Több hatalmas tűzvész is pusztított Budapesten korábban - 1889-ben a Gyapjú utcai német színház égett le, 1902-ben a Concordia malom gyulladt ki, 1903 februárjában a New York-palota lángolt. A Párisi Nagyáruházban történt tűzvész viszont mindegyiknél nagyobb volt.
A mai Párizsi Nagyáruház az Andrássy úton található, de itt csak 1911 óta működik. Előtte a Rákóczi út (akkor Kerepesi út) és a Klauzál utca sarkán állt, és 1892-ben nyitotta meg kapuit két tulajdonosa - egy testvérpár -, Goldberger Sámuel és Goldberger Henrik.
A Szénássy család bérpalotájának alsó szintjein már csaknem egy évtizede működött a nagyáruház, amely elfoglalta a pincét, a földszinti termeket, a félemeletet és az első emeletet. Sőt az első emelet szintjén a szomszéd házba is kiterjeszkedett az üzlet, a tűzfalba vágott ajtón biztosítva az átjárást.
Szinte mindent lehetett kapni. Ruhaneműt, papírárut, méterárut, könyvet, iskolai tanszereket, konyhai eszközöket, fegyvert és tűzijátékot is. A hatalmas eladótér egyfajta bazárként működött.
De még az udvaron is folyt a vásár - az udvar fölé ugyanis üvegtetőt szereltettek. A négyemeletes ház felsőbb emeletein lakások voltak, jómódú bérlőkkel.
Az évek során az üzlet fellendült, és volt, hogy 250 alkalmazottat foglalkoztatott.
1903. augusztus 24-én este hét óra előtt néhány perccel körülbelül 150 dolgozó volt a boltban. A gépész bekapcsolta a kirakati világítást. Az egyik segéd éppen a pincéből jött fel, amikor észrevette, hogy a Kerepesi úti oldalon a kirakat lángokban áll. A segéd felrohant a lépcsőn, és elkiáltotta magát:
Meneküljünk, ég az üzlet!
A dolgozók azonnal lerohantak az emeletről a keskeny lépcsőn át a földszintre, és ahelyett, hogy megpróbálták volna a tüzet eloltani, az árut kezdték menteni. A tűz eközben hihetetlen gyorsasággal terjedt: a kirakatban ugyanis papíráruk és ruhaneműk, vagyis nagyon gyúlékony portékák voltak.
Ekkorra már a Kerepesi úti kapu is lángba borult. Itt tehát már nem tudtak kimenekülni az emberek.
A Klauzál utcai kijáraton próbáltak kijutni az épületből.
Egy áruházi alkalmazott menekülés közben elájult, őt nem tudták kimenteni, bennégett.
Sokan megőrültek, és ideggörcsöket kaptak a rettentő veszedelem láttára"
- olvasható egy korabeli tudósításban.
A tragédia hírére az utcán is összesereglettek a járókelők. Egyszerűen csak nézték, ahogy ég az épület, illetve néhányan - kihasználva a katasztrófát - betörtek egy-egy kirakatot, és elloptak néhány értékesebb árut.
Este hét óra után tíz perccel érkezett meg az első tűzoltókocsi.
Tizenöt tűzoltó kezdte oltani a tüzet - ami ekkor már lehetetlen volt, mert a földszint és az első emelet is lángolt, ráadásul a második és harmadik emeleten lévő ablakokra is átterjedt a tűz.
Az emeleteken lakások voltak, és a lakók riadtan néztek ki az ablakon, hogyan tudnának menekülni. A kapun ugyanis már lehetetlen volt, minden lángolt odalent.
Lényegében az égő épületben ragadtak - esély sem volt a menekülésre. Volt, aki azt tanácsolta, húzzanak ki a tűzoltók egy ponyvát az utcán, és az emeleteken élő lakók ugorjanak ki az ablakon. A tűzoltóknál viszont nem volt ponyva - azt mondták: őket mindössze egy kirakattűzhöz riasztották, nem készültek ilyen felszerelésekkel.
Húsz perc telt el, mire több tűzoltókocsi és körülbelül kétszáz katona érkezett.
A katonák kordont vontak az égő épület köré, hogy a tömeget kiszorítsák.
Ekkorra már a teljes második emelet is égett.
A lakók nem tudtak mást tenni, mint hogy feljebb menekültek a harmadik és a negyedik emeletre.
A feljegyzések szerint voltak néhányan, akik segíteni próbáltak a lakókon. Bockelberg Ede rendőrfelügyelő például egyedül felrohant a harmadik emeletre, és kimentett egy idős asszonyt, aki éppen imakönyvet olvasott. Két fiatalember, Hau Gyula és Zsedényi Aladár is felrohant a lángoló épület lépcsőin. Az egyik lakásban egy asszonyt találtak két gyerekkel - a gyerekek az ágy alá bújtak félelmükben. Az anyát kimentették, a gyerekekért már nem tudtak visszamenni..
A lángok hatalmasak voltak, időnként kilövelltek, így az áruházzal szemben lévő boltok kirakatai is kigyulladtak. Ezeket hamar eloltották a tűzoltók.
A Párisi Nagy Áruház épületének emeletein lakók már a padláson várakoztak, hogy végre eloltsák a tüzet a tűzoltók. Ott egy vasajtóra bukkantak. Az ajtó mögötti folyosó a szomszédos házba vezetett. A vasajtó azonban zárva volt - itt sem tudtak menekülni. Próbálták feltörni az ajtót, de nem sikerült. Ekkorra az egész ház lángolt.
A padláson rekedt emberek pánikba estek. Többen úgy döntöttek, kiugranak az ablakon.
Először egy fiatal házaspár jelent meg a párkányon, átölelték egymást és a mélybe vetették magukat. A szemtanúk szerint egy darabig összeölelkezve zuhantak, majd nekiütköztek egy erkélynek, szétváltak és a járdára zuhantak. Azonnal szörnyet haltak.
A bámészkodók közül ekkor sokan elájultak vagy elfordították az arcukat.
Tényleges segítséget viszont senki nem tudott nyújtani a padláson rekedt embereknek.
A tűzoltók ekkor a szomszédos Népszínházból kértek ponyvát, és kifeszítették.
Ez sem volt egyszerű, mert a boltból már olyan óriási lángok csaptak ki - gyakorlatilag vízszintesen -, hogy lényegében a járdán sem lehetett tartózkodni. Ráadásul akkora füst volt, hogy fentről, a padlásról semmit sem lehetett látni. Nem tudták az emberek, hogy valójában hová ugranak. A tűzoltók kifeszítették a ponyvát, olyan közel az épülethez, amennyire engedte a lángoszlop.
Egy férfi ekkor leugrott, és belezuhant a ponyvába. Életben maradt. Kiugrott a ponyvából, zokogni kezdett és elfutott. Soha többé nem hallottak róla.
Az egyik lakó, a társtulajdonos felesége, Goldberger Henrikné is nyaralni volt Siófokon, ám szerencsétlenségére éppen aznap érkezett haza. Ő is a negyedik emeletre szorult, és úgy döntött, ugrik. Nem sikerült a ponyvába ugrania.
Eszméletlenül vitték a szemközti Rókus Kórházba, ahol néhány perc múlva meghalt."
- írták a tudósítások.
A tömeg eközben azt skandálta, hogy
"Leugrani! Leugrani!"
A padláson rekedt emberek pedig ugrottak. Sokszor többen egyszerre.
Ezt viszont a tűzoltók már nem tudták követni.
Elsőként egy fiatal lány vetette ki magát az ablakon, egyszerre az édesanyjával, szintén összeölelkezve. Nekik sem sikerült a ponyvára zuhanniuk. Az úttesten halálra zúzódtak. Ezután egyre többen ugrottak - remélve, hogy a ponyvába esnek.
A tűzoltók folyamatosan tartották a ponyvát, és próbálták elkapni a zuhanó embereket. De nem sikerült.
Aki kiugrott, mindenki meghalt a kövezeten. Egy idős asszony nem mert ugrani. Egyszerűen kiült az egyik sarokablakba. Ott találtak rá összeégve.
Este hétkor gyulladt ki az épület, de még a kora hajnali órákban is lángolt.
Azt sem lehet tudni, hogy pontosan hányan haltak meg, de a korabeli források szerint az biztos, hogy harmincnál többen. Legtöbbjük akkor, amikor kiugrott az ablakon.
A tűzoltók hajnaltájt jutottak be a földszintre. A ház teljesen kiégett, s romjai még három napig füstölögtek.
Sokan attól féltek, hogy a megrongálódott falak összedőlnek. A kiégett lakások szalonjaiban csak a zongora fémtőkéje maradt felismerhető.
A vizsgálatok később kiderítették, hogy a tüzet az egyik kirakati lámpa elektromos vezetéke okozta, amely körül a gyúlékony árukat hamar lángra lobbantották az elektromos szikrák.
Ferenc József a tragédia hírére már másnap Budapestre érkezett. Elment a helyszínre, és meglátogatta a Rókus Kórházban a sebesülteket.
Segélyezésükre 5300 koronát adományozott, de gyűjtés is indult az áldozatok családja és a sérültek javára.
A tragédia halottait néhány nappal később temették el a rákoskeresztúri temetőben.
A ház tulajdonosai a katasztrófa idején éppen Siófokon nyaraltak, így ők életben maradtak, ahogyan az üzlettulajdonosok, Goldberger Sámuel és Henrik sem voltak éppen a boltban, így ők sem sérültek meg. Sőt, később, 1911-ben Goldberger Sámuel nyitotta meg az új Párisi Nagyáruházat az Andrássy úton.
A Vasárnapi újság 1903. augusztus 30-i számában azt írták:
"Fájdalmas részvéttel tölt el mindenkit az a nagy szerencsétlenség, melyet augusztus 24-én a főváros egyik legnagyobb üzleti épületében kitört tűzvész okozott, s amelynek több emberélet is áldozatul esett. Kigyúlt egy nagy négyemeletes bérház, mely "Párisi Áruház" néven volt ismeretes a Kerepesi-úton. Az áruház a pinczétől a második emeletig elfoglalta áruival a hatalmas épület nagy részét, sőt kibérelte a szomszédos házak egy részét is, azok falát áttörte és ott szintén bolti helyiségeket tartott. Az udvart üvegtetővel látta el s ott is állt a vásár. Augusztus 24-én kevéssel esti hét óra előtt a gépész az üzlet kirakatainak kivilágítására szolgáló készüléken indította meg az áramot s ekkor támadt a tűz, még eddig nem tudni, "rövid zárlat" vagy egyéb ok következtében-e. A lángok hallatlan gyorsasággal terjedtek."
A Magyar Székesfőváros című lap szeptember 8-i számában már a katasztrófa tanulságait elemezte hosszú cikkében.
Korabeli nyelvezettel leírták: kell, hogy következménye legyen a tragédiának. Ahogy fogalmazott az újságíró:
"Kell, hogy érjen az építkezési slendriánság és öntudatra ébredjen a hatósági lelkiismeret. Kell továbbá, hogy a fővárosi tűzoltóság úgy vezetésében, mint felszerelésében föladatának magaslatára emeltessék."
Kritizálta tehát azt, ahogyan megépítették az áruházat, és elítélte a tűzoltóság munkáját is.
A cikkben kiemelte, hogy még mindig vizsgálják, kit terhel a felelősség.
"Mi emlékünkbe véstük a főpolgármester ünnepélyes ígéretét, melyet az aug. 28-i rendkívüli közgyűlésen tett, hogy „kivétel és kímélet nélkül mindenki el fogja venni büntetését, akinek cselekménye, mulasztása, hanyagsága, felületessége vagy tudatlansága e gyászos esemény bekövetkezését lehetővé tette." Ez az ígéret nem maradhat puszta frázis. Az egész világ előtt blamálva lennénk, ha a vizsgálat negatív eredménnyel végződik" - írták a lapban.
Ezután a ház építkezési szerkezetét elemezték. Azt írták, hogy valóságos tűzpróbát nem álltak ki, ellentétben az úgynevezett Rabitz-falakkal - feltalálója után elnevezett építésmód, melynél vassodrony közé rakják a gipszet -, amelyeket 1895-ben tűzpróbának vetettek alá. Azt is írták a lapban, hogy az áruházban is voltak ilyenek, amelyek a tűz során teljesen épen maradtak.
"A fővárosi 7-es bizottság a helyszíni szemlénél - amelyen a bizottság tagjain kívül más szakértők is részt vettek - különféle jelenségeket tapasztalt az építkezésnél. Kiviláglott az a számtalan hiány, ami miatt annyi emberéletnek kellett áldozatul esnie. A fő ok magában az építkezésben, másrészt pedig a tűzoltó vezetőség tehetetlenségében keresendő" - írta a Magyar Székesfőváros című újság.
Aztán a helyszíni szemle részletes vizsgálati eredményét taglalták. Eszerint
a földszint nem az engedélyezett tervek alapján készült el, ugyanis a kapualj és az üzlethelyiség között egy falat kellett volna húzni. Ez pedig nem történt meg.
"A szakértőknek egybehangzó véleménye az, hogy a lakók csak azért szenvedtek tűzhalált, mert a kapualj elzáró fala hiányzott. Ha ott az építkezési szabályrendelet szerint jártak volna el, s a falat felállították volna, úgy a kapu aljában fölállított portálék égését igen könnyen el lehetett volna fojtani s így a kapun keresztül még a fojtó füst daczára is, mely a tűznél támad, megmenekülhetett volna mindenki. Tehát a legnagyobb vétkes mulasztás a kapu-aljánál meg nem épített falnál volt" - írták.
Ugyanebben a lapban 1903. október 25-én már egy másik tűzesetről számoltak be, amely szintén egy üzletben keletkezett, és három halálos áldozatot követelt. Felháborodást keltett az ügy, mert a cikk írója szerint a Párisi Nagyáruház leégése után joggal várhatták volna, hogy a szakértők megvizsgálják az összes boltot, áruházat, üzletet, hogy tűzbiztonságosak-e.
Így írtak az esetről a cikkben, a korabeli csodálatos nyelvezettel:
"A legújabb tűzkatasztrófa óta, amely három sírdombbal szaporította a temetőt, a közönség feleletet követel ama kérdésre: ki a felelős e borzalmas szerencsétlenségekért, s mely módon lehetne ismétlődésüknek elejét venni? Mindnyájan meg vagyunk döbbenve, s lelkünkben fölháborodás viharzik. Mert látjuk, hogy a hatóságok nem teljesítik kellő eréllyel kötelességüket. Amikor leégett a Párisi Áruház és a vizsgálat kideríté egyfelől a tőke kapzsiságát, másfelől a hivatalos ellenőrzés hanyagságát: azt hittük, hogy az általános megbotránkozás hatása alatt gyors és alapos reformok támadnak. Jogunk volt remélni, hogy az emberi élet biztonsága érdekében minden szükséges intézkedés meg fog tétetni. Az a három új sírdomb a temetőben azt hirdeti, hogy csalódtunk. A privát lelketlenség és a hivatalos lelkiismeretlenség még mindig veszedelemmel fenyegetik a fővárost. Most már csakugyan tudni óhajtanók: mily világra szóló és elképzelhetetlen dimenziójú katasztrófát kell megérnünk, hogy a hatóság végre megtegye kötelességét?"
A József körúton egy virágkészítő műhelyben történt a tragédia. A tulajdonos bedrótozta az ablakokat és ajtókat is - valószínűleg a betörőktől tartva -, amely miatt nem tudtak kimenekülni az ott dolgozók, amikor felcsaptak a lángok.
A vizsgálat ott azt derítette ki, hogy engedély nélkül rendezte be a műhelyt a tulajdonos, és természetesen a rácsok is engedély nélkül kerültek fel a nyílászárókra. A cikk írója azt kifogásolta, hogy a hatóságok nem vizsgálták tüzetesen az üzleteket. Ha megtették volna, kiderül, hogy ez a virágkészítő műhely tűzveszélyes. Így fogalmaztak a cikkben:
"Hiszen ha tudták volna, hogy ily helyiség is van a fővárosban s létezését eltűrik vala, akkor a VIII. kerületi elöljáró és iparbiztos megérdemelnék, hogy börtönbe kerüljenek. De ők nem tudták. Az a kapzsi kereskedő hatósági engedély nélkül rendezte be műhelyét. Ám a polgármester az elöljáróságokat még augusztus havában, nyomban a Párisi Áruház katasztrófája után utasította, hogy minden üzletet és ipartelepet vizsgáljanak meg. Eleget tett-e a VIII. kerületi elöljáróság e rendeletnek? Ha lelkiismeretesen végzi vala kötelességét, úgy a József körúti házban föl kellett volna fedeznie az egérfogó gyanánt berendezett titkos műhelyt. Hogy csak a szerencsétlenség megtörténte után szerzett tudomást róla, az a hanyagságát dokumentálja, mellyel a vizsgálatokat eszközölte."
Továbbra is a legszigorúbb hatósági ellenőrzést követelték a lapban, illetve azt, hogy a virágkészítő műhely tulajdonosát alaposan büntessék meg, és nemcsak a szabályrendeletek áthágása miatt, hanem a halálesetek miatt is. A cikkben azt követelték, hogy fizettessenek kártérítést az áldozatok családtagjainak a tulajdonossal.
"Azért az elveszett három emberi életért legalább 30.000 korona kártérítéssel tartozik az illető családoknak. Ha: ezt az összeget meg kellene fizetnie, tudom, soha életében nem játszana könnyelműen a mások életével. De tanulnának belőle mások is, akik ma még fittyet hánynak az iparhatóságoknak, az elöljáróságoknak, a tűzrendészeti és építési szabályrendeleteknek, mert tudják, hogy egy kis bírsággal minden el van intézve."
Sőt, az újságban még ennél is többet követeltek: azt akarták, hogy ítéljék kártérítésre a Párisi Áruház tulajdonosait is.
Minden egyes élet után, ami ott veszett.
A minimális kártérítés legyen tízezer korona"
- írták.
"Hadd menjen rá az egész vagyonuk, s ha abból nem futja, még a jövőbeli keresetük is. Akkor majd lesz gondjuk a szabályok betartására és megbecsülik a ma még értéktelen portékát: alkalmazottaik életét és testi épségét!"
A Magyar Paizs című újság 1903. december 10-i számában különböző, gyönyörűen fogalmazott leveleket közöltek. Az egyik levélben írtak a Párisi Áruház akkori állapotáról is.
A levélből kitűnik, hogy hónapokkal a tűzeset után még mindig csak takarították az épületet. Így írt a levél szerzője:
"A Kerepesi útra igyekeztem, hogy megnézzem a leégett Párisi áruházat. (...) A Párisi áruházban erősen dolgoznak a munkások, hogy az épületet kitisztítsák. A piszkot kocsikon hordják el az épülettől. Lám, kedves barátom, mennyi felületesség és könnyelműség jellemzi a jelenkor fiait! Szomorú példája ennek a Párisi áruház esete! Rettentő sokaság bámulja folyton ezt az épületet, vagyis a romjait. De ez se tart örökké! Az idő feledtet mindent.. E fölött is napirendre térnek át az emberek. A szürke világ épp úgy tovább fog haladni, mint annak előtte."
Forrás:
https://emlekezzbudapest.blog.hu/2016/04/08/budapest_egyik_legszornyubb_tuzkatasztrofaja_a_parisi_aruhaz_egese
https://library.hungaricana.hu/hu/view/FSZEK_HelyiLapok_MagyarSzekesfovaros_1903/?query=P%C3%A1risi%20%C3%A1ruh%C3%A1z&pg=391&layout=s
https://library.hungaricana.hu/hu/view/FSZEK_HelyiLapok_MagyarSzekesfovaros_1903/?query=P%C3%A1risi%20%C3%A1ruh%C3%A1z&pg=439&layout=s
https://library.hungaricana.hu/hu/view/MagyarPaizs_1903/?query=P%C3%A1risi%20%C3%A1ruh%C3%A1z&pg=400&layout=s
keptar.oszk.hu