Szánthó Miklós: Csak egy érdek, egy szenvedély van, és ezt úgy hívják, Magyarország

A szentesi '56-os megemlékezésen mondott beszédet az Alapjogokért Központ főigazgatója, az alábbiakban olvashatják.

"A szabadságot soha nem adják ingyen, a saját érdekeinkért ma is nekünk kell kiállnunk, mert soha senki nem fog harcolni értünk, ha mi magunk nem tesszük" - mondta Szentesen az '56-os megemlékezésen az Alapjogokért Központ főigazgatója, ahol Farkas Sándorral és a környékbeli polgármesterekkel közösen elhelyezték a forradalom hőseire emlékező mécseseket is.

Szánthó Miklós szerint 1956-ban egy egész nemzet hitt abban, hogy újra saját kezünkbe vehetjük a sorsunkat, hogy újra magyar, és nem idegen hatalmak által irányított életünk lehet. "Szentesen is lelkes és tiszta forradalom zajlott" - hangsúlyozta Szánthó. A szabadságharcot eltipró Kádár-rendszer azonban "nemcsak a forradalom emlékét igyekezett eltörölni, kiiktatni a nemzet emlékezetéből, hanem a feledés homályába akarta száműzni mindazokat, akiket akasztófára juttattak, bebörtönöztek." Ez a tervük azonban csúfos kudarcot vallott, mert "ma mégis itt állunk, hogy emlékezzünk 1956 hőseire. Nem tudtak minket megfosztani jövőnktől sem, hiszen tudjuk, hogy valójában a forradalom győzött, a kommunisták veszítettek".

Ünnepi beszédében Szánthó azt is felidézte, "hogy a szabadságot soha nem adják ingyen, a saját érdekeinkért nekünk kell kiállnunk, mert soha senki nem fog harcolni értünk, ha mi magunk nem tesszük. Csak egy szempont, egy érdek, egy szenvedély van, melynek alá kell vetnünk magunkat, és ezt úgy hívják: Magyarország" - mondta az Alapjogokért Központ vezetője.

Történelmi párhuzamot húzva múlt és jelen közé, Szánthó Szentesen kijelentette: "ahogy a történelmünk során oly sokszor, külső elnyomók most is bele akarnak szólni a csakis ránk tartozó, nemzeti ügyeinkbe. Manapság Keletről újra orosz tankok lánctalpainak csikorgása hallatszik, Nyugatról pedig egy neomarxista, magát haladónak és érzékenynek nevező, szivárványos elmebaj kopogtat az ajtónkon, mi pedig két tűz között, a demokrácia és a szabadság élharcosaiként küzdünk nemzetünk megmaradásáért." Majd így folytatta: "ma is meg akarják nekünk odakintről szabni, miben kell hinni, mit szabad és mit nem szabad mondani, vagy éppen tenni. Pontosan ugyanúgy, ahogy '56-ban a kommunisták tették. Csak éppen most új köntösben, a korszellemnek sokkal inkább tetsző, jóemberkedő jelszavak álcájával teszik ezt. De a cél ugyanaz: ne legyünk azok, akik vagyunk, adjuk fel magyarságunkat, nemzeti sajátosságainkat, családjaink és gyermekeink biztonságát, energiabiztonságunkat, és idomuljunk hozzájuk. A gond csak az, hogy álmoralizálással még sohasem fűtöttek fel egy lakást."

A főigazgató hozzátette, történelmünk felvértez bennünket, hogy mindennek ellenáljunk: "mi, itt a vasfüggöny keleti oldalán tanultunk saját történelmünkből, ezért ahogy '56-ban, úgy most is pontos elképzeléseink vannak arról, hogy kik vagyunk és mit szeretnénk. Ezért nem fogadjuk el sem az egyoldalú moszkvai, sem az egyoldalú brüsszeli diktátumokat." A közös cél pedig soha nem lehet más, mint a magyar érdek képviselete: hogy kimaradhassunk a háborúból, és elkerülhessük, hogy a Brüsszel által kikényszerített szankciók térdre rogyasszák Európát - fogalmazott az Alapjogokért Központ főigazgatója. "Az elmúlt 1100 évünk bizonyítja, hogy se ide, se oda nem lehet minket beolvasztani. Ez legyen iránytűnk a jövőre nézve is: magabírás az internacionalista elnyomással szemben, az önálló cselekvés lehetőségének megőrzése a gúzsba kötve táncolás helyett."

Szánthó szerint a ma élők nemzedékeinek az a feladata, "hogy továbbvigyük és gyerekeinknek, unokáinknak elmeséljük az forradalmárok történeteit. Brusznyai Árpádét, a szentesi Hering Béláét, vagy éppen Wittner Máriáét és Sticker Katalinét. A többiek mellett ők azok a fénylő csillagok a magyar történelem egén, akik megtanították nekünk, mit jelent magyarnak lenni, mit jelent a magyar érdekekért harcolni."