszírozók állnak. (...) Ugye, kik ezek az erők?” – teszi fel a kérdést Gansperger saját magának, majd meg is válaszolja azt:
Egyik része ez a Soros-birodalom, fogalmazzunk így. A másik része azok a nagytőkés csoportok, Németország, Egyesült Államok főleg, akik itt szeretnék, hogyha befolyással rendelkeznének. Én azt gondolom, hogy ezeknek az embere a Gordon [Bajnai Gordon – a szerk.]. Most a szónak nem a rossz értelmében véve. (...) Minden ennek a tábornak, akármit is mond a Gyurcsány meg a többi, minden külföldről jön.”
Gansperger Bajnairól alkotott véleményét érdemes komolyan venni, hiszen maga Bajnai is komolyan veszi. A volt miniszterelnök egy alkalommal így fogalmazott Ganspergerről: „Gyula régi harcostársam”.
A tengerentúlról ugyanakkor korántsem csak pénzzel igyekeztek elősegíteni Márki-Zay és a baloldal győzelmét. A Magyar Nemzet négyrészes cikksorozatban mutatta be, hogy jól megtervezett teljes „amerikai mintájú” kampányszervezetet állítottak fel, melyben adatgyűjtő cégtől politikai elemzőkön át, szakpolitikai NGO-k mellett aktivistamozgósító szervezetig sok minden megtalálható volt. Érdemes kiemelni, hogy a volt amerikai demokrata elnökjelölt-jelölt, a szélsőbaloldali Bernie Sanders kampányfőnök-helyettese és egyik bizalmasa is dolgozott Márki-Zay kampányában.
Az már más kérdés, hogy milyen eredménnyel. Ezzel kapcsolatban Kunhalmi Ágnes, az MSZP társelnöke az Azonnalinak arról beszélt: a választási kampányban a külföldi, amerikai tanácsadók erőltették a putyinozást, ami szerinte hiba volt, mert a békére és a szociális ígéretekre kellett volna helyezni a hangsúlyt. Mint fogalmazott, Márki-Zay Péternek volt egy saját tanácsadói köre magyar és külföldi tanácsadókkal.
Ők valamilyen okból még az utolsó körben is a putyinozó plakátokat erőltették”
– jegyezte meg Kunhalmi.
Márki-Zay egyesületének kampánybéli magatartása és amerikai támogatása lépéskényszerbe hozza a titkosszolgálatokat – legalábbis Horváth József biztonságpolitikai szakértő szerint. A volt titkosszolgálati vezető a Magyar Nemzetnek arról beszélt: mindenképpen át kellene világítani azokat a szervezeteket, alapítványokat, cégeket, amelyek pártokat, kampányokat finanszíroznak.
„Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a támogatást elfogadó politikai köröknek fogalmuk sincs arról, hogy valójában kik állnak a szóban forgó „jótékonyan adakozó” szervezetek mögött. Ezek szélsőséges esetekben lehetnek ellenérdekelt titkosszolgálatok, de még szervezett bűnözői körök is” – hangsúlyozta a szakember. Úgy vélte, egyértelműen nemzetbiztonsági kockázatnak minősül, ha ellenőrizetlen, tisztázatlan tulajdoni hátterű szervezeteken keresztül külföldről befolyásolják a magyar belpolitikai folyamatokat. „Éppen ezért a nemzetbiztonsági törvény mihamarabbi módosítására van szükség, hiszen a jogszabályt hozzá kell alakítani a jelenkor kihívásaihoz” – jelentette ki Horváth József. Mint mondta,
a nemzetbiztonsági kockázat fogalmának újradefiniálása elkerülhetetlen, az ország szuverenitása nem sérülhet semmiféle külföldi befolyás által.
Úgy véli, ez minden politikai szereplő érdeke, s ezalól senki nem lehet kivétel.
Hogy a törvényhozás új passzusokat szövegez-e majd, az egyelőre kérdéses, az első lépésen azonban túl van az ügy: a fideszes Halász János, mint a parlament nemzetbiztonsági bizottságának az alelnöke, szeptember végén arra kérte Sas Zoltán bizottsági elnököt, hogy mielőbb hívja össze a testületet, és tegye lehetővé az ügy feltárását. A kormánypárt ugyanis példátlannak nevezte, hogy Márki-Zay Péterék több milliárd forint kampánytámogatást kaptak külföldről. A Fidesz szerint ez amellett, hogy törvénytelen, durva beavatkozási kísérlet is a magyar választásokba, s mint ilyen, szuverenitási és nemzetbiztonsági kérdéseket is felvet.
A baloldal mindenesetre hallgat az ügyről.