Minden délután az iskola elé ment N. Mariann másodikos tanuló édesapja, hogy megvárja a kislányát, és együtt menjenek haza, ugyanis az út a temető mellett vezetett. Az apa nem akarta, hogy a kislány sötétben, egyedül sétáljon a temető mellett. Ősz volt, korán sötétedett, Mariann is félt egyedül hazamenni.
1983. október 25-én délután azonban hiába várta lányát az édesapa. Nem jött ki az iskolából.
Az apa úgy döntött, hazamegy, biztosan otthon van már Mariann. De nem találta otthon a kislányt. Azonnal jelentette a rendőrségen, hogy a gyerek eltűnt.
A rendőrség azonnal a kislány keresésére indult, és tanúkat is meghallgattak. Kiderült, hogy késő délután Mariann két osztálytársával indult haza. Körülbelül tizenöt perc volt az út. Fél hat előtt búcsúzott el a barátaitól, de néhány méterre a kislány egyik osztálytársa még hallotta, hogy Mariann valakinek köszönt a sötétben.
A rendőrség október 26-án - egy nappal a bejelentés után - meg is találta Mariann holttestét a szolnoki izraelita temető egyik sírkamrájában.
Még aznap este előzetes letartóztatásba helyezték a 48 éves Magda Jánost, aki többszörösen büntetett előéletű volt, összesen már tizenhét évet ült börtönben.
Magda az édesanyjával élt a Szolnokhoz tartozó Szandaszőlősön. Alkalmi kőművesmunkákból élt, de hamar leszázalékolták tüdőbetegsége miatt. Alkoholistaként lényegében folyton részeg volt, saját bevallása szerint naponta fél liter pálinkát és egy liter bort ivott. Ismerősei szerint pedig ennél jóval többet. Tipikus, lecsúszott alkoholista volt, aki korábban is bajba került már kislányok molesztálása miatt.
A vádirat szerint Magda János október 25-én délután a szolnoki temető közelében észrevette N. Mariannt. Odalépett hozzá, lefogta és a szájára zsebkendőt szorított, hogy ne kiabáljon. Ezután tarkón ütötte a kislányt.
Ekkor zajt hallott. Megijedt, és a gyereket behúzta egy közeli sírboltba, mellére egy sírkődarabot tett, majd a síremlék márvány fedőlapját is a helyére illesztette. Ezután elmenekült. A kislány ekkor még élt. A tarkóütés annyira volt erős, hogy a gyerek elájult, de a sérülés a fején nem volt halálos. Halálát fulladás okozta. Az ügyészség Magdát aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléssel vádolta.
A tárgyaláson Magda János tagadta bűnösségét. Azt mondta, hogy a gyilkosság napján ő már kora este otthon volt, és aludt.
A bíróság nyolcvan tanút és tizenhat szakértőt hallgatott meg.
Egy középkorú asszony azt vallotta, hogy a gyilkosság napján és másnap is látta Magdát a temető környékén. Magda nadrágjának zsebében pedig találtak egy zsebkendőt, amelyről nyálmintát vettek és kiderült, hogy a minta a kislány megszáradt nyála.
Ráadásul cukormintát is találtak a nyálban - ez azért volt fontos, mert a kislány iskolástársai azt vallották, hogy Mariann cukorkát evett eltűnése előtt.
A zsebkendőt lefoglalták ugyan, de nem készítettek róla jegyzőkönyvet, így nem volt semmiféle hivatalos dokumentum arról, hogy a zsebkendő valóban Magda Jánostól származik.
A bíróság hihetetlen gyorsasággal ítéletet hozott - óriási volt a társadalmi nyomás is, hiszen a gyerekgyilkosságot hatalmas felháborodás követte. A harmadik tárgyalási napon bűnösnek találták Magda Jánost és halálra ítélték. Az ügyész tudomásul vette az ítéletet, Magda ügyvédje azonban felmentést kért.
A Petőfi Népe 1984. június 6-án így írt a tárgyalásról:
"Nagy közfelháborodást kiváltó bűnügyben hozott ítéletet tegnap a Szolnok Megyei Bíróság: aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt halálra ítélte Magda János szolnoki lakost, egy hétéves kislány gyilkosát. 1983. október 25-én délután Magda, mint több tanú egybehangzóan vallotta, a szolnoki temető környékén tartózkodott, öt óra körül megtámadta az iskolából a temető mellett hazafelé tartó hétéves N. Mariannt, száját egy zsebkendővel befogta, majd a temetőbe hurcolta, és egy kővel tarkón ütötte. Célja az volt, hogy a gyermek sérelmére szeméremsértő cselekményt kövessen el. Eközben azonban zajt hallott, ezért a magatehetetlen kislányt egy sírhoz vonszolta, s annak fedőlapját leemelve az üregébe rejtette, az ott levő 30 kilogrammos márványtömböt a kislány fejére helyezte, a fedőlapot visszahúzta, majd elhagyta a helyszínt. A gyermeket - az apa bejelentése után - másnap holtan találták meg a nyomozók. Halála az elszenvedett fejsérülések ellenére végül fulladás miatt következett be. (...) Tanúk erősítették meg, hogy már korábban is különböző ürügyekkel kislányokat környékezett meg. Mint az ítélet indoklásakor elhangzott, Magda a cselekmény elkövetésekor elmebetegségben, személyiségzavarban nem szenvedett, büntetőjogilag beszámítható. A bíróság az ügy társadalmi veszélyességére való tekintettel alkalmazta a kiszabható legsúlyosabb büntetést."
A Legfelsőbb Bíróság 1984 novemberében hatályon kívül helyezte az első fokú ítéletet és a Fővárosi Bíróságot arra utasította, hogy ismételjék meg az elsőfokú eljárást.
Az ügyvéd ugyanis azzal érvelt, hogy
azért választották ki a tanúk a védencét a szembesítések során, mert Magda kifejezetten "rossz arcú" ember. Véleménye szerint a tanúk inkább arra nézve tettek vallomást, hogy Magda János képes lenne elkövetni egy ilyen bűncselekményt, nem pedig arra, hogy valóban ő követte el.
A zsebkendőt talált nyálminta - amely egyezett a kislány nyálával - nem volt meggyőző bizonyíték, mert arról nem készült jegyzőkönyv.
Ezek után a Legfelsőbb Bíróság azzal indokolta a döntését, hogy a bizonyítékok nem teljesen megalapozottak.
A Fővárosi Bíróság tehát megismételte az eljárást - 1985. április 9-én kezdték a tárgyalást. Magda továbbra is tagadott.
A koronatanúval - a középkorú nővel, aki azt állította, hogy látta Magdát a gyilkosság napján a temető környékén - kimentek újra a temetőbe, ugyanolyan sötétben, mint amilyen sötét volt a gyilkosság délutánján.
Magda Jánost arra a pontra állították, ahol a nő látni vélte. Lényegében "eljátszották" újra a szörnyű nap délutánját. Az asszony kerékpárra szállt és ugyanúgy elbiciklizett a temető előtt, mint akkor. Most azonban nem vette észre, hogy az általa megjelölt ponton ott állt Magda. Tehát a bizonyítási eljárás eredménytelen volt. Arra sem találtak választ, hogy a vékony testalkatú Magda János hogyan tudta egyedül megmozdítani a hatalmas sírkövet.
Magda élettársa, Makai Kálmánné pedig megváltoztatta vallomását - míg korábban azt nyilatkozta, hogy nem találkoztak akkor este, utóbb azt mondta, hogy vele volt Magda a gyilkosság estéjén.
Később azt is megkérdőjelezték, hogy valóban a kislány nyála volt-e a vádlott zsebkendőjén. Kiderítették ugyanis, hogy Szolnokon legalább húszezer embernek van hasonló nyálcsoportja.
A Fővárosi Bíróság 1985. augusztus 13-án bizonyítottság hiányában felmentette Magda Jánost a vád alól.
A Dunántúli napló 1985. augusztus 14-i számában azt írta:
"A Fővárosi Bíróság kibővített büntetőtanácsa csaknem négy hónapon át tárgyalta Magda János bűnügyét. A bíróság rendelkezésére csak közvetett bizonyítékok álltak. Ám, miként az ítélet indoklásában elhangzott, közvetett bizonyítás esetén - ha a vádlott tagad és szemtanú nincs - a bizonyítékoknak zárt láncolatot kell alkotniuk, e láncolatban pedig csak olyan bizonyítékok vehetők figyelembe, amelyekhez kétség nem fér. Ennek az elvnek megfelelően vizsgálta a Fővárosi Bíróság a bizonyítékokat, és megállapította, hogy azok a tanúvallomások, amelyek szerint a vádlottat a temetőben vagy környékén látták, kétségbe vonhatók."
Az ügyész fellebbezett, így a Legfelsőbb Bíróságon 1986. február 19-én kezdték tárgyalni a már két és fél éve tartó bűnügyet. A vádhatóság képviselője továbbra is fenntartotta a vádat és indítványozta Magda János szigorú megbüntetését. Ugyanakkor Magda ügyvédje felszólalásában arra hívta fel a legfelsőbb bírói fórum figyelmét, hogy védencét ne bizonyítottság hiányában, hanem bűncselekmény hiányában mentse fel. Végül elutasították az ügyészi fellebbezést, és Magdát szabadlábra helyezték.
Az általa előzetesben töltött egy év kilenc hónapért és tizenhat napért pedig 53 750 forint kártalanításban részesült.
Miután Magda János szabadlábra került, megint összeállt azzal a Makai Kálmánnéval, aki – ha nem változtatja meg első vallomását – könnyen bitófára juttathatta volna a férfit. Magda mindig durván bánt a nővel, állítások szerint korábban egy mozgó vonatból is kilökte. Miután elengedték, azután is többször bántalmazta a nőt.
1985-ben megkéselte Makainét, aki azt állította, hogy ő maga döfte saját nyakába a kést.
Két évvel később kettős állkapocscsonttörést szenvedett, ami miatt Magdát maradandó fogyatékosságot okozó testi sértésért és a két évvel korábbi, akkor már bizonyított súlyos testi sértés kísérlete miatt három és fél évre ítélték.
A Petőfi Népe 1988 májusában részletesen beszámolt az ügyről:
"Most három cselekmény kapcsán került bíróság elé Magda János. Az egyik vád maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés: tavaly júniusban ittas állapotban nagy erővel, ököllel arcul ütötte élettársát, Makai Kálmánnét. Az asszony állkapcsa ennek következtében két helyen eltörött, de Magda megakadályozta, hogy orvoshoz menjen, emiatt élettársa maradandó fogyatékosságot szenvedett. A vizsgálat során derült fény második cselekményére, amely kimeríti a súlyos testi sértés kísérletének fogalmát: még 1985 novemberében összevesztek élettársával - mindketten ittasak voltak -, s a szóváltás közben a férfi konyhakéssel nyakon szúrta Makainét. A történteket korábban eltitkolták, Magda kedvéért élettársa is hallgatott. A harmadik vádpont könnyű testi sértés volt: Magda János 1987. augusztus 1-jén átmászott szomszédasszonyának udvarára és bántalmazta az idős asszonyt. E vádak alapján 1988 februárjában a Szolnoki Városi Bíróság Magda Jánost már elítélte, de a vádlott és védője fellebbezett. Az ügy ennek folytán került a Szolnok Megyei Bíróság elé. A keddi tárgyaláson a védő megalapozatlan tényállás megállapítására és a bizonyítottság hiányára hivatkozva a vádlott felmentését kérte, míg az ügyész az első fokon meghozott ítélet helybenhagyására tett indítványt. A Szolnok Megyei Bíróság az utóbbinak adott helyt. A tanúvallomások, nyomozati anyagok, szakértői vélemények és a helyszíni szemle alapján Magda Jánost - mint többszörösen visszaesőt - három év hat hónapi fegyházra ítélte és elrendelte szigorított őrizetét. Az ítélet jogerős."
Az általános amnesztia miatt viszont nem kellett leülnie a teljes büntetést. Magda tehát megint megúszta.
Makainé viszont nem, ugyanis 1991-ben Magda megölte.
A férfi egy kemény tárggyal leszorította az ágyban fekvő nő gégéjét és megfojtotta.
1992. június 17-én bűnösnek mondták ki Magdát, és többszörös visszaesőként elkövetett emberölés miatt, nem jogerősen tizenöt évi fegyházra ítélték.
A másodfokú tárgyalás azonban elmaradt, mert az akkor 57 éves férfi a cellájában felakasztotta magát, és bár időben levágták, pár nap múlva meghalt tüdőgyulladásban.
Magda János beírta nevét a hazai kriminalisztika történetébe, ugyanis vele szemben alkalmaztak először Magyarországon poligráfot - vagyis hazugságvizsgálót - még a kislány megölése után, ami egyébként azt mutatta, hogy a férfi bűnös. Ennek ellenére mentették fel a férfit, ugyanis akkor úgy ítélték meg, hogy a gép adatait nem lehet ellenőrizni. A hivatalos dokumentumban úgy fogalmaztak: nem felelt meg a szakvéleménnyel szemben támasztott törvényi követelményeknek.
forrás:
https://index.hu/belfold/leporolt_aktak/2021/03/12/a-magda-per-a-szolnoki-gyermekgyilkossag/
Petőfi Népe, 1984. júniius 6. https://library.hungaricana.hu/hu/view/BacsKiskunMegyeiNepujsag_1984_06/?query=Magda%20J%C3%A1nos%20Szolnok&pg=33&layout=s
Dunántúli napló, 1985. augusztus 14. https://library.hungaricana.hu/hu/view/DunantuliNaplo_1985_08/?query=Magda%20J%C3%A1nos%20Szolnok&pg=124&layout=s
Petőfi Népe, 1988. május 11. https://library.hungaricana.hu/hu/view/BacsKiskunMegyeiNepujsag_1988_05/?query=Magda%20J%C3%A1nos%20Szolnok&pg=67&layout=s https://eletellenibuncselekmenyek.hu/blog/bunugyek/egy-zsebkendon-mult-magda-janos-aki-ketszer-allt-birosag-elott-emberoles-miatt.22.ahtml