Dél-Ázsia a világ nagyon különleges térsége. Amellett, hogy minden előrejelzés szerint egyre nagyobb gazdasági, népesedési és katonai súlya lesz a 21. század előttünk álló évtizedeiben, belső társadalmi feszültségek, sőt akár államközi konfliktusok terhelhetik majd népeinek életét. Központi elhelyezkedésű országának, Indiának felemelkedésével pedig a globális hatalmi játszmák főszereplője lett.
Nem vitás, hogy Dél-Ázsia első hallásra igen erőltetett, a földrajztudomány fogalomtárából kölcsönzött kifejezésnek tűnhet. Valójában jóval több ennél. Történeti és politikatudományi szempontból is releváns, körülírható fogalom. Ennek a bizonyos körülírásnak a tartalmi elemeiről ugyanakkor – mint szinte mindenről – vannak kisebb viták. Összevetve azonban a Föld számos nagytérségével, földrajzi értelemben viszonylag jól meg tudjuk határozni, hogy mit is értünk alatta.
Az északon a Himalája, nyugaton a Hindukus, délen az Indiai-óceán, míg keleten az Arakán-hegység által határolt világrész fejlődését a történelem megelőző korszakaiban is számtalan egymással összefonódó tendencia jellemezte. E viszonylag tiszta földrajzi lehatárolást a civilizációs szempontok tovább árnyalják. Itt kerül előtérbe egy másik régóta használt szemléletmód, amely az indiai szubkontinens, indiai világ vagy Elő-India kifejezésekkel szokta leírni a területet. Tehát ez utóbbi Dél-Ázsiát alapvetően történelmi és kulturális vonásaiban igyekszik megragadni. Ám az átfedés a földrajzi és a történeti alapokról induló meghatározások között döntő mértékű.
Fontos ugyanakkor, hogy a felsoroltakban szereplő „India" kifejezés nem azonos a mai Indiai Köztársasággal, amely megörökölte bár a történelmileg Indiának tekintett dél-ázsiai terület legnagyobb részét, ám még így is csak a szóban forgó térség 63 százalékát képviseli. Végső soron történelmi és részben etnológiai okokból ehhez az indiai szubkontinenshez szokták újabban Afganisztánt is sorolni. Több olyan, központját végül a Ganga (Gangesz) alföldjén megszervező birodalom létezett egykor, amelynek területe legalább részben kiterjedt Afganisztán mai államterületére is. Pakisztán északnyugati határai pedig lényegében Afganisztán területi megkurtításával jöttek létre, és állnak fenn ma ismert formájukban. Ha ezt a képet kiegészítjük az ország kapcsolatrendszereinek orientációjával – bár Afganisztánt a stratégiai elemzők általában ütközőállamként szokták jellemezni –, el lehet fogadni az afgán állam Dél-Ázsiához sorolását. Jelen kötet is ezt teszi.
Mindezek után a történeti szempontokat is figyelembe vevő, azt a mai államhatárokkal kombináló értelmezés alapján tudjuk azt mondani, hogy ma Dél-Ázsia a Föld szárazföldi összterületének 3,5%-át, majdnem 5,3 millió négyzetkilométert tesz ki. Közel kétmilliárdos népességével 2018 végére már a legnépesebb nagytérség volt a világon, csaknem az emberiség egynegyede élt itt.
Ez a könyv azt az utat ismerteti meg olvasójával, amelyet Dél-Ázsia nyolc országa, Afganisztán, Pakisztán, India, Nepál, Bhután, Banglades, Srí Lanka és a Maldív-szigetek tett meg a poszthidegháborús időszaknak nevezhető közelmúltban, nagyjából 1989 és 2019 között. Ennek során éppúgy bemutatja a regionális szintű tendenciákat, mint az egyes országok politikatörténetét, illetve társadalmi és gazdasági adottságait. Külön figyelmet szentel emellett a Dél-Ázsiát érintő nagyhatalmi törekvéseknek is.