Schmidt Mária: A kommunisták ahhoz szoktak hozzá, hogy a sajtó egy kézben összpontosul és kiszolgálja őket

Schmidt Mária főigazgató, XXI. Század Intézet

A XXI. Század Intézet szervezésében, a Terror Háza Múzeumban Médiaegyensúly címmel konferenciát rendeztek a sajtóviszonyok hazai és európai alakulásáról. Ahogy arra az esemény szervezői rámutattak: az elmúlt 12 évben a hazai médiapiac jelentősen átalakult, amelyet a korábban domináns baloldali-liberális fórumok a sajtószabadság sérelmeként élnek meg, külföldi támogatóikkal együtt, míg a rendszerváltoztatás utáni húsz évben mindvégig kisebbségben dolgozó jobboldaliak éppen annak visszaállásaként üdvözölnek. Ezzel összefüggésben a konferencia alatt három kerekasztal-beszélgetésre került sor, amelynek a résztvevői Schmidt Mária történész, a XXI. Század Intézet főigazgatója; Stefka István, a PestiSrácok lapigazgatója; Deák Dániel, a XXI. Század Intézet vezető elemzője; Boris Kálnoky, az MCC Média Iskola vezetője; Seres László újságíró; G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója; Koltay András, a NMHH elnöke; illetve Kulifai Máté, a Hetek főszerkesztője voltak. A moderátorok szerepét Huth Gergely (a PestiSrácok főszerkesztője), Szabó László (kommunikációs szakértő) és Gulyás István (az M5 műsorvezetője) látták el. Az esemény házigazdája Ferkó Dániel, a PestiSrácok újságírója volt, a rendezvényt pedig Békés Márton történész, a XXI. Század Intézet igazgatója konferálta.

Békés Márton történész, a XXI. Század Intézet igazgatója köszöntőjében elmondta, hogy

meghívtak baloldaliakat is a konferenciára, de ők nem kívántak élni a lehetőséggel.

A történész egy 1999-ben készült ENSZ-jelentésről beszélt, amely rávilágított arra, hogy

öt akkori aktív magyar újságíróból négy a kommunizmusban kezdte pályafutását, ez a tény pedig rányomta a bélyeget a magyarországi sajtó jellegére és minőségére.

Békés leszögezte:

ahogy a gazdaságban, úgy a médiában sem volt igazi rendszerváltás.

Napjainkban pedig a transzatlanti progresszív hálózat próbál új életet lehelni a baloldali médiába, például a külföldi finanszírozás révén.

Volt-e rendszerváltás a médiában?

Ezt követően Médiarendszerváltás cím alatt kerekasztal-beszélgetésre került sor a XXI. Század Intézet főigazgatója, Schmidt Mária, a PestiSrácok lapigazgatója és Stefka István között, amelyet a konzervatív hírportál főszerkesztője, Huth Gergely moderált.

Fotó: Major Kata - Origo

Schmidt Mária Albert Camus francia írótól származó idézettel kezdett, miszerint

aki eladja a sajtóját, azzal eladja a jogát a nemzeti öntudat megteremtésére.

Azzal folytatta, hogy a rendszerváltás után a külföldiek, különösen a németek kivásárolták a hazai sajtót, ezáltal a tájékoztatás külföldi kézbe került.

Azt hittük, hogy a nyugatnémetek antikommunisták, de valójában lepaktáltak a hazai kommunistákkal. Ugyanakkor a nyugatnémetek az újraegyesítés után minden NDK-s kommunista újságírót kirúgtak, mert tudták, hogy őket nem szabad pozícióban tartani, de Magyarországon ellenkező módon cselekedtek

– hangsúlyozta a történész.

Stefka István ennek kapcsán megjegyezte:

a kommunisták eladták a magyar sajtót, nem volt ebben igazi rendszerváltás, a bolsevik hagyomány tovább folytatódott.

Hozzátette: a négy országos napilapot

áron alul adták el a német médiamoguloknak, azzal a feltétellel, hogy a pártállam által kinevezett vezetőket pozícióban kellett hagyni.

Huth felvetette, „hogy van az, hogy Moszkva leghűségesebb újságíró-kiszolgálói a Nyugat leghűségesebb kiszolgálói lettek?"

Stefka erre azt felelte,

úgy, hogy átöltöztek, ahogy az itt a Terror Házában látható, megvették őket. Így lehetséges ma, hogy a szovjetek egykori első számú kiszolgálói ma a leginkább oroszellenesek.

Schmidt Mária véleménye alapján a nyugatiak azért támogatják a hazai baloldali médiát, mert az újságíróik nem szuverén, nem nemzeti szempontok alapján írnak, hanem éppen aktuális külföldi szempontokat érvényesítenek.

A történész ugyanakkor úgy véli, hogy magyar baloldali médiára sem a baloldali, sem a liberális jelző nem megfelelő, az újságíróik a nyugati érdekek kiszolgálói, a „nemzetközi oldal" lenne a helyes leírás.

Stefka szerint a fő törésvonal a nemzeti és a nemzetellenes újságírók között tapasztalható, az utóbbira a Quisling-hagyomány jellemző.

Megjegyzés: Vidkun Quisling a második világháború alatt német megszállás alá került Norvégia náci kollaboráns kormányának volt a vezetője, akit a felszabadulás után kivégeztek. Azóta Quisling neve a hazaárulás és a külföldi érdekek képviseletének a szinonimájává vált.

Schmidt Mária arról beszélt,

a kommunisták ahhoz szoktak hozzá, hogy a sajtó egy kézben összpontosul és az őket szolgálja ki, ezért nem akarták, hogy legyenek más jellegű médiumok.

A '90-es években az antiszemitizmus vádjával próbálták ellehetetleníteni a jobboldali médiát és politikát. Az antiszemita jelzőre főképp azért volt szükség, hogy a külföld előtt lejárassák a jobboldalt.

Aztán ejtették az antiszemitizmus témáját, most a Putyin-kártyát használják; akit le akarnak járatni arra azt mondják, hogy „Putyin-bérenc".

Azért választották ezt a jelszót, mert Nyugaton ennek egyértelmű az üzenete, nincs szükség további magyarázatra.

A történész úgy véli, hogy a sajtó mint szakma megszűnt akkor, amikor az érdekképviselet helyett az egymás elleni harcra álltak át. A közös érdekeket a médiában nem lehet képviselni, az újságírók éveken át egymás lejáratásával foglalkoztak, és „talán még ma is azt csinálják, ilyen körülmények között létező szakmáról nem lehet beszélni". Azt viszont „nagyon nagy dolognak" tartja, hogy mindenki elmondhatja és leírhatja a véleményét, a sajtóban a nemzeti és a nemzetközi oldal megoszlása 50-50 százalék körüli, a kommunizmus alatt ilyen állapotokra vágytak.

Schmidt Mária álláspontja szerint

jó lenne, ha a másik oldal tudatosítaná, hogy a monopóliumuk nem jön vissza, ők lehetnek továbbra is fontosak, de egyeduralkodóak nem.

Nyugati mérce a médiában

A második kerekasztal-beszélgetés a XXI. Század Intézet vezető elemzője, Deák Dániel; az MCC Média Iskola vezetője, Boris Kálnoky és Seres László újságíró között zajlott. A beszélgetést Szabó László kommunikációs szakértő moderálta.

Szabó László, Seres László, Boris Kalnoky és Deák Dániel Fotó: Major Kata - Origo

A rendezvény alatt Seres László liberális újságíró, blogger a magyarországi médiaviszonyokat bírálta, különös tekintettel a közmédiára.

A részben magyar, részben német származású Boris Kálnoky a téma kapcsán úgy vélekedett, hogy a nyugati és a hazai média is válságban van, a businessmodell nem működik, az olvasók nem akarnak fizetni a hírekért, hanem ingyen akarják azokat olvasni az interneten. Szerinte a függetlenség a finanszírozással függ össze, „de nem is lehet elvárni a közmédiától a függetlenséget, mivel az államtól kapja a pénzt".

Kálnoky kiemelte,

a német közmédiában kormánykritikát nem lehet hallani.

Deák Dániel ezzel összefüggésben azt hangsúlyozta, hogy

a magyar baloldali politikusok nem fogadják el a hazai közmédia meghívásait, helyette azt mondják, hogy őket nem hívják meg, de ez nem igaz.

Majd arról beszélt, a nyugati közmédiában elképzelhetetlen az, hogy a migrációs válságról, a koronavírus elleni oltásokról és az orosz-ukrán háborúról olyan sok, egymásnak olykor szélsőségesen ellentmondó vélemény megjelenjen, mint a hazaiban.

Kálnoky a német közmédia Magyarországgal kapcsolatos tudósításaira kitérve közölte:

„a németeknek jó a több Európa", mégpedig azért, hogy ne érezzék többé németnek magukat, ugyanakkor „a szorosabb uniós integráció német gazdasági érdek is", és ha Magyarország vitatja a szorosabb integrációra való törekvést, akkor Németország és az ottani média úgy fogja fel, „mintha ezzel őket támadták volna meg".

Az MCC Média Iskolájának vezetője arról is beszélt, hogy

a német köztévében vannak az úgynevezett kancellárkérdések, de ott ő soha, egyetlenegy kritikus kérdést sem hallott még.

Deák Dániel felvetette, hogy a magyar álláspont kezd mérvadó lenni, hét évvel ezelőtt még csak Orbán Viktor miniszterelnök mondta azt, hogy az illegális bevándorlás a bűncselekmények számának növekedésével jár, néhány napja pedig Emmanuel Macron francia államfő kijelentette, hogy a bűncselekmények felét Párizsban illegális bevándorlók követik el.

Kálnoky erre reagálva megjegyezte:

nemrég a Bild Zeitung berlini szerkesztőségének a volt vezetője, Ralf Schuler véleménycikkben akarta felhívni a figyelmet arra, hogy a bevándorlással kapcsolatosan a magyar miniszterelnök álláspontja igazolódik, de az Orbánra való utalást a főszerkesztőség kihúzta, azzal a magyarázattal, hogy ez „kontroverz" - vagyis támadható.

Később a Német Külkapcsolatok Tanácsának (DGAP) egyik tanulmányából idézett, amely azt vizsgálta, hogy mi „stimmel" a német média Magyarországgal kapcsolatos tájékoztatásából.

A DGAP 15 pontot emelt ki, ebből 13 vagy 14 egyáltalán nem felelt meg a valóságnak.

Kálnoky is jelen volt a tanulmány bemutatóján, egy másik résztvevő pedig megkérdezte, hogy akkor miért írnak ilyesmiket Magyarországról, erre a válasz az volt, hogy „megfelelési kényszer, csordaszellem", illetve az attól való félelem, hogy ha tárgyilagosan cikkeznének hazánkról, akkor ellehetetlenülhet a karrierjük, mivel a rivális médiumok megvádolhatják őket azzal, hogy egy „antiszemita", „nacionalista" rendszert támogatnak, felvetve azt, hogy esetleg ezen újságírók is szimpatizálnak az antiszemitizmussal és a nacionalizmussal.

Deák Dániel hozzátette: a német Cicero című magazint például azért kritizálták, hogy miért biztosított Orbán Viktornak lehetőséget arra, hogy ő is elmondhassa a véleményét a berlini látogatási alkalmával.

A beszélgetés végén a XXI. Század Intézet vezető elemzője arról beszélt, hogy

egyes médiumok szerepe csökken, viszont fontos újságírók, médiamunkások szerepe nő, példaként a Tucker Carlson-jelenséget hozta fel.

Kálnoky kiemelte: felvetődik az a kérdés, hogy ha van egy újságíró, akit milliók olvasnak, akkor ennek az újságírónak vajon van-e szüksége a lapra, ahol publikál, könnyen lehet, hogy nincs, és ha önállóan feltöltené az internetre az általa gyártott tartalmakat, akkor így több pénzt kereshetne.

Egyensúly a médiában: 2010–2022

Az utolsó kerekasztal-beszélgetésen G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégiai igazgatója; Koltay András, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) elnöke, illetve Kulifai Máté, a Hetek főszerkesztője vettek részt. A moderátor Gulyás István, az M5 műsorvezetője volt.

Gulyás István (M5); Kulifai Máté, a Hetek főszerkesztője; Koltay András, az NMHH elnöke; G. Fodor Gábor, a XXI. Század Intézet stratégai igazgatója Fotó: Major Kata - Origo

Koltay András kiemelte, hogy a hagyományos médiumok közül a televízió nem veszítette el a szerepét, de az kétségtelen, hogy az online médiumok szerepe nő.

G. Fodor Gábor arról beszélt, a médiában az elmúlt bő tíz év arról szólt, hogy a jobboldal a baloldalhoz hasonlóan teret akart nyerni; a cél az volt, hogy legyen meg az 50-50 százalékos egyensúly, bár ő személy szerint úgy véli, hogy ennél ambiciózusabb célokat kell megfogalmazni.

Markánsan úgy fogalmazott, hogy

a hagyományos újságírásnak vége van, az újságírók tekintélye is csökken.

Kulifai Máté közölte, hogy 2010-ben a Hetek egy nyomtatott lap volt, amely néha szervezett rendezvényeket, ma már egész más a helyzet, az online téren van a hangsúly, külön kiemelve a közösségi médiát. Ugyanakkor a közösségi médiában az algoritmusok a liberális, nihilista, cinikus álláspontot kedvelik.

A nemzeti, keresztény tartalmakat nagyon nehéz >>TikTok-nyelvre<< lefordítani

– tette hozzá.

Gulyás István Medgyessy Pétert idézte, aki baloldali miniszterelnökként, 2002-ben kijelentette,

„akinek tévé kell, az vegyen magának", és a jobboldal ezt megcsinálta.

Elmondása alapján Medgyessy híres elszólása igazából már a '90-es évek elején jelen volt a közéletben, egyes kevésbé ismert közszereplők már akkor arról beszéltek, hogy aki akar, az vegyen magának médiát. Szerinte

a '90-es évek médiaháborújából eljutottunk a kultúrharcig, és jelenleg ez csapódik le a médiában.

„Aki TikTok-videókat néz, az nem fog Tolsztojtól Háború és békét olvasni" – vélekedett az M5 műsorvezetője.

Ezzel összefüggésben Kulifai közölte, hogy ő 30 évesen már „öreg" a TikTok-hoz, ugyanakkor „meg kell tanulni trendivé és fogyaszthatóvá tenni a saját termékeinket, és a gyermeket úgy kell nevelni, hogy számukra kiskoruktól fogva ez népszerű legyen, mert akkor ők később ilyen tartalmakat fognak gyártani".

Pozitív példaként a Hit Gyülekezetét nevezte meg, amely ezt a feladatának tekintette, és anélkül, hogy bárki kiadta volna utasításba, a huszonéves fiataljaik akár milliós elérhetőségű videós, online tartalmakat gyártanak.

Erre jó példa az Ultrahang nevű YouTube-csatorna, amelyet a járvány alatt egy fiatalember, Cs. Király Tamás egyedül kezdett el készíteni, „most már persze többen vannak", és nézettségben verik a milliókból felépített Partizánt, illetve számos más külföldről finanszírozott, sok pénzből gyártott liberális orgánumokat.