A farkas alapvetően kerüli az emberrel való közvetlen találkozást, de Európa jelentős része ma már kultúrtáj, így a beépített területek közelsége nem szokatlan az állatok számára. A Svájcban jeladóval ellátott farkas példája azt mutatja, hogy kóborló egyedek bárhol felbukkanhatnak.
A nemzeti park tájékoztatása szerint azonban nem kell attól taratnunk, hogy közvetlenül találkozunk farkassal, mert óvatos állat, érzékszervei sokkal kifinomultabbak az emberénél. Akik mégis megláthatják, azok a vadászok, vadgazdálkodók, külterületen gazdálkodó állattartók, kivételes esetben kirándulók, természeti környezetben sportolók lehetnek.
Bár a farkas alapvetően vadon élő állatokkal táplálkozik, a vadászható fajok állományát – különösen 1-2 kóborló egyed – nem veszélyezteti. Fontos, hogy vadgazdálkodási feladatokat, vadászatot végzők minden esetben a szokásosnál is gondosabban járjanak el éjszakai vadászat, dúvadgyérítés során.
Állattartók esetében a legfontosabb az egyébként is elvárható felelős állattartás: az állatok folyamatos felügyelete, vagy megfelelő 5-6 soros villanypásztor alkalmazása, éjszaka az állatok zárható helyen történő tartása, nagytestű pásztorkutyák tartása a haszonállatok mellett.