Apáti Bence megmutatja, hogyan ugrándozik és lelkes pincsikutyaként pitizik gazdáinak a telex meg a 444

Véleménycikk a dollármédia munkásságáról.

Az amerikai baloldal úgy döntött, hogy miután egyszerűen képtelen tétlenül tovább szemlélni az ellenzék szánalmas vergődését, inkább a magára roppant kifinomult humorérzékről tanúbizonyságot téve független, objektív médiaként hivatkozó ellenzéki sajtóra bízza a piszkos, ám roppant fontos munkát.

Az USA-ban is tudják, hogy a pénz beszél a kutya meg ugat, ezért 740 ezer dollárral fogják még jobban motiválni a Telex nevű újságot.

Ismert, hogy a hazai balliberális pártok a választás előtt nagyjából 3 milliárd forintnyi dollárt bírtak elégetni, ami túl azon, hogy minden idők legnagyobb ellenzéki buktájára volt mindössze elég, többek között olyan marhaságokra költötték el az úgynevezett mikroadományokat, mint az Ez a lényeg nevű szennylap finanszírozása, vagy a DatAdatnak elnevezett cég szörnyen botrányosra sikeredett, Google Fordító segítségével létrehozott SMS-kampánya.

Később kiderült számos más turpisság is, például, hogy Korányi Dávid állításával ellentétben a kutya nem ellenőrizte az Amerikába élő adományozók állampolgárságát, és az is, hogy a 444 továbbra is annyira szerelmes az ellenzékbe, hogy egyszerűen nem volt hajlandó beszámolni az ügy újabb részleteiről.

A lap főszerkesztője, Uj Péter ezt valami olyasmivel próbálta megindokolni, hogy szerinte béna az ellenzék, és ugyan nem tartja elképzelhetetlennek, hogy az eset némely posztfasiszta, irredenta kormánypárti szavazó szerint messziről bűzlik, azonban neki és a lapjában dolgozó propagandistáknak a botrányt körüllengő szag a legkevésbé sem csavarja az orrukat, mi több, kimondottan rózsaillatúnak érzi, ha külföldiek, külföldről, külföldi pénzekből akarják megbuktatni Magyarország kormányát.

Ebben amúgy nincs semmilyen különösebb meglepetés, aki picit jártas a történelemben, az pontosan tudja, hogy a kommunistáknak alapvetően ez a komfortzónájuk.

De ott tartottunk, hogy a volt Indexesek által alapított Telexet egy szabad szemmel is látható, csinos összeggel, 740 ezer dollárral, azaz körülbelül 300 millió forinttal fogják megdobni, legyenek kedvesek, tolják már meg még jobban az ellenzék szekerét.

Vagy legalább húzzák ki a saját maguk által dagasztott sárból.

A Telex persze nem ettől lesz ellenzéki, vagy még ellenzékibb, alapításától fogva az, valósággal gyűlölik a magyar miniszterelnököt és a jobboldalt. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy alapvetően mindent megtesznek azért, hogy a kormány megbukjon, gyakorlatilag minden cikkükbe képesek belecsempészni egy kis Fidesz-gyalázást.

Nem vicc, egy sör- vagy egy Túró Rudi-tesztbe is megbújik valahol egy szaftos, demagóg kormánykritika.

Az pedig, hogy mennyire csorog az ott dolgozók nyála attól, ha mondjuk megpillantják a daliás, magas és vékony Karácsony Gergelyt, talán mondanom sem kell, aki már olvasott a Telexen Budapest főpolgármesterének irt szerelmesleveleket, pontosan tudja, miről is beszélek.

De most, hogy a tengeren túlról is megérkezett a fentebb említett vaskos decemberi bónusz, még magasabb fokozatra kapcsoltak.

Vasárnap annak apropóján, hogy Karácsony úr ugyan hatalmas csúszással és a tervezettnél jóval drágábban, de végre valahára átadta a Blaha Lujza teret, egy valódi gyöngyszemmel ajándékozták meg az olvasóikat.

Idézet következik a Rákosi Mátyás-díjas termelési riportból:
"A helyiek szerint egyelőre az átadón mégis nagy élményt adott nekik az új Blaha.
Főleg az, amikor rázendített a színpadon egy banda, amire a kerületi fiatalok és öregek táncra perdülve kezdték ropni a tér közepén.

A zenés mulatozás megmutatta, hogy programmal feltöltve akár még új jövője is lehet a Blaha Lujza térnek."

Bravúros.

A tér amúgy olyan szürke, hogy az embert öngyilkossági gondolatok kezdik gyötörni, ha megpillantja. Az ígért zöld oázis helyett pedig facsemeték szomorkodnak csak a térkövek között, valamint a képmutató főpolgármester egyszemélyes székek segítségével igyekszik távol tartani a Blahától a hajléktalanokat.
A Telex amúgy ha épp nem a Karigerit igyekszik a legkülönfélébb módokon kielégíteni, akkor más hasonló esetekben nagyítóval szokta roppant kritikusan és aprólékosan az összes fűszálat és illesztést megvizsgálni.

A térkőveket például valamilyen számomra felfoghatatlan okból gyűlölik, valósággal irtóznak tőle, gyanús fideszes ármánynak tarják, a csöviket viszont imádják, így aztán rettenetesen felháborítja őket, ha a jobbos vezetők hasonló trükkökkel - székekkel - igyekeznek inkább az adófizetők számára élvezhetővé tenni a közösségi tereket.

Gerit viszont valósággal imádják, no és végre Budapesten a méhlegelők meg a biciklisávok létesítése után történt valami említésre méltó is, úgyhogy beröffentették az agit prop osztály szivárványszínű motorját.

Plusz ott van az amerikai baloldal 300 milliója is. Ilyenkor meg az ember nem finnyáskodhat, nem húzhatja a száját a térkövek, az egyszemélyes székek és a depis szürkeség miatt.
Az amerikai dollárokért bizony meg kell dolgozni!