Beavatkozik-e Joe Biden és az Egyesült Államok a magyar választásokba?

Joe Biden háromszor is furán suttogott a miklorfonba a washingtoni sajtótájékoztató során

A tavasszal esedékes országgyűlési választás kapcsán nem egyszer hangzott el az a feltételezés, hogy bizonyos külföldi érdekek mentén komoly beavatkozási kísérletek következhetnek be, amelyek a magyar hatáskör térségbeli visszaszorításában, valamint az ország elgáncsolásában érdekeltek. A magyar választópolgárok ebbéli félelme azonban szokatlan helyről kapott visszaigazolást, mégpedig a baloldali körökben korábban egy meghatározó szereppel bíró kampánytanácsadótól. Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzőjének írása a Kontra.hu-n.

Nem kérdés, a baloldal számára sorsdöntőnek ígérkezik az idei országgyűlési választás, amely reményeik szerint véget vethet a több mint egy évtizednyi vesztes kényszerpályájuknak.

Ugyanakkor kétségtelen, hogy a baloldal számára hasonló téttel bírt a 2018-as, valamint a 2014-es választás is, azonban szervezetlenségük, valamint politikai és korrupciós botrányaik rendre borítékolhatóvá tették sikertelenségüket.

A globalista, progresszív politikai logika alapján tehát kijelenthető, hogy e kifejezetten enervált és egyre inkább cselekvőképtelenebb politikai blokk külső segítségre szorul.

Fontos leszögezni, a magyar belpolitikába történő külföldi beavatkozás első jeleivel a magyar választópolgárok már 2014-ben találkozhattak, amikor az akkori amerikai ügyvivő, André Goodfriend megszegte a diplomáciai protokollt és részt vett egy hazai baloldali tüntetésen.

Joe Biden háromszor is furán suttogott a mikrofonba a washingtoni sajtótájékoztató során Forrás:EPA/SARAH SILBIGER/POOL

De szintén az Egyesült Államok demokrata befolyású apparátusaihoz köthető az ún. „amerikai kitiltási botrány" is, amelyről később kiderült, hogy a nyomásgyakorláson, valamint az itthoni baloldal látszólagos megsegítésén kívül, semmilyen olyan komolyan vehető ügy nem állt a háttérben, amely az Orbán-kormányra terhelő lett volna.

Mindezek fényében aligha meglepő, hogy az idei országgyűlési választáshoz közeledve, ismét hallani azokról a jogos félelmekről, hogy bizonyos külföldi érdekek mentén, kampányszerű és célzott politikai beavatkozási kísérletekre lehet majd számítani. Természetesen az ilyesfajta feltételezések kapcsán – dacára a dokumentálható bizonyítékoknak -, nemcsak itthon, hanem az ország határain kívül is rendre elhangzik az a baloldali cáfolat, miszerint egyetlen demokratikus berendezkedéssel bíró nyugati ország sem avatkozna bele a magyar belügyekbe, s aki ilyet állít, az összeesküvés-elméleteket gyárt.

Csakhogy néhány nappal ezelőtt, egy a balliberális körökben korábban meghatározó szerepet betöltő kampánytanácsadó, Bruck Gábor egészen konkrét utalást tett arra, hogy melyik országnak és azon belül mely szervezeteknek van politikai értelemben étvágyuk arra, hogy befolyást gyakoroljanak a magyar belügyekre.

A kifejezetten az amerikai külpolitika értelmezője és tolmácsolójaként ismert Bruck – aki egyébként Gyurcsány Ferenc, Demszky Gábor és Dobrev Klára környezetében is megfordult – elmondta, szerinte még nem dőlt el, hogy „belép-e Amerika vagy sem?"

Mint azt többek között kifejtette, nem Donald Trump korábbi amerikai elnökre kell most asszociálni, hanem „az FBI vagy a CIA az Amerika ilyen esetben". Mondandója alátámasztásaképpen felidézte, „környező országokban azért elég jó ritmusban csinálták. Az a gyanúm, de erről semmit nem tudok, hogy néznek-néznek, ha elég erős az ellenzék, akkor be fognak lépni."

Az a tény, hogy a jobboldalisággal nehezen vádolható kampánytanácsadó korábban több szakelemzést is publikált a clintoni külpolitikáról, azt sejteti, az Egyesült Államokban politológia diplomát szerző Bruck tudja, miről beszél. Így ha a Biden-adminisztráció elég elszánt arra, hogy megsegítse a jelenleg is bukdácsoló baloldalt, akkor azt nagy valószínűséggel az FBI és a CIA valamilyen formátumú akciója, esetleg kooperációja fogja szolgáltatni.

Egy látogató a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) székházának előcsarnokában, a Virginia állambeli Langley-ben Forrás: AFP/Saul Loeb

A baloldali táboron belül bizonyára most is akadnak olyanok, akik szerint e Bruck-féle mondatok túlzók, s egyetlen egyesült államokbeli szövetségi szerv sincs politikai célzattal a Biden-adminisztráció alá rendelve. Azonban érdekes módon az amerikai választópolgárok ezt merőben másképp látják.
Ugyanis egy egészen friss, a tavalyi év végén publikált, reprezentatív Rasmussen-kutatásból kiderült, azt követően, hogy Joe Biden elnököt beiktatták, meredeken zuhant a lakosság Szövetségi Nyomozó Irodába (FBI) vetett bizalma, elsősorban nem képességbeli, hanem politikai síkon.

Mint az a számadatokból kiolvasható, 2020 májusában még a megkérdezettek (a valószínű választók köréből) 60 százaléka volt kedvező véleménnyel a bűnüldöző szervről, míg most ez az arány már csak 46 százalék. Mi több, a relatív többség, azaz 47 százalék véleménye negatív a szervezetről; 26 százalék pedig egyenesen azt mondta, hogy nagyon rossz a véleménye az FBI-ról. Ami pedig az FBI demokrata színezetű, politikai alárendeltségét illeti, a valószínű szavazó amerikai állampolgárok 46 százaléka egyetért azzal a megállapítással, hogy a

"Szövetségi Nyomozó Iroda Joe Biden amerikai elnök "személyes Gestapója". "

A kijelentést egyébként Roger Stone, Trump elnök korábbi tanácsadója tette, aki mint fogalmazott, az FBI élén "politikai verőlegények" csoportja áll, akik Biden "személyes Gestapójaként" használják a hivatalt. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a Rasmussen-kutatás szerint ezzel a mondattal még a demokrata párti szavazók 30 százaléka is egyetért.

Amennyiben valakiben még ezek után is kétely merülne fel azzal kapcsolatban, hogy a durván minden második szavazókorú amerikai által „Biden személyes Gestapójának" tartott FBI vajon tiszteletben tartja-e a magyar szuverenitást a választási hajrában és a választás napján azok után, hogy az amerikai elnök a magyar kormányfőt gengszternek nevezte, az amerikai külügyminiszter, Antony Blinken pedig párhuzamot vont a magyar sajtó állapota és a volt Szovjetunió sajtó helyzete között, az nagy valószínűséggel mindezen folyamatoknak a közvetlen haszonélvezője lehet. A kérdés csupán az, Bruck idő előtti elszólása egy szakmai hibaként vagy egy figyelmeztető lövésként értelmezendő?