A kommunizmus megpróbálta kiölni a házasság mélységét is

Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus professzor szerint a házasság egy életre szóló elköteleződést jelentett, ma viszont már más a tartalma.

A házasság fogalma nagymértékben károsodott az eredeti jelentéséhez képest, amelyben eredetileg a mi európai-keresztény kultúránk értelmében a házasságkötés, az eskü kimondása mindenképpen életre szóló elköteleződést jelentett – mondta el Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus professzor a Házasság hete alkalmából az Origónak adott interjúban. Bagdy Emőke úgy véli, hogy az elmúlt években nagyon sajátos változás történt, mert tíz éve folyik a családok előtérbe helyezése, a családokkal kapcsolatos mindenféle intézkedés pozitív kísérlete, hogy egyrészt legyenek családalapítások, a fiatalok találjanak úgy egymásra, hogy vállaljanak majd közös életet, vállaljanak közös gyermeket, másrészt minden kívánt gyermek megszülethessen. A klinikai szakpszichológus professzor beszélt még a koronavírus-járvány családokra gyakorolt hatásairól és azokról a gyermekkori mintákról is, amelyek meghatározzák az egyén párkapcsolatokhoz való hozzáállását.

Vasárnap indult el a 15. jubileumi Házasság hete rendezvénysorozat. Mit jelent ma Ön szerint a házasság intézménye, és mit jelentett a történelem folyamán?

Nagyon aktuális ez a kérdés, mert rengeteget változott a házasság fogalma az idők során. Egyrészt nagymértékben károsodott az eredeti jelentéséhez képest, amelyben

eredetileg a mi európai-keresztény kultúránk értelmében a házasságkötés, az eskü kimondása mindenképpen életre szóló elköteleződést jelentett.

Ez a jelentés a II. világháború befejezéséig tartotta magát, és a vallási szemléletű embereknél mind a mai napig él is ez a fajta életgyakorlat. Az 1950-es évek vad kommunizmusában nagyon háttérbe szorult a vallás, valamint minden olyan etikai elv, ami ezzel összefüggő, így mind a templomba járás, mind a különböző szertartások művelése komoly következményekkel járt.

Az emberek megfélemlítetten, hosszú időn keresztül mindezt legfeljebb csak titkon csinálták, de templomi esküvőről nem lehetett szó.

És hogyan változott meg a helyzet?

Magyarországon nagyon jól lekövethető az, hogy amint olyan szemléletű kormányzat került előtérbe, ahol ismét vissza tudták hozni a keresztény értékeket, és felszabadult valamiképp a spiritualitással foglalkozás, úgy hullámzó módon, de a házasságkötés gyakorlata is visszatért; a tartalma viszont már kiveszett, mert már nem ugyanaz volt, mint hajdanán. A házasság nagyon komoly, életre szóló elköteleződéssel járt együtt úgy, hogy a válásokat valóban igyekeztek az emberek elkerülni. A válások megjelenése az emancipáció, a feminista mozgalmak, a női esélyegyenlőség révén a házasság intézményébe is beszivárogtak, és a nők munkába állása is tetézte ezt. Nagyon sok szemléletváltozás történt, a házasságkötés gyakorlata formalizálódott. Nekünk van egy mentálhigiénés keretben végzett erdélyi vizsgálatunk, ami azt is kimutatta, hogy ott, ahol még viszonylag megőrizték azokat a hagyományokat, amelyek a mi keresztény kultúránkhoz kötődnek, még ott is sokat változott a házasság fogalma. Az volt a többség válasza, hogy azért, mert nagyanyám, mert anyám, mert a szüleim akarják, eleget teszek ennek, és ezért lesz egyházi esküvőm is, nemcsak polgári. Ebből is látszódik tehát, hogy

kilúgozódott az a fajta etikai vagy vallási tartalom, ami eleve mintegy elrendelte a házasságot a házasság szentségének kimondásával.

Bagdy Emőke klinikai szakpszichológus professzor szerint a házasság egy életre szóló elköteleződést jelentett, ma viszont már más a tartalma Forrás: Bagdy Emőke

Ön szerint minek köszönhető az, hogy változott az utóbbi években a házasság intézményének megítélése?

Az elmúlt években nagyon sajátos változás történt, mert

tíz éve folyik a családok előtérbe helyezése, a családokkal kapcsolatos mindenféle intézkedés pozitív kísérlete, hogy egyrészt legyenek családalapítások, a fiatalok találjanak úgy egymásra, hogy vállaljanak majd közös életet, vállaljanak közös gyermeket, másrészt minden kívánt gyermek megszülethessen.

Mozgalmi és kormányzati szinten egyaránt nagy erők mozdultak meg. A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom kezdeményezésére 2013 januárjában mind az öt parlamenti párt aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben a frakcióvezetők megfogadták, hogy mindig támogatni fogják a gyermekvállalást és a gyermekesek segítéséért fognak dolgozni a parlamentben. Jó dolognak tartom, hogy ebben az egyben tudtak a pártok megegyezni, miszerint a családi élet védelme és a házasság intézménye fontos, így a családok mellé álltak. Mindenféle szempontból megtörtént tehát az a fajta átalakulás, amely reflektorfénybe helyezte a párkapcsolatot, a családi életet, a gyermekvállalást, és ez mind a mai napig tart.

Az elmúlt tíz évben nagyon sok kormányzati intézkedés segítette a családokat, amelyek megtámogatták a család intézményét, de jómagam a szemléletformálást is döntőnek tartom. Ehhez viszont egy évtizedre legalább szükség volt.

Egy olyan optika nyílt meg, miszerint a párkapcsolatban az elköteleződés és a felelősségvállalás mentén nagyon fontos összekötni úgy az életet, hogy már nem „én" és „te" maradunk, hanem „mi" leszünk együtt, ketten. Új célokkal, azzal a céllal, hogy a mi családunk, onnantól kezdve, hogy gyermek születik, családot alapítunk, és felneveljük a gyerekeinket.

Ez a szemlélet nagyon erősen visszahozta azokat az etikai szempontokat is, amik korábban érvényesek voltak, de elvesztek.

Miért jó és fontos házasságban élni? Mivel tud többet adni a házasság köteléke, mint egy párkapcsolat?

Kijelenthetjük, hogy divattá vált a házasodás. Lehetséges, hogy sok tekintetben felszínes a házasságkötés rítusa, de akkor is visszajön valami, amivel együtt viszont van házassági felkészítés, olyan gondolatok megerősítése a fiatalokban, ami az elköteleződést és felelősségvállalást támogatja. Bizony tudjuk azt, hogy

a pszichológiában az identitáskutatások mind azt erősítik, hogy akkor felnőtt az ember, ha elhagyja a gyermekkort, és tudja vállalni a felnőtt, saját identitást. Ha tud tartós elköteleződést vállalni, tud a dolgaiért felelősséget vállalni, és ha szeretni tud, hűségesen, vagy legalábbis tartós kapcsolatban.

Azt hiszem, hogy mindezek a változások a mai világunkban azt is erősítik, hogy próbáljuk a személyiségérési és felelősségvállalási folyamatokat kicsit izmosítani.

Nagyon erős jelentősége van a normaképzésnek: ha az egyik fiatal pár például templomban házasodik, akkor példaként szolgál másoknak is, akik majd szintén szeretnék kérni a szentséget a házasságukra. Így nőtt meg az utóbbi időben mind az egyházi, mind a polgári szertartások száma is.

Bagdy Emőke nagyon fontosnak tartja, hogy a házasságkötési szándék egy átgondolást, egy belső érlelődési folyamatot indítson el, miszerint alaposan meggondolja az egyén, hogy mit vállal, és felkészül rá Forrás: Bagdy Emőke

Miért fontos a házasság rítusa a férfi és a nő számára?

Nagyon érdekes, hogy az egyházi házasságoknál szinte versengő divathelyzet alakult ki, a divatipar nagyon rá is települt, hogy rendkívül különleges módon szervezzék meg a házasságkötést. Most, aki nem templomit tart, az is nagyon ceremoniálisan, különleges aktusokban megrendezett szertartást szeretne a természetben, sátorban, hajón stb. Olyan emléket szeretnének a fiatalok, ami egy életre szól. Megjegyzem, hogy a nőknek ez különösen fontos, mert ez egy transzgenerációs különlegesség:

akkor vagyunk igazán biztonságérzésben egy kapcsolatban, ha a boldogító igent kimondja a párunk. Ekkor megtörténik az az aktus, amely biztonságérzetünknek egyfajta „zár a kulcsban helyzetet" okoz, mivel ország-világ elé kiáll a párunk, és azt mondja, hogy „te az enyém vagy". Ez a szimbolikája ennek: vállalni a másikat.

Ez olyan nagyon érdekes módon beégett az elménkbe – mióta ember van a Földön, és létezik nő és férfi -, hogy azóta az elköteleződés elemi igénye megmaradt a két nem vonzalmának kifejeződéseként. Az összetartozás efféle kifejezése mindig is benne volt az emberiség családalapítási történetében.

Fel lehet készülni egy házasságra? Egyáltalán: hogyan lehet jól csinálni és megőrizni a köteléket, hogy erős maradjon hosszú évek múlva is?

Magam nagyon fontosnak tartom, hogy a házasságkötési szándék egy átgondolást, egy belső érlelődési folyamatot indítson el, miszerint alaposan meggondolja az egyén, hogy mit vállal, és felkészül rá. Volt egy korszak, amikor nemigen voltak házasságkötések, és nagyon alacsonyak voltak a számok, láttuk, hogy az együttélésben a szabad együttélés vállalása nagyon magas szintű volt. Az együttéléseknek ez a fajta vállalása pedig azzal a vélekedéssel jár, hogy „de hiszen mi ketten elegek vagyunk ahhoz, hogy bízzunk egymásban". Nos, hát a történelem azt igazolta, hogy az ilyenfajta egymásban bízás törékeny kapcsolatokat fed. Kellenek azok a történeti erők is, amik aztán az elköteleződést valóban szentesítik. Ma a covid-járvány alatt arra is oda kell figyelnünk, hogy nagyon magas lett a válások, de a házasságkötések száma is.

Egy polarizálódás figyelhető meg. Nem csupán a válások száma, hanem a házasságkötéseké is megnövekedett.

A klinikai szakpszichológus professzor kifejtette, hogy az emberi fejlődésben a mintakövetés a 3-6 éves korban zajlik le erőteljesen. Bevésődnek a szülői minták. Ezek a saját párkapcsolatban kísértő módon felszínre kerülnek. Ha nem kedvező a szülői minta, a bevésődésekben sok a negatív, akkor ez kedvezőtlenül hathat a közös életre Forrás: PhotoAlto/James Hardy

Mi lehet ennek az oka? Manapság miért fontos, hogy a házastársak odafigyeljenek egymásra, tekintve, hogy a covid-járvány okozta helyzet sok házasságot és kapcsolatot tett próbára?

A covid miatti összezártság, izolációs helyzet a családokban a karanténhelyzet miatt is belső kríziseket okozott, amik nagyon kiélezték a családi életet, és erre vezethető vissza, hogy sokan döntöttek a válás mellett.

Viszont kiderült, hogy nem számíthatunk másra, csak egymásra, az összetartozásra, a szeretetkapcsolatra, hogy együtt vagyunk, te és én legalább, mi ketten, hiszen tulajdonképpen az élet pillére nem egymagában az ember, hanem a pár. A pár az élet alapszövetsége.

És hát így azután azzal is találkozunk, hogy ezen a tavaszon szinte hely sincs a házasságkötő termekben, mert annyian szeretnének összeházasodni.

A Házasság hete olyan hét, amely azért jó, mert amióta csak megszervezik, egy szemléletátalakító folyamatnak indult, és ennek az eredményeit látjuk most.

Bagdy Emőke kiemelte, hogy a boldogság alapja, forrása, legalapvetőbb és legfontosabb súlyponti tényezője, hogy van valaki, akihez tartozunk, és viszont: párban élünk, párkapcsolatban Forrás: Shutterstock

Miért jó közeg a gyermekek számára az, ha a szülők házasságban élnek? Mik azok a tulajdonságok, tanácsok, amik segíthetnek megoldani a házassági gondokat, ha vannak ilyenek? Mi a legfőbb tanács, amit Ön a házastársaknak üzenne a Házasság hete alkalmából?

Nehéz kérdést tett fel.

Az emberi fejlődésben a mintakövetés a 3-6 éves korban zajlik le erőteljesen. Bevésődnek a szülői minták. Ezek a saját párkapcsolatban kísértő módon felszínre kerülnek. Ha nem kedvező a szülői minta, a bevésődésekben sok a negatív, akkor ez kedvezőtlenül hathat a közös életre.

Ezért amikor arról beszélünk, hogy mit is tehetünk, hogy ez a belső szövetség, elkötelezettség és odatartozás életképes legyen, bíznunk kell a felhalmozott tudományos bizonyítékokban és a tapasztalati bölcsességben. Az egyik tanulság az, hogy ami újra és újra korosztálytól és korszakoktól függetlenül biztos:

a boldogság alapja, forrása, legalapvetőbb és legfontosabb súlyponti tényezője, hogy van valaki, akihez tartozunk, és viszont: párban élünk, párkapcsolatban.

A párkapcsolat az, ami az ígéretét – párkapcsolat alatt férfi és nő szövetségét értem –, alapját adja annak, hogy a mi tudat létrejöjjön. Hogy mi ketten együtt, már nem „te" és „én", hanem „mi" mit akarunk az élettől. Legyen terv, jövőkép.

Bagdy Emőke szerint most egy úgynevezett reedukációs, újranevelő, valahogyan magára a kapcsolat értékeire ráhangoló folyamat zajlik, ami a házasság és a gyermekvállalás értékét megnyitja a szívekben Forrás: 123rf.com

Ahhoz mindenképpen kell, hogy a párnak legyen vágya, irányulása, amely a családalapításra és a gyermekvállalásra vonatkozik.

Ebben az egoizálódó kultúrában, amelyben élünk, nagyon erős az a hatás is, amely régóta éri a fiatalokat: miszerint te csak legyél saját magad, valósítsd meg önmagad. Ez a hozzáállás az ego megőrzése és a másikkal való szövetségnek a késleltetése felé irányítja a fiatalokat.

Most azonban úgynevezett reedukációs, újranevelő, valahogyan magára a kapcsolat értékeire ráhangoló folyamat zajlik, ami a házasság és a gyermekvállalás értékét megnyitja a szívekben. Ugyanakkor a célt nagyon hosszú folyamat elérni. Minthogy klinikus vagyok és a gyakorlatban nagyon sokféle párkapcsolati válsággal találkozom, azt tudom mondani, hogy nagyon nagy szolgálatot tölt be most a családterápiás, családi konzultációs rendszer a pszichológián belül. Egyrészt mert felkészít arra, hogy mibe vág bele a pár, felkészít az élet konkrét együttélési szakaszának a kríziselkerülésére, az illeszkedésre, ami mindig nagyon kritikus. Segít a családi életciklusokban felmerülő problémák megoldásában, illetve a kalauzolásban. Segít, amikor a válási helyzet előáll, hogy az kulturáltan történjen meg, a gyermekek pedig ne legyenek traumatizáltak. Tulajdonképpen ezt a szolgálatot szeretném kiemelni.