Súlyosbodik a gyógyszerhiány Franciaországban

Bár a franciaországi gyógyszerhiány nem új keletű probléma, most azért kap egyre nagyobb figyelmet a kormány, a szakemberek és a francia sajtó részéről is, mert már a széles körben használt készítményeket is érinti.

Különösen aggasztóvá vált a paracetamol tartalmú gyógyszerek, valamint az amoxicillin tartós hiánya. A paracetamol hiánya miatt a francia gyógyszerügynökség már nyáron arra kérte a gyógyszerészeket, hogy két dobozban maximálják az egyszerre megvásárolható készítmények számát. A szélesedő és mélyülő gyógyszerhiány azonban már számos antibiotikum esetében is feszültségeket okoz az ellátásban.

Míg 2021-ben kilencszáz gyógyszerrel kapcsolatban regisztráltak hiányt a francia hatóságok, 2022 első felében ez a szám már elérte a hatszázat, s ez év végéig azonos ütemű növekedés várható a hiánycikké váló gyógyszerek listáján.

A súlyosbodó gyógyszerhiány hátterében a gyógyszergyártás globalizációja és az ahhoz kapcsolódó következmények állnak: az ellátási láncokban bekövetkezett fennakadás, a nyersanyagokhoz való hozzáférés különböző nehézségei, az aktuális geopolitikai helyzet, az infláció, a gyártók energiaszámlájának drasztikus növekedése.

A gyógyszerválságot a francia hatóságok rövid távon például azzal próbálják kezelni, hogy szabályozzák (korlátozzák) a gyógyszertárakban elérhető mennyiségeket, valamint belátásra, rugalmasságra – azaz különböző módokon való alkalmazkodásra – szólítják fel az orvosokat és a betegeket.

Hosszú távon a francia kormány pedig a gyógyszergyártás hazatelepítésére szólította fel a francia gyártókat, az ötlettel pedig – eltérő mértékben – az iparág és az elemzők is egyetértenek. A francia kormány már pénzügyi ösztönző intézkedéseket is életbe léptetett annak érdekében, hogy legalább az alapvető gyógyszereket ismét Franciaországban állítsák elő.

A nemzeti gyógyszerpolitika átláthatóságát felügyelő és a politikai baloldalhoz közel álló szervezet azonban még ennél is tovább menne a hiánytalan gyógyszerellátás garantálása érdekében: a gyártás tömeges repatriálását, sőt a gyógyszergyártás állami kézbe vételét követeli.

A francia gyógyszergyártók bár nyitottnak mutatkoznak, emlékeztetnek a szigorú európai szabályozásra, és arra, hogy a francia közegészségügyi rendszer által megszabott és a gyártók szerint alacsony gyógyszerárak nem hatnak ösztönzőleg a hazai termelésre.