Az 55 főből álló magyar csapat megállás nélkül kutatott a romok alatt rekedt túlélők után.
Egy hatalmas épület romjainál kutattak kutyákkal, keresőkamerákkal és akusztikus személykeresőkkel.
A néhai Rönesans Rezidans egy három blokkból álló hatalmas épület volt, ami egyben szállodaként, egyben apartmanlakásokból álló társasházként is funkcionált. Az úszómedencékkel, fitneszteremmel, mélygarázzsal felszerelt hatalmas épület a földrengéskor egyszerűen az oldalára dőlt.
A HUNOR egyik négy tűzoltóból álló egysége a magyarok részére kijelölt kárterület egyik új, még átvizsgálatlan részét járta be. A kis csapat Farkas Roland tűzoltó őrnagy vezetésével a folyamatos és erős utórengések ellenére egyre messzebb merészkedett az épület 3-as blokkjainak romjai között.
Egy nagyon halk elcsukló női hangot hallottak.
Azonnal a hang irányába mentek. Már négykézláb fértek csak el, aztán már csak kúszva. Egy romok alatt rekedt nő kiabált törökül.
A négy tűzoltó nem beszél törökül, a nő pedig magyarul, de egy kis angollal mégis tökéletesen megértették egymást.
Fontos, hogy kommunikáljanak a bajba jutott emberrel, hogy minél nagyobb biztonságban érezze magát, hiszen még hosszú ideig türelmesnek kell lennie. Mindeközben folyamatosan fogta a kezét Kormos László, aki a nevét is kérdezte.
Hét órán át ástak, pakolták a romokat, vágták a betontömböket és bútormaradványokat, hogy kiszabadítsák Szelmát, aki innentől kezdve Szalma maradt a tűzoltóknak.
Szelma még a hordágyon is azt mondogatta, akkor már viccelődve, megkönnyebbülve, és még mindig a tűzoltók kezét szorongatva, hogy - A nevem nem Szalma, hanem Szelma!
Öt méteren keresztül ástak és bontottak a negyvenes éveiben lévő nőért, akit szó szerint tíz körömmel kapartak ki a törmelékek alól a tűzoltók.