Biztosan nem hallott még ezekről az államokról!

Az Osztrák-Magyar Monarchia szétesését követően időlegesen rengeteg új államalakulat jött létre. A Ludovika Kiadó legújabb kötetet ezeket mutatja be.

1918 őszén Magyarországon az eltűnő állami hatalom hordalékos senkiföldjén kérészállamok rövid életű konjunktúrája is következett, bánáti, zsil-völgyi, hucul, kun köztársaságokkal. A köteteben szereplő tanulmányok arra próbálnak választ adni, mi mozgatta a szereplőket, ismerteket és kevésbé ismerteket, milyen szándékok, illúziók érvényesültek, pontosabban nem érvényesülhettek, milyen lokális vagy regionális keretek és lehetőségek határozták meg a cselekvést: egyáltalán elitek pótcselekvése volt vagy tragikomikus társadalmi társasjáték az állam összeomlása közepette?

A válaszadást a kötet szerzői annak reményében teszik, hogy kutatásaik gyakorlati eredményei regionális (közép- és kelet-európai) keretekben is hasznosulhatnak. Ha így lesz, akkor beilleszkedhetnek abba a jelenségvilágba, amelyet Milan Kundera Közép-Európa-nosztalgiája, Szűcs Jenő Közép-Európa-kritikája és persze a 21. század második évtizede Európa-diskurzusainak alternatívájaként/kritikájaként jelentkező új viták tesznek újra meg újra aktuálissá és bizsergetően érdekessé.

Hatalmi űrben jöttek létre

„Azt gondolom, hogy az első kérdés, ami a kérészállamok kapcsán fölmerül egy jogászban, hogy létezik-e állam jog nélkül, illetve ennek a fordítottja, létezik-e jog állam nélkül" – tette fel a kérdést az NKE rektora. Deli Gergely felhívta a figyelmet arra, hogy a kérészállamok létével kapcsolatos kérdés megválaszolásához több szempontot kell figyelembe vennünk. Az egyik legfontosabb az, hogy meg kell vizsgálnunk, az adott államnak sikerült-e jogrendszert kiépítenie és fenntartania. Ha igen, akkor valószínűleg nem kérészállamról van szó, mert a kérészállamiság egyik legfőbb ismérve jogelmélettel, jogtörténettel foglalkozva az, hogy az adott állam tudott-e jogrendszert fenntartani. A jogrendszer pedig egy differenciált normarendszert jelent, ahol az állampolgárokra közvetlenül vonatkozó elsődleges magatartásszabályozó normák mellett jellemző egy bizonyos szervezettség, amely megmutatja, hogy ezeket a viszonyokat különböző szervek hogyan tudják létrehozni, módosítani, megszüntetni.

Forrás: Origo

„Tehát a normák differenciáltsága okozza a jogrendszert, és ha egy állami ilyet ki tud építeni, akkor szerintem már kibújik a kérészállamiság bábjából, és valódi állam lesz belőle". Deli Gergely kitért a másik fontos szempontra is: „A másik kérdés az, hogy abban a pillanatban, amikor létrejött az állam, akkor mindez egy nagyon erős hatás ellenhatására történt-e meg. Szerintem az nem lesz kérészállam, amelyik egy erős hatás ellenében jön létre, belső organikus válaszként. Képes arra, hogy ezt az erős hatást túlélje, arra egy belső organikus választ fogalmazzon meg. A legtöbb állam, amiről ebben a könyvben szó van, nem felel meg ezeknek a kritériumoknak, mert többnyire az jellemzi őket, hogy nem erős hatásra, hanem egy hatástalanságban jöttek létre, egy hatalmi űrben, így nem tudtak a kérészállamiságon túllépve igazi államként tovább éni".

Valamelyik csak egy hétig bírta

A Szeghy-Gayer Veronika és Zahorán Csaba szerkesztésében megjelent kiadvány a 2020. február 25-én megtartott konferencia anyagát tartalmazza. A kötet húsz szerző tizenkilenc írásával a történelmi Magyarország 1918–1919-es felbomlásának és az első világháború utáni új berendezkedés kialakulásának drámai éveibe kalauzolja az olvasókat. Abba az időszakba, amikor számos – inkább rövidebb, mint hosszabb ideig fennálló – politikai képződmény jött létre a Magyar Királyság területén. A kontextust a központi hatalmak háborús veresége és a wilsoni nemzeti önrendelkezés elve képezte, a Monarchia szétesése pedig a legkülönfélébb, régi hagyományokra vagy új eszmékre egyaránt építő stratégiákat vetett fel az egyes területeken.

1918 őszén Magyarországon az eltűnő állami hatalom senkiföldjén kérészállamok rövid életű konjunktúrája is következett. Ezek voltak a Bánsági/Bánáti Köztársaság, a Hiénc/Heinzenland Köztársaság, a Szepesi Köztársaság, a Kelet-Szlovák/Szlovják Népköztársaság, a Kun Köztársaság, a Hucul Köztársaság, a Kalotaszegi Köztársaság, a Székely Köztársaság, a Magyarországi Tanácsköztársaság, a Mura/Vendvidéki Köztársaság, a Szlovák Tanácsköztársaság, a Carnarói Olasz Kormányzóság, a Baranya-Bajai Szerb-Magyar Köztársaság/Baranyai Szerb-Magyar Köztársaság és a Lajtabánság. Némelyik 24 órát élt, némelyik egy hétig, némelyik pár hónapig.