Lócsontváz alól kerültek elő a világháborús gránátok

Lócsontváz alól került elő 85 darab, különböző gyártmányú világháborús aknavetőgránát a közelmúltban egy mezőzombori szántóföldön - írja Facebook posztjában az MH 1 Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred. 

Az ezred katonái rendőrségi bejelentés miatt vonultak a Borsod-Abaúj Zemplén megyei településre, mely szerint mezőgazdasági földmunkák során feltételezett robbanóeszközre bukkantak egy szántóföldön.

A tűzszerészek kiérkezésüket követően megállapították, hogy egy 81 miliméteres német repesz aknavetőgránát található a helyszínen,

és megkezdték a kutatást további robbanóeszközök után.

Különböző gyártmányú világháborús aknavetőgránátok Forrás: MH 1. Honvéd Tűzszerész És Hadihajós Ezred (Facebook)

A fémkereső műszer által jelzett területen azonban nem további robbanótesteket, hanem csontokat találtak a katonák. A protokollnak megfelelően fel is függesztették a keresést – hiszen akkor még nem lehetett tudni, hogy esetleg emberi maradványok kerültek-e elő. Ezt követően

igazságügyi orvos szakértő vizsgálta meg a csontokat, aki megállapította, hogy azok egy közel nyolc évtizede elpusztult ló maradványai.

Így a tűzszerészek sikeresen be tudták fejezni a mentesítést, melynek eredményeképpen végül 58 darab 81 miliméteres német repesz aknavetőgránát, 26 darab szintén 81 miliméteres román aknavető gránát és egy további, ezekkel megegyező űrméretű, magyar repesz aknavető gránátot szállítottak el a katonák a Magyar Honvédség központi gyűjtőhelyére, későbbi megsemmisítésre.

Forrás: MH 1. Honvéd Tűzszerész És Hadihajós Ezred/Facebook

Felmerül viszont a kérdés, hogy vajon miért szunnyadhatott több mint nyolcvan, nem kilőtt, második világháborús robbanóeszköz egy ló csontváza alatt. A válaszhoz közel nyolc évtizedet kell visszalépni az időben.

A második világháború során tízmilliós nagyságrendben vethettek be különböző típusú robbanótesteket az egymás ellen harcoló erők hazánk teljes területén.

A magyarországi harcok lezárását követően, 1945. szeptember 28-án alakult meg az első aknakutató egység, melynek feladata a nevéből eredően, a civil lakosságra nézve legveszélyesebb, gyalogság és harcjárművek ellen telepített aknák lokalizálása, kiemelése és ártalmatlanítása volt. A tüzérségi- és aknavető gránátok, lőszerek kezelésére a világégést követő években nem rendelkezett az ország szabad kapacitásokkal.

Ezért a megmaradt robbanóeszközöket a polgárok kreatív módszereket alkalmazva próbálták eltüntetni, hogy azok ne veszélyeztessenek másokat.

Az egyik ilyen módszer volt félreeső területen mély gödröt ásni, a pusztító hatású eszközöket abban elhelyezni, majd elhullott állat tetemével azokat lefedni, végül földdel az egészet betemetni. Így próbálták védeni a gyerekeket, hiszen ha a kicsik kíváncsiságuk által vezérelve megpróbálták kiásni a frissen elfedett gödröt, akkor először az elpusztult állattal találkoztak, amely eltántoríthatta őket a további kutakodástól. A gyerekek közül sajnos ennek ellenére is számos áldozatot szedtek, és rengeteg sérülést is okoztak nekik a robbanó relikviák a háborút követő években, évtizedben.

Az alakulat tűzszerészeihez még jelenkorunkban is

átlagosan évi kétezer rendőrségi bejelentés érkezik,

jellemzően a második világháborúból visszamaradt robbanóeszközökkel kapcsolatban. Fontos hangsúlyozni, hogy ha bárki bármilyen robbanótestnek tűnő tárgyat talál, akkor azonnal meg kell tenni arról a bejelentést a rendőrségnek. Csak így lehet biztosítani azt, hogy a még mindig veszélyt jelentő eszközök ne szedjenek további értelmetlen áldozatot - olvasható az MH 1. Honvéd Tűzszerész És Hadihajós Ezred posztjában.