Apáti Bence: Amikor a Gyuri bácsi hasitasijába tartozó telexesek akarják vezényelni az irányt

Véleménycikk.

A választás óta is csak erősödött a Fidesz; a Medián legújabb kutatása szerint már 60 százalékon áll a pártot biztosan választani tudó magyarok között.

Az ellenzék tehát romjaiban van, és ez nem valami elnagyolt, költői túlzás, a kormányváltó er.. pardon; gyengék támogatottsága a béka segge alatt keresendő.

Persze ehhez a tevékenységhez - a kereséshez - nem árt, ha magunkhoz veszünk néhány kipróbált, a látást javító, hatékonynak mondott eszközt, és nem félünk a kudarctól.

A katasztrofális eredményről sok szó esett már, az ellenzéki szereplők közül is többen elismerték, hogy óriási hiba volt az amerikai kormány érdekszférájába, és Gyuri bácsi hasitasijába tartozó függetlenobjektiv újságírók által vezényelt irányba elindulni; az ukránok háborúját nem csak szavakkal és profilképekkel, meg jóemberkedő üzenetekkel, de azzal az ígérettel is támogatni, hogy akár fegyverekkel, katonákkal, elszabaduló gáz és benzinárakkal segítené(n)k a harcukat.

Ezek az üzenetek ugyanis pár százezer fővárosi libsinek egészen biztosan melegséggel töltötték el a szívét és a lelkét, Biden úr is elégedetten csettinthetett odaát a tengerentúlon, és minden bizonnyal a mikroadományok is szépen elkezdtek gyarapodni, de egyelőre a választást nem csak belpest szélsőbalos értelmisége dönti el, a demokrácia nem egyenlő a Facebook magasságos és megkérdőjelezhetetlen irányelveivel.

És ugyan a főváros egy tetemes részét kitevő libsevikek időről időre eljátszanak a gondolattal, hogy milyen csodálatos világ köszöntene be abban az esetben, ha a vidékiek, az idősek és a jobboldaliak nem szavazhatnának, de ilyen típusú forradalmi változtatásokat még egy ideig nem lesz lehetőségük bevezetni.

És ameddig ez így is marad, addig szinte garantált a kétharmad, sőt, ahogy a dolgok most állnak a négyötöd is, ennyit jelent ugyanis ez a bizonyos hatvan százalék.

Amíg Gyuri bácsi, a 444, a Telex és az amerikai demokraták határozzák meg az irányt, amíg a cancel cultur, a BLM mozgalom, a kritikai fajelmélet, a Közel-Keletről és Észak-Afrikából származó illegális migránsok ideutaztatásáért, vagy épp az óvodai és iskolai Lmbtq foglalkozásokért vívott küzdelem, vagy egy idegen ország háborújának fegyverekkel, lőszerekkel, katonákkal, és önsorsrontó gazdasági szankciókkal való támogatása lesznek az ellenzék legfontosabb kampánytémái, azaz olyan ügyek, amelyekkel a társadalomnak csak egy elenyésző része szimpatizál, addig különösebben nem is kell aggódnunk.

De a hatvan százalékos Fideszes előny persze másról is szól.

Arról, hogy miközben az ellenzék minden idők egyik legcsúfosabb eredményét bírta produkálni, aközben nemhogy semmilyen változás nem látható a kudarcot okozó, busás fizetésből diktatúrázó pártok vezetésében - nem mondanak le, továbbra is görcsösen ragaszkodnak a hónap elején érkező milliós összegekhez, a szolgálati autóikhoz és lakásaikhoz, az üzemanyagkártyájukhoz, az irodáikhoz és a titkárnőikhez - azaz nem vállalják a politikai felelősséget, de az irányon sem változtatnak.
Nagyképűen, kioktató módon, a vesztesekre jellemző szerénység legapróbb jeleit sem mutatva hőzöngtek hétfőn a parlamentben, és ugyanúgy a magyar gazdaság tönkretételén ügyködnek.
A jobbikos Gyöngyösi Márton például a napokban azt írta ki a hivatalos Facebook-oldalára, hogy a szankciók jók és hatékonyak.

Nyilván se nem jók, se nem működnek, ellenben a bevezetésük egy Magyarországra ledobott gazdasági atombombával érne fel. Ráadásul a magyarok elsöprő többsége ellenzi is a különböző embargókat, hovatovább az ilyen üzenetek hangoztatása miatt ért el ennyire gyászos eredményt az ellenzéki összefogás.

Az előadás tehát megbukott, azonban se a darabot, se a szereplőket, se a rendezőt nem cseréli le az ellenzéki színház, továbbra is műsoron tartják a művet, pedig egyre kevesebben kíváncsiak a csapnivaló produkcióra.

És ez jól is van így.