Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Honvédelmi miniszterként Ön felel a Honvédségirányításáért, de önkéntes tartalékos katonaként belülről is látta a hadsereget. Az Ön életében mit jelent a honvédelem?
Magyarország Európa forgalmas keresztútján fekszik, egész történelmünk erről szól. Itt élünk ezer éve, egyedül, rokonok nélkül. Itt is fogunk maradni, sőt gazdasági lehetőségeinket a lehető legjobban kihasználva, csodálatos és egyedi kultúránkat ápolva, gyarapodni szeretnénk. Ehhez a békénk és a biztonságunk megőrzése a legfontosabb, és ezt a most zajló háború és a fokozó migráció közepette már mindannyian érezzük.
A fél éve tartó háború végét még most sem látjuk, a következményei azonban egyre súlyosabbak, emellett migrációs ostrom alatt van Európa és a magyar határ is. Mindezek Magyarország biztonságának megőrzését a legelső feladatunkká tette.
A rendszerváltást követő idők zavaros vadkapitalizmusa és a balra tolódó nyugatról begyűrűző progresszív, ultraliberális szemlélet háttérbe tolta, sőt tagadta a fegyveres erő szükségességét. Az értelmiség a történelem végét, a boldog, háborúk nélküli örökbékét vizionálta. A honvédelem kérdését sokan a NATO-tagság által megoldottnak gondolták, a Magyar Honvédséget leépítették, eszközeit elkótyavetyélték. Ezt már akkor is felelőtlen és veszélyes kísérletezésnek tartottam. Rengeteg időt elvesztegettünk, mire végre újra egy tisztánlátó, nemzeti kormány felelős módon kezébe vette hazánk sorsát. Így is évekbe telt, amíg a nemzeti összefogás annyira meg tudta erősíteni az országot, hogy komolyan gondolhattunk a haderő fejlesztésére. Végül 2016-ban indult el az a program, ami mára eredményt hozott, az elavult eszközeinket korszerű fegyverrendszerekre cserélhetjük, felállt a tartalékos rendszer, és eljutottunk oda, hogy egy valóban ütőképes Honvédség felé haladunk.
Én mindezt annyira fontosnak tartottam, hogy személyesen ott akartam lenni az új Magyar Honvédségben, így amikor erre a második Orbán kormány lehetőséget biztosított, jelentkeztem önkéntes tartalékos katonai szolgálatra.
Elvégeztem az alapkiképzést, majd beosztást kaptam és rendszeresen aktív szolgálatot teljesítettem. Jelenleg tartalékos százados vagyok. Önkéntes jelentkezésemben az a nagyon egyszerű és gyakorlatias szempont is fontos szerepet játszott, hogy meg akartam tanulni a fegyverhasználat, lövészet, egyéb katonai eszközök használatának, a harcászat és az alakiság alapjait.
Ezt a tatai 25. Klapka György lövészdandár keretén belül felejthetetlen élmények és új bajtársi kapcsolatok sorával együtt meg is kaptam.
Bemutatkozásakor utalt a katona őseire és a katonaörökségre. Miért fontos ez a XXI. században?
Katonanemzet vagyunk, fegyverrel foglaltunk hazát, azzal is védtük meg. Az a szilárd meggyőződésem, hogy ez erő, amelyre a Magyar Honvédség fejlesztésekor építenünk kell. Ez szellemi, erkölcsi tartalék a katonáknak, de vonzerő is lehet a fiataloknak.
A kommunizmus éveiben politikai okokból eltávolították a hadseregből azokat, akik az ezeréves nemzeti és katonai értékeket hordozták. Megszakadt az évszázadokon át húzódó katonai hagyományok lánca, 'a múlt végleges eltörlésének' bolsevik dühével elvágták azokat a gyökereket, amik a katona egyik legfontosabb kincse, értéke, identitása: az alakulatának tradícióihoz és hőseinek emlékéhez vezettek.
Amit a helyébe toltak az a politikai kurzus elmúltával értelmetlenné vált.
Hiába létezett ezekben az évtizedekben egy megfelelően felszerelt tömeghadsereg, ha a 'lelke' hiányzott, hiszen kevesek azonosultak a politikai lózungokra alapuló erkölcsiségével. Ettől még a Néphadseregben sok jó katona is szolgált, akik a rendszerváltást követően megpróbálták megóvni a magyar haderőt a korszellem és a baloldali kormányok okozta zülléstől.
Katonaőseimre térve: a XIII. századtól kezdve ott voltak a nemzet minden harcában. Egyébként a legtöbb magyar családban ugyanúgy ott vannak ezek a katonaősök - sajnos sokszor már elfeledve -, hiszen sokáig politikailag kockázatos volt emlékezni rájuk. Ludovikás nagyapáim, a monarchia bécsújhelyi katonai akadémiájából, vagy a hadapródiskolákból kikerült felmenőim - akik közül nem egy tábornokságig vitte -, maguk is őseik kardforgató örökségét vitték tovább. Többüket személyesen is ismerhettem, szoros kötődést jelentenek nekem a megszakadt tradícióhoz.
Láttam rajtuk, tiszti, altiszti és legénységi bajtársaikon, hogy mekkora erőt adott nekik a legnehezebb években is az ősi fegyvernemi és ezredközösségek összetartása. Ezeket érdemes lesz visszaadni a magyar katonának.
Komoly múltja van az üzleti életben és a diplomáciában is, hiszen Nagy-Britanniában képviselhette Magyarországot, nagykövetként. Milyen tapasztalatokat fog tudni hasznosítani honvédelmi miniszterként?
A miniszterelnök úrtól a haderőfejlesztési program végrehajtására, a jelen helyzetben elengedhetetlen védelmi képesség minél gyorsabb és hatékonyabb kialakítására kaptam felkérést. Ez nemcsak katonai, de diplomáciai, gazdasági, szervezési feladat is. A fejlett, nyugati típusú demokráciákban, amilyen a miénk is, a fegyveres szervezetek civil irányítása kiemelten fontos, azoknak a mindenkori politika által meghatározott célokért és módon kell működnie. Az ilyen országokban a védelem kormányzati irányítói jellemzően nem katonák, hanem minél szélesebb tapasztalatokkal és kapcsolatrendszerrel rendelkező civil vezetők. A honvédelem ügyét képviselik a parlament és a kormányzat felé, a társadalomban és a nemzetközi térben. Az én hátterem olyan, ami erre alkalmassá tesz.
A haderő készenlétének fokozásáról döntött. Mit jelent ez?
Háború van a szomszédunkban, minden eshetőségre fel kell készülnünk. A hadsereg arra való, hogy megőrizze a békét, de azt csak úgy lehet, ha harcra készül.
Nem várhatjuk senkitől, hogy megvédjen minket; nekünk kell megóvni hazánk békéjét, a NATO is csak így tud mellettünk állni.
A magyar hadsereg eddig alacsonyabb intenzitású tevékenységet, békeidőkben szokásos feladatokat végzett. Ezen változtatunk most. Több gyakorlat lesz, feltöltjük a készleteket, több tartalékost hívunk be. Ezek rutinlépések, csak a hadseregen belül érvényesülnek. Ezt más európai országok is megtették. A teljesség igénye nélkül: Nagy-Britannia a haderő mobilizációját jelentette be, Szlovákia rendkívüli állapotot rendelt el, Lengyelország fokozza a készenlétet. Nekünk is az események elébe kell vágni, fel kell vérteznünk magunkat.
Másik fontos döntést is hozott a kormány: emelik a katonák és a rendőrök illetményét.
Én nem egyenruhás munkavállalókat, hanem a hazájukat szolgáló katonákat szeretnék látni. Azt szeretném, hogy mindenki, aki hivatásos vagy tartalékos keretek között katonának áll, azt elsősorban a hazánk, kultúránk, hagyományaink és értékeink védelme iránti szilárd elkötelezettségből tegye és ez legyen a legfontosabb számára. De ezt a szolgálatot a társadalomnak megfelelő szintű anyagi elismeréssel kell viszonozni, a katonáinknak érezni kell, hogy ők fontosak számunkra, és az, amit tesznek, támogatást és megbecsülést élvez.
Haza csak addig van, amíg van, aki megvédje. Kiemelten szeretnénk megbecsülni a katonáinkat, akik akár az életüket is áldozzák a Haza megvédésére, ehhez az anyagi megbecsülésük is alapvető.
Ráadásul a különböző fegyveres szolgálatot vállalók között - legyenek ők rendőrök, katonák vagy határvadászok - nem lehet kiegyenlítettlenség, bérfeszültég, mert az egymás kárára történő felesleges versengéshez vezet. Az illetményemelést két lépcsőben, idén szeptembertől, majd 2024 januárjától kapják majd meg a katonáink. A hivatásos, a szerződéses és a tényleges szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katonák illetményének megemelésére a kormány sok tízmilliárd forintot fog ezévtől kezdődően költeni. Például egy kezdő közkatona jelenlegi 280 343 Ft-os illetménye, 2022 szeptemberétől 399 180 Ft-ra, 2024 januárjától 439 098 Ft-ra fog emelkedni. Az így kialakuló illetmények kifejezetten versenyképes keresetek lesznek.
A miniszterelnök nemrégiben a haderőfejlesztés három-négyszeres ütemre történő felgyorsítására szólított fel. Mit jelent ez a gyakorlatban?
A Honvédelmi és Haderőfejlesztési program ezzel egy új fázisba lép. Az elmúlt években megrendelt haditechnikai eszközök folyamatosan érkeznek, hadrendbe állításuk is ütemezetten halad. Az ehhez igazított haderőszervezeti és diszlokációs tervek kidolgozása is a végéhez közeledik már. A katona egyéni felszerelése is megújul, és dolgozunk az infrastruktúra fejlesztésén is. A legjobb toborzó ugyanis az elégedett katona.
A romló biztonsági környezet miatt ugyanakkor ezeken a folyamatokon gyorsítani kell. Erről szólt a NATO madridi csúcstalálkozója is.
A nemzeti össztermék (GDP) 2 százalékát írja elő a NATO tagjai számára védelmi költségeik alsó határaként. Magyarország ezt a határt a korábban vállalt 2024-es dátumnál egy évvel hamarabb, már 2023-ra eléri és a következő években is fent fogja tartani. Létrehoztuk továbbá a Honvédelmi Alapot, amely a haderőfejlesztés anyagi fedezetét garantálja, még a globálisan romló háborús gazdasági körülmények között is.
Mostanában sokat hallunk a Honvédelmi Minisztérium Várba költözéséről. Mi lesz a Hadtörténeti Múzeum sorsa?
Érdemes felidézni, hogy a Honvédelmi Minisztérium épülete a második világháborús lebombázásáig a Várban volt. Így a többi kormányzati épület Várba költöztetésével szinkronban, mint az ország biztonsági szempontból kiemelt vezetési pontjának a Várban kialakuló kormányzati központban van a helye.
A Hadtörténeti Intézet és Múzeum kiemelt nemzeti értékünk, amely még több megbecsülést és fejlesztést érdemel. Jelenlegi épületét eredetileg laktanya céljára emelték, amely a mára megváltozott igényeket nem tudja kiszolgálni. Ez azon is látszik, hogy a Budai Vár a bel- és külföldi turizmus kiemelt, központi célhelyszíne, a Múzeum így az ország egyik legjobb lokációja, ennek ellenére hazai és nemzetközi összehasonlításban is nagyon szerény látogatottságot tudott csak felmutatni.
A fiatalok érdeklődését ma már nem vitrinekkel, hanem élményekkel lehet felkelteni. A Kapisztrán téri régi épületben sem hely, sem mód nincs arra, hogy egy valódi interaktív honvédelmi parkban mutassuk be a látogatók számára a magyar katona múltját, jelenét és jövőjét.
Egy tömegek számára is jól megközelíthető, nagyméretű szabadtéri területet is magába foglaló helyszínre van szükség, nemzetközi példák is ezt mutatják. Ezzel az ország egy újabb, jelentős vonzerővel rendelkező, kiemelt látogatóközpontot nyer majd. Az új helyszín kiválasztása már folyamatban van.
Addig azonban, amíg az új intézmény elkészül, a jelenlegi épületet csak részben fogja használni a minisztérium, egyes tárlatok, az intézet és a levéltár a Kapisztrán téren maradnak. Más tárlatok vidéki városokba fognak költözni, és ezzel régi adósságot is teljesítünk.
