Ellenzéki konzultációs káosz

Budapest, 2016. október 23. Ujhelyi István, az MSZP európai parlamenti képviselője, Molnár Gyula, az MSZP elnöke, Karácsony Gergely, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke, Kunhalmi Ágnes, az MSZP budapesti elnöke, Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke, Vajda Zoltán, az Új Magyar Köztársaság Egyesület ügyvivője és Székely Sándor, a Szolidaritás elnöke (b-j) a baloldali ellenzéki pártok kormányellenes tüntetésén a Blaha Lujza téren 2016. október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján. A „Mossuk le a gyalázatot!” „Emlékezés 1956 hőseire és tüntetés az európai Magyarországért” című rendezvényt magánszemélyek jelentették be, de azon ellenzéki politikai pártok vezetői is felszólalnak. MTI Fotó: Balogh Zoltán

Az ellenzék mindig zavarba jön, ha a választók véleményét kell megismerni, őket nagyon zavarják a szavazók. A nemzeti konzultációra is ezért reagáltak az utóbbi években radikális elutasítással.

Egész különösen kezeli a választókkal való párbeszéd intézményét az ellenzék: a kormányoldal immár sokadik ilyen kezdeményezését szabotálnák; gyújtósnak használnák, feleslegesnek tartják, miközben saját maguk is konzultációt indítanak. Ebből is kitűnik, hogy a kreativitás halvány szikrája sincs meg az oldalukon, a Fideszt másolják, sikertelenül.

A kormányoldal most is olyan témában kérdezi meg a választókat, amely a figyelem középpontjában áll, a legjobban érdekli és érinti az embereket. Az uniós szankciók miatt emelkedett meg drasztikusan az infláció, ezért alakult ki Európában energiaválság. A kormány a kellő társadalmi támogatottsággal a háta mögött sokkal hatékonyabban tud fellépni a brüsszeli újabb és újabb embargós javaslatokkal szemben. Ezért hirdették meg a szankcióellenes nemzeti konzultációt.

Az LMP több mint egy hónappal a fideszes bejelentés után hirtelen megvilágosodott, és "zöldkonzultációt" hirdetett. A "zöldek" többek között rákérdeznek arra, hogy a választók egyetértenek-e a Paks 2 szerződésének felbontásával. Az biztos csak a véletlen műve, hogy az oroszok elleni "atomszankció" terve a kilencedik uniós embargós csomagban is szerepel. Szögezzük le: a jelenleg működő paksi blokkok és az atomerőmű fejlesztésének ellehetetlenítése veszélyeztetné Magyarország energiabiztonságát is.

Még az LMP-nél is később kapcsolt a legutóbbi befuccsolt ellenzéki "csodafegyver" Márki-Zay Péter.

A Mindenki Magyarországa Mozgalma (MMM) azért késhetett ilyen sokat a saját kezdeményezéssel, mert alaposan meg kellett tárgyalniuk, hogyan nevezzék el az akciójukat. Hosszú hetek éjszakába nyúló tárgyalásai után megszületett a „Civil nemzeti konzultáció" elnevezés. Frappáns! (Hasonló kreativitásról tett tanúbizonyságot 2016-ban a Vona Gábor vezette Jobbik, amely akkor "Valódi nemzeti konzultációt" hirdetett. Az is befuccsolt, ez is be fog...)

Forrás: MTI/Balogh Zoltán

De ha már itt tartunk, egy politikai kampány miért is lenne "civil"? - erre a fogós kérdésre is meglehet a magyarázat. Mint tudjuk, a baloldal választási kampányát egy "civil" amerikai baloldali hálózat finanszírozta, és a közel kétmilliárdos összeg épp az MMM-nél landolt. A nagylelkű finanszírozó(k)nak lehet majd jelezni, hogy nézzék, mi teljesítünk a pénzért cserébe, még konzultációt is hirdettünk. Az már más kérdés, hogy a szavazókat nemigen érdekli se Márki-Zay, se a konzultációs kérdései.

A kiváló külföldi kapcsolatai a Momentumnak is megvannak, de hol van már az egykori NoOlimpiás lelkesedés! Pedig nem változtak, hiszen most éppen az uniós szankciókat tartják kívánatosnak a magyar érdekekkel szemben. A nemzeti konzultációval kapcsolatban csak annyira voltak képesek, hogy közölték: gyújtósnak használnák a kormányzati íveket.

A "legerősebb ellenzéki párttól", a DK-tól csak annyira futotta, hogy feljelentést tegyenek a kormány konzultációs plakátjai ellen. Szerintük a hirdetésekben ábrázolt szankciós bombáktól az emberek jajveszékelve rohannak fedezékbe. No comment. Nem volt az olyan rég, hogy elfelejtsük: a DK-sok 2015-ben, a migránsok hazai letelepítését is rögzítő uniós menekültkvótáért kezdtek buzgó aláírásgyűjtésbe. Most minden nyilatkozatukban kiállnak a háztartásokat, ipart és a teljes gazdaságot veszélyeztető brüsszeli embargók mellett. Már azon sem lepődnénk meg, ha szankciópárti petícióval rukkolnának elő. Gyurcsányék még erre is képesek lennének.

Összegzésképp megállapítható, az ellenzék mindig zavarba jön, ha a választók véleményét kell megismerni, őket nagyon zavarják a szavazók. A nemzeti konzultációra is ezért reagáltak az utóbbi években radikális elutasítással.

Viszont látták, hogy a kormánypárti eszköz hatékony és mobilizáló erejű. De ez az eszköz csak abban az esetben működik, ha valóban pártokon átnyúló, nemzeti ügyekről kérdezik meg a szavazókat, ahogy a Fidesz képes erre. Most abban a furcsa helyzetben vannak, hogy egyszerre kell kritizálni a kormányzati konzultációt, de valamilyen politikai cselekvéssel reagálni is rá. A szellemi hátország hiánya miatt viszont csak a konzultáció intézményének öncélú utánzására képesek, ezzel összezavarják a szimpatizánsaikat. Korábban ugyanis ők csak azt hallották, hogy erre semmi szükség. Ezért alakult ki az ellenzéki konzultációs káosz, amelyben a lényeg, a saját támogatóik álláspontja is elvész.

Szerző: Pindroch Tamás, az Alapjogokért Központ vezető elemzője