A baloldal oktatáspolitikájának irányítását Gyurcsány Ferencék „árnyékkormányában" a korábban garázdaságért elítélt képviselőjükre bízták. Barkóczi Balázs még 2009-ben összevert egy isaszegi asszonyt és a férjét, amiért pénzbüntetésre ítélték. Mit árul ez el a baloldalról?
Ugyanezen bűncselekmény miatt már más ellenzési politikus is ült a vádlottak padján, gondolva itt 2018-ban Varjú Lászlóra és az MTVA székház biztonsági őreivel szemben tanúsított magatartására. A baloldali ellenzék erkölcsi mélypontját mutatja, hogy az oktatáspolitika kérdéseit egy olyan személyre bízzák rá, aki korábban – egy jogerősen megszületett bírósági döntés alapján kimondhatóan – közösségellenes és egyben erőszakos magatartást tanúsított. A magyar Büntető Törvénykönyv szerint a garázdaság büntetőjogi tényállásának további eleme, hogy
ez az elítélendő magatartás másokban megbotránkozást vagy riadalmat is kell keltsen. Jelen esetben a szóvivő úr a fenti cselekménynek a súlyosabb változatát tette, azt ugyanis csoportosan követte el.
Annak ellenére, hogy ezen feltétel a fenti büntetőjogi tényállás része, egyben elmondható, hogy a baloldal tevékenységének is egyben sajátossága. A baloldal a jelenlegi kormány munkáját mindig oly módon – gondolva a destruktív és romboló kritikákra – próbálja véleményezni, hogy a kormány tevékenysége ezáltal a magyar választókban riadalmat keltsen, hiába a rengeteg pozitív gazdasági adat, vagy külföldi pozitív mérőszám. Ugyan ezt sok mindennek nevezhetjük, csak felelős politizálásnak nem. Ha egy politikai közösség szerint az rendben van, hogy ilyen múltú emberek jelenjenek meg akár szakpolitikusként, akár közéleti példaképként a fiatalok előtt, akkor nem beszélhetnek hiteles módon a közösségi igazságérzet egyes kérdéseiről és a társadalmi együttélés szabályairól.
Ez morális értelemben nem más, mint a velünk élő baloldali örökség, ami annyit biztosan elárul, hogy a módszerek és technikák 2006 óta sem változtak, maximum finomodtak.
A baloldal folyamatosan támadja a kormány intézkedéseit. Miért teszik ezt, mit akarnak elérni?
E kérdésnél elsőként leszögezni szükséges, hogy egy sikeres gazdasági, társadalmi- és egyben válságkezelési politikát, vagy amennyiben egy kormány a felmerülő problémákat – akár 12 éven keresztül – úgy tudja megoldani, hogy négyszer is kétharmaddal nyer, akkor bizony nehéz dolga akad az ellenzéknek. Látható, hogy
a baloldal bármire képes annak érdekében, hogy hosszú idő után újra megkaparinthassa a hatalmat, vagy legalább ennek a reális reményét tudja elhitetni saját választóival, ezért mindenre és mindenhogyan „lő", gondolok itt a hiánytalan elégedetlenségre, az elismerő szavak hiányára vagy az aktuális kormánnyal való együttműködéstől való elzárkózásra.
A baloldal több fronton történő támadására pedig számos lehetőség adódik: Európai Parlament (Dobrev Klára), a magyar Országgyűlés (számos ellenzéki politikus napi felszólalásával), vagy akár a tanártüntetések saját politikai haszonhajtás érdekében történő kihasználása. Idén áprilisban azonban az eddigi legsúlyosabb választási vereséget szenvedték el, és az azóta megtartott időközi megmérettetések eredményeiből is az szűrhető le, hogy
a magyar emberek minden romboló próbálkozás ellenére sem kérnek a szuverenista kormányt, Magyarországot itthon vagy Brüsszelben támadó baloldal hergelő politikájából és felelőtlenségéből.
Addig, amíg a magyar kormány a magyar választópolgárok érdekeit – és nem külföldi, vagy sajátos érdekeit – helyezi előtérbe, úgy továbbra is számítani lehet a baloldal erkölcsi mértéket nem ismerő magatartására és a magyar kormány hiteles működésére.
A baloldali képviselők miért támogatják a brüsszeli szankciókat, és hagyják figyelmen kívül saját hazájuk érdekeit?
Ezen kérdés megválaszolásánál bárcsak arra a szándékra következtethetnénk, hogy a magyar választópolgárok érdekeinek érvényesítése céljából teszik.
A magyar baloldal több, mint hetven éve következetesen azt példázza, hogy mindig valamely külső hatalmi erőközpont elvárásainak képes igazán megfelelni, kiemelten a magyar érdekek rovására. Ezért támogatják a szankciókat, korábban a globális társasági minimumadó bevezetését, miközben ezek az intézkedések valójában sajnos az európai, így a magyar polgárok mindennapjait nehezítik meg.
A brüsszeli csúcsvezetőket súlyos felelősség terheli például az inflációs vagy energiahelyzet romlása miatt, az itthoni baloldal – nemzetközi elvtársaitól is támogatva – a nemzeti ügyek politikáját képviselő Orbán-kormányt hibáztatja a szankciós politikából eredő következményekért és kockázatokért. Ez nonszensz, és valójában a felelősség áthárítása. Őket támogatja a magyar baloldal, és ha ezt nézzük, akár morális hazaárulásról is beszélhetünk.
Tüntetést szervezett az MTVA székháza elé a parlamenti munkájával nem foglalkozó, de a fizetését felvevő Hadházy Ákos. Hadházy végül nem tudta irányítani az eseményeket, többen fáklyákat dobáltak a köztévé egyik bejárata elé, a rendőröknek kellett poroltóval közbelépni és eloltani a tüzet. Hogyan értékelhető ez a hozzáállás?
A gyülekezési jog visszaélésszerű gyakorlását sem a a nemzetközi, sem a hazai jogszabályi környezet nem teszi lehetővé. A gyülekezési jog gyakorlása keretében jogszabály alapján békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják. A hangsúly itt – 1989 óta töretlenül – a békés jellegen van, a diktatúra évtizedeit követően a jogalkotó a rendszerváltoztatáskor úgy döntött, hogy ilyen értelemben behatárolja a tüntetni, felvonulni vágyók alkotmányos mozgásterét.
A "békés" jelző ugyanis nem csak az utána következő első szóra, az "összejövetelre" vonatkozik, hanem az ezt követő további kettőre: a "felvonulás" és a "tüntetés" szavakra is.
Annak, hogy a törvény a rendezvények valamennyi formájánál kiemeli azt, hogy ahhoz, hogy e törvény alkalmazható legyen rájuk, békéseknek kell lenniük, az adja meg a fontosságát, hogy a nem békés rendezvények nyilvánvalóan nem állnak az Alaptörvény, illetőleg a gyülekezési törvény védelme alatt; ez a logika szolgál az alapjául annak, hogy ha egy eredetileg békés rendezvény elveszti ezt a jellegét, annak a rendezvény feloszlatása lehet az eredménye. Sőt, korábban a Legfelsőbb Bíróság elvi éllel rámutatott arra, hogy a gyülekezési jog gyakorlása bűncselekmény elkövetésére nem ad felhatalmazást. Ebből fakadóan a gyülekezési jog gyakorlása önmagában a cselekmény jogellenességét nem zárja ki.
Ami a konkrét tüntetést illeti tehát, az alkotmányos, alapjogi védelem kizárólag a békés természetű tüntetéseknél áll fenn, vagyis olyan összejövetelek vagy felvonulások esetében, amelyek erőszakmentesek és mások jogait nem sértik.
A balliberális képviselőnek tudnia kell, hogy egy ilyen – a hírek szerint több száz ember részvételével lezajlott – demonstráció békés jellegének fenntartása szervezőként elsősorban az ő saját felelőssége lett volna.